A nyáron tragikusan fiatalon elhunyt Térey János nem sokkal halála előtt fejezte be utolsó, Lót – Szodomában kövérebb a fű című drámáját. Az előadás dramaturgja, Ari-Nagy Barbara, akit az előadásszöveg létrehozásáról kérdeztünk.
– Egy ősbemutató esetében hogyan dolgozik együtt a drámaíró és a dramaturg? Mi ilyenkor a feladata a dramaturgnak és mekkora a mozgástere?
– Ritkán adódik ilyen lehetőség az életben, legalább is az én pályámon nem volt sok. Ennél többször vettem részt dramaturgként egy prózai mű színpadi adaptációjának létrejöttében, vagy olyan színpadi szöveg létrehozásában, ami a színészek improvizációiból, kvázi a semmiből jött létre. De mindhárom izgalmas folyamat. Ha az ember drámaíróval dolgozik, jó esetben beleláthat már a szerkezet, az első ötletek kialakulásába, és ha a szerző részéről erre van nyitottság – és szokott lenni -, olyan javaslatot is tehet,
ami lényegesen befolyásolja majd a kész művet.
De a dramaturg ekkor is elsősorban véleményez, az ízlésével és a szakmai tudásával segít. Nem az a cél, hogy a születendő gyermek vonásai a bábára hasonlítsanak.
– Milyen volt Térey Jánossal a közös munka?
– Téreyvel nem dolgozhattam a Lóton. Mácsai Pál régóta szerette volna, ha Kovalik Balázs újra rendez az Örkényben, és Kovalik ehhez a felkéréshez keresett darabot, amikor eszébe jutott a Lót-téma, és hogy ezt Téreynek kell megírnia. A színház nyitott volt az ötletre, ők elkezdték a munkát, Térey végig is írta a drámát, és ekkor jött volna az a fázis, amikor először a rendezővel és azután – már a konkrét produkcióra készülve – egy dramaturggal elvégzik a végső csiszolást, árnyalást, sűrítést.
Erre már nem kerülhetett sor, mert Térey meghalt. Mi Balázzsal ezután, nyár közepén kezdtünk hozzá a szöveg példánnyá szerkesztéséhez, sajnos már a szerző nélkül.
– Az eddigi Térey-drámákhoz képest (történetvezetésben vagy nyelvileg) milyen a Lót?
– A már említett viszonylagos befejezetlenség miatt a szöveg néhol egyenetlen, túlírt, vannak benne apróbb következetlenségek és nyelvileg sem olyan dús mindenütt, mint ahogy azt Térey más darabjainál – melyeket kötetben vagy folyóiratban publikált – megszokhattuk. De ugyanolyan erős az elgondolás, a téma ugyanolyan nagyvonalúan mába átszűrt és egyedi látásmóddal felvázolt, mint mondjuk a Nibelungban. Olyasfajta személyességet is érzek benne, mint ami a darabjai közül talán leginkább a Jeremiásban van. És nyelvileg is vannak benne kimagaslóan szép monológok, sűrű képek és párbeszédek.
A szöveg szerkesztésével, a húzásokkal azt hiszem, hogy az egyenetlenségeket meg tudtuk szüntetni, és amit a nézők látni-hallani fognak, az végig erős lesz és költői. Ebben a munkában Nádasdy Ádám is segítségünkre volt. A Lót-téma nagyon Téreynek való: Szodoma, a bűnös város mint közeg és a benne helyét kereső, de beilleszkedni egészen sosem tudó Lót. És közben hitről, házasságról, élethazugságokról és a mai Magyarországról is szól a darab.
– Hol van Térey helye a kortárs magyar drámairodalomban?
– Nehéz kérdés, mert a halála fájdalmas űrt hagyott maga után, és kell egy kis idő, mire a hirtelen lezárult életmű megkapja helyét a kánonban. Szerintem Térey eddig sem volt, és ezután sem lesz megkerülhető, ha magyar drámáról beszélünk. Személy szerint A Nibelung-lakóparkot és a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat tartom színházi szempontból a leginspiratívabb szövegeinek. De ezek a darabok nem kényelmesek, nem adják magukat csak úgy – mindig ott és akkor lesznek színpadon, ahol és amikor alkotói és befogadói részről is erősebb lesz a kalandvágy, mint a komfortérzet keresése.
