Nem ezúttal történik meg először, hogy Eötvös Péter egy jelentős alkotása nemzetközi együttműködés eredményeként kerül a Müpa közönsége elé. Így volt ez már a zeneszerző Paradise reloaded (Lilith), Oratorium balbulum vagy Multiversum című műve esetében is – és így van most is, amikor a zeneszerző kétrészes operája, az Angels in America a Neue Oper Wien, a CAFe Budapest és a Müpa koprodukciójában látható és hallható először Magyarországon, október 10-én és 12-én a Müpában. Az előadáson a Magyar Rádió Művészeti Együttesei közreműködnek.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A Müpa által idén az évad művésze címmel elismert Eötvös Péter műjegyzékében jelenleg tizenkét zenés színpadi opus található. Első a Harakiri 1973-ból, mindeddig a legutolsó, a Müpában 2018 májusában nagy sikerrel előadott Senza sangue, melynek keletkezési éve 2014/2015. A sorban hatodikként szerepel az Angels in America (2002–2004). Miután Eötvös előző műveihez Csehov (Három nővér, a Lady Sarashinaként ismert névtelen 11. századi japán naplószerző („As I crossed the Bridge of Dreams”) és Jean Genet (Le Balcon) szolgáltatta a nyersanyagot, a komponista ezúttal kortárs írót választott, az amerikai Tony Kushner (1956) személyében – az ő kétrészes, Pulitzer-díjas színdarabja, az HBO által népszerű tévésorozatként is feldolgozott Angels in America (1991/1992) lett az a mű, amelyből a számos más esetben is Eötvös librettistájaként dolgozó Mezei Mari, a zeneszerző felesége megalkotta az új opera szövegkönyvét.
A CAFe Budapest háttéranyagaiért keresse tematikus blogunkat!
Már az eredeti dráma némiképp provokatív alcíme (A Gay Fantasia on National Themes – Meleg fantázia nemzeti témákra) is jelzi, hogy a mű érzékeny kérdéseket érint, társadalomkritikus tónusban. Eötvös Péter így foglalja össze az opera témáját:
„Egy férfiról szól, Priorról, akinek életét derékba töri egy fertőző betegség, az AIDS, elkeseredetten küzd a túlélésért, és képzeletében megteremt magának egy angyalok lakta világot, ahol az angyalok adnak értelmet a létnek, ablakot nyitnak a túlvilágra, a halhatatlanság reményét kínálják. De Prior nagyot csalódik az angyalokban, számon kéri Isten tehetetlenségét az emberi szenvedéssel szemben, és visszatér a földre, hogy küzdjön az emberekért…”
(Eötvös Péter – Pedro Amaral: Parlando – rubato. Beszélgetések, monológok és egyéb kitérők. Rózsavölgyi és Társa, 2015). Az AIDS azonban nem az egyedüli „érzékeny téma” a műben. Ismét a zeneszerzőt idézzük:
„Amikor Kushner egymás mellé helyezi a zsidó vallást és a szexuális elhajlást, szerintem másra is rámutat: a kisebbségekre… Ilyen értelemben a zsidóság mint sajátos csoport, mint kisebbség jelenik meg a társadalmon belül csakúgy, mint a homoszexuálisok, akiket gyakran szintén kisebbségnek tekintenek, s ez utóbbi kisebbségen belül találjuk az AIDS-fertőzötteket, akiket tulajdon közösségük is gyakran magukra hagy….”
„A részvét operája” tehát az Angels in America? „Kiáltás humánumért?” Valószínűleg egyik minősítés sem jár távol a mű eszmei céljaitól. De a realitás és a képzelet viszonya is fontos ebben az alkotásban. A zeneszerző korábbi és későbbi operáiban egyaránt visszatérnek a valóságtól elemelt szituációk, az álomszerű mozzanatok, ilyenformán konstans jellegzetességnek tekinthetjük a kifinomult oszcillációt megfogható és megfoghatatlan között. E tekintetben az Angels in America az operai életmű jellegzetes darabja.
„Én éppen a színtiszta irrealitásba, az álmok, a látomások, a hallucinációk világába átvezető, mindenütt megjelenő elemeket szerettem ebben a szövegben; ahogy az AIDS miatt haldokló Prior élni akar, és a fantáziájában életre kelti az Angyalt, aki rábízza a világ megmentését” – mondja Eötvös.
A zeneszerző a művet a párizsi Théâtre du Châtelet megrendelésének eleget téve komponálta. Már az ősbemutató kritikai értékelése is hangsúlyozta, hogy a darabot érzékeny műfaji összetettség jellemzi: az operákra általánosságban jellemző vonások mellett tartalmazza a film, a musical, a jazz és a prózai színház elemeit is. Valóban: a mű nézője-hallgatója újra és újra szembesül az Angels in America zenei megszólalásmódjának posztmodern alkotásokra jellemző, befogadó sokszínűségével, amely erőteljes kontrasztokat és élénk hangváltásokat tesz lehetővé, egy minden irányban nyitott, élénken ábrázoló szellemű és a színpadi hatásosságot minden szempontból szolgáló „modern eklektika” szellemében.
Az európai és amerikai nagyvárosok sokaságát (Hamburg, Amszterdam, Boston, Fort Worth, Frankfurt, London, Wrocław, Los Angeles, New York, Münster, Freiburg) megjárt mű szeptemberi bécsi és októberi budapesti bemutatója, akárcsak a hajdani párizsi premier, szerzői vezénylettel szólal meg. A Théâtre du Châtelet 2004-es őselőadása valóságos sztárparádé volt – erre emlékeztet a Neue Oper Wien kiváló erőket felsorakoztató, nemzetközi énekes gárdája is, olyan közreműködőkkel, mint a főszerepben a nagyszerű amerikai bariton, David Adam Moore vagy Angyalként a Kurtág zenéjében is otthonos német szoprán, Caroline Melzer. A Fesztivál Színház színpadán megvalósuló rendezést a Müpa közönségének régi ismerőse jegyzi: az a Matthias Oldag, akinek a Budapesti Wagner-napok lelkesen fogadott, s azóta többször újra színre került 2012-es Tannhäuser-rendezését köszönhetjük.
A koncertet 18.15 órai kezdettel, Előhang címmel beszélgetés előzi meg az Üvegteremben, amelyen a fellépő művészekkel és a műsoron szereplő művekkel ismerkedhetnek meg közelebbről az előadásra jeggyel rendelkezők.
