Az Örkény Színház decemberben mutatja be Lót – Szodomában kövérebb a fű című drámát, amelyet Térey János nem sokkal tragikus halála előtt fejezett be. Mácsai Pált az előadás létrejöttének körülményeiről, a színház, Térey János és Kovalik Balázs kapcsolatáról kérdeztük.
– Az Élő költők és az Élő írók társasága sorozatokban is szerepelt Térey-mű, de a Borisz Godunov szövegét is ő készítette Radnai Annamária nyersfordítása alapján – mennyire intenzív kapcsolata volt Térey Jánosnak az Örkény Színházzal?
– Ez volt a munkakapcsolatunk, ami a kérdésben szerepel, de mindig figyelt ránk, járt hozzánk, és mi is olvastuk őt.
– Hol van Térey János helye a magyar drámairodalomban?
– Jelenleg elöl, a legjobbak között. Hosszú távon nem tudhatom, de azért sejtem. Azokat a műveit, a Jeremiást, például, vagy A Nibelung-lakóparkot, ahol nagyon széles a panoráma, azt hiszem, évtizedek múlva is játszani fogják. A Lót is ezek közé tartozhat majd.
– Mikor indult vele a Lót kapcsán az együttműködés, mi volt a színház kérése?
– Szűk két évvel ezelőtt. Felkértük, hogy írja meg a darabot, más kérésünk nem volt.
– Kovalik Balázzsal mióta egyeztettek, és mi volt a nehezebb: időt vagy alapanyagot találni?
– A téma Kovalik Balázs ötlete, Térey és az Örkény számára – mi a gondolatot már készen kaptuk, nem kellett keresni. Balázs pedig János halála után azonnal szabaddá tette magát, hogy az ősbemutatót a lehető leghamarabb megtarthassuk.
– Miért tartottad fontosnak, hogy találkozzon vele a társulat, mi más az Örkényben dolgozó rendezőkhöz képest – esztétikai világlátás, színházi nyelv, vagy a fiatalok szempontjából: pedagógiai módszer –, amit ő képvisel?
– Kovalik szabad lélek. Ezért fontos találkozni vele, és azért, mert eredeti, sajátosan komplex a színpadi világa. A zeneiség világos, hiszen operarendező, opera tanszéket is vezet, illetve alapított Münchenben, de én ugyanilyen fontosnak tartom a humorát is, az iróniára, a groteszkre való hajlamot. Ez is a belső szabadság egyik jele, egyébként. Mindeddig nálunk rendezett csak prózát, rég készülünk arra, folytatjuk. Térey drámai halála és a szöveg minősége egyszerre elfújt minden akadályt, földrajzi távolságot, egyeztetési nehézséget: nem volt kérdés, hogy folytatjuk, és hogy éppen most.
