Makranczi Zalán: „Magamból dolgozom”

Makranczi Zalán A védőbeszédben - fotó: Véner Orsolya

Különleges előadás különleges helyszínen: Platón művét, Szókratész védőbeszédét február 17-én a Fészek Művészklub Kupolatermében adja elő Makranczi Zalán színművész.

– Mennyire hálás vagy hálátlan dolog egyedül lenni a színpadon, és társak híján milyen kapaszkodók vannak?

Nagyon hálás, nagyon hasznos, bár minden egyes előadás előtt olyan, mintha helyből át akarnám ugrani a Himaláját. Nagyon kellett ez a feladat. Én világéletemben nagy színpadi művekben, társakkal a színpadon játszottam, és egy idő után kíváncsi lettem arra, hogyan bírok el egy ilyen feladattal. Azt éreztem, ez lesz a vízválasztó: ha elbírok vele, csinálom tovább a pályát, ha nem, akkor viszont lehet, hogy abba kell hagyni, és valami más szakmát kell keresni. Ez most biztosan viccesen hangzik, de teljesen komolyan gondoltam.

A szövegnek nagyon erős a gondolati-logikai íve, ami erősen vezet. Vannak benne pillérek, és mindig a következőre kell pontosan elugrani – ez például egy kapaszkodó. Illetve a nézők, akik a játszótársaim, ezért is szerettem volna, ha végig égnek a nézőtéri lámpák is.

Szerettük volna lemodellezni, hogy milyen, ha valakinek ki kell állni emberek elé, és a saját érvrendszerével kell megvédeni magát,
a gondolatait.

Szerintem nincs annál izgalmasabb, mint valaki más agyában utazni. Szinte olyan, mint egy krimi.

– A védőbeszédnek a helyzetből adódóan van teatralitása, de alapvetően nem színpadra szánt szöveg. Mitől működik mégis ilyen körülmények között?

Nem színpadra szánt szöveg, ez igaz, viszont Devecseri Gábor fordította, aki ösztönösen színpadi szöveggé írta. És hát mi a színház? Egy ember kiáll, különböző dolgokat csinál, és mások nézik. Ha így nézzük, az iskola is színház, hiszen a tanár kinn áll a táblánál, és próbálja átadni a fiataloknak az információt. Azon én is el szoktam gondolkozni, mennyire színházi előadás A védőbeszéd. Lenne-e vajon létjogosultsága egy monodrámafesztiválon? Valószínűleg nem, mert

én a saját gondolataimat szeretném elmondani Platónon,
Szókratészen keresztül.

III. Richárd esetében sem az érdekel, hogy egy púpos ember mit érezhet; soha nem így fogalmaztam a szerepeimet. Engem az érdekel, hogy ha én púpos lennék, én mit éreznék. Magamból dolgozom. Mindig keresem a különleges, új formákat, mert a színházban az érdekel, hogy egy klasszikus szöveg hogyan tud működni mai módon, mai emberekkel a színpadon, a nézőtéren. A védőbeszéd áll a legközelebb ahhoz, ahol az író-szöveg-előadó háromszögben a legjobb arányban tudom saját magamat megmutatni.

Ide kapcsolódik:
Szókratész védőbeszéde különleges színházi térben hangzik el

– Említetted a közönséget. Mennyire befolyásol a nézők hangulata, figyelme, energiája, és mi tud kizökkenteni?

Belőlük próbálok erőt nyerni és reakciót kicsiholni. Van, hogy szélsőségesebb eszközökkel, akár bődületesen rossz viccekkel, hogy megértsék – és megnyugodjanak! –, lehet lazábban viselkedni, lehet mosolyogni.

Most már semmi nem tud kizökkenteni. Az elmúlt három évben annyira a sajátommá vált a szöveg, hogy – szórakozásképp – már én zökkentem ki magamat.

Ha esetleg meleg van, megállok, és megkérek valakit, hogy nyissuk ki az ablakot. Azt szoktam mondani, hogy a színházban ne csináljunk úgy, mintha másképp történnének a dolgok, mint az életben. Egy ilyen előadásban ez könnyen megtehető. Bár megtörik a szöveg ritmusa, és a következő mondat másképp szólal meg, de lehet, hogy pont ettől kap új hangsúlyt, és a nézők is nagyon hálásak azért, hogy hirtelen jelenidejűvé válik a történés.

– A védőbeszéd előadásaira hogyan készülsz? Más a rutin, mint más előadásoknál?

Már három nappal előtte elkezdem mondani a szöveget. Ha 7-kor kezdünk, 5-kor ott vagyok a helyszínen, egyszer végigmondom hangosan a teljes szöveget, aztán kezdődhet az előadás.

– Egy új tér változtat rajta?

Nagyon remélem, hogy változtat! Játszottam A védőbeszédet különböző fesztiválokon, volt, ahol egy parasztház tornácán mondtam el, egy másik fesztiválon meg egy csűrben, és készült belőle tantermi verzió is. Kezdetben féltem attól, hogy kizökkent, de ma már érdeklődéssel várom.

– 2017-ben volt a bemutató. Változott azóta a világ, te is változtál – ez mennyiben hatott az előadásra, kerültek-e máshova hangsúlyok?

Higgadtabb lett és könnyedebb. Meg akarom győzni a nézőket, de nem mindenáron. Inkább gondolkodjunk együtt.