Ki is volt valójában a kiváló zongoraművész fia, ifj. Cziffra György?

Cziffra György fiát, ifj. Cziffra Györgyöt tanítja zongorázni

Nincs annál borzalmasabb, amikor egy szülő elveszíti gyermekét.

Cziffra György egyetlen gyermeke, fia, ifj. Cziffra György 1981. november 17-én hunyt el Párizsban. A kiváló tehetségű, alig negyvenéves karmester egy tragikus balesetben vesztette életét. Párizs környéki házukban a kandalló lángjától tüzet fogott ruhája, és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Kritikus állapotban szállították kórházba, az orvosok két napig küzdöttek érte, de nem tudták megmenteni.

Cziffra Györgytől először a család 1950-es disszidálási kísérletekor szakították el a fiát, akit a nagymama nyolc hónapos küzdelem után tudott magához venni az állami nevelőintézetből.

Ide kapcsolódik:
Olvastad már legújabb különszámunkat a Cziffra Fesztivál kapcsán?

Zongorázni tanult, később azonban a karmesteri pályán indult el. Apjával számos közös munkája, fellépése volt, a családi tradíciót nagyon tudatosan hangsúlyozták, G. Cziffra és G. Cziffra jr. állt a plakátokon. Neves zenekarokat dirigált, a Cziffra György Zongoraverseny döntőjében vezényelt – olyan kiváló eredményt elért magyar művész-versenyzőknek is, mint Torma Gabriella vagy Jandó Jenő –, és a magyar közönség is megismerhette őt 1973-ban, egy, az Erkel Színházban adott koncerten, ahol Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának élén állt. A Magyar Hírlap kritikusa, Várnai Péter így jellemezte ifj. Cziffra Györgyöt:

„A zenekari esten a Rádiózenekart a művész fia, ifj. Cziffra György vezényelte. Az ő produkciója volt a koncert nagy meglepetése és egyben valóban nagy élménye. Azt a fajta precizitást követeli meg zenekarától, amit a szakma a »high fidelity« jelzővel szokott illetni, gondolva az így jelzett hanglemezek abszolút zenei pontosságára. Keze alatt a Rádiózenekar oly végtelenül precízen és egyben oly színesen, a zenekari arányok oly tökéletes elosztásával játszott, amire Mario Rossi tavalyi felejthetetlen hangversenyei óta nem volt példa. Ez a fiatalember – úgy tűnik – ideális nevelőkarmester. akinek a fülét és figyelmét semmi nem kerüli el, aki mindent megkövetel, ami a partitúrában szerepel, és nem tűr semmiféle lazaságot. Sem a ritmika, sem a hangsúlyok, sem pedig a kifejezés terén.”

Több lemeze is megjelent, közreműködött a Liszt-életrajzi filmben (Ferencsik János mellett ő vezényelt a felvételeken), együtt dolgozott apjával a zongoraverseny mellett a senlis-i kápolnáért tett alapítványában, és ő fordította franciára apja Ágyúk és virágok című önéletrajzi kötetét.