1938. március 17-én született Irkutszkban és 1993. január 6-án hunyt el Levallois-Perret-ben Rudolf Nurejev, a 20. század egyik legnagyobb hatású balettművésze.
Egy baskír néptánccsoportban kezdett táncolni, majd a Kirov Balett iskolájába került. A leningrádi társulat tagja lett szólistaként. Tehetsége miatt lázadó, nonkonformista természetét is elnézték. 1961-ben, az együttes nyugat-európai turnéjáról Párizsban disszidált, és menedékjogot kért. A hidegháború idején ő volt az első szovjet művész, aki elhagyta az országot, így ügye nagy szenzációt keltett. Csak 1987-ben engedték be újra a szovjet hatóságok, hogy haldokló édesanyját meglátogathassa.
A párizsi operaház balett-társulata szerződtette szólistaként, majd Koppenhágába ment. Ezt követte a londoni Királyi Balett, ahol Margot Fonteynnel legendást párost alkottak. Utolsó alkalommal 1988. szeptember 16-án táncoltak együtt, Fonteyn akkor 69, Nurejev 50 éves volt. Több alkalommal fellépett vendégként a Kanadai Nemzeti Balettnél is.
Amikor táncosként abbahagyta a pályát, a párizsi operába tért vissza balettigazgatóként, ahol a tehetséges fiatalokat támogatva jelentősen megváltoztatta az együttes hierarchiáját (Sylvie Guillemet például 19 évesen étoile-lá minősítette), de koreográfiákat is készített, köztük a hatalmas sikerű Csipkerózsikát, Rómeó és Júliát és A bajadért.
1992. február 28-án Budapesten lépett fel a Cristoforo című balettben, amelynek zenéjét Szakcsi Lakatos Béla írta, a koreográfiát Keveházi Gábor készítette. A Kolumbuszról és Amerika felfedezéséről szóló darabban Nurejev az Angyal szerepét táncolta.
Nurejev kora egyik celebje és botrányhőse is volt, habzsolta az életet. 1984-ben diagnosztizáltak nála AIDS-et. 1993 novemberében került kórházba, halálának oka szívelégtelenség volt.
„Ahhoz, hogy valaki úgy táncoljon, mint ő, egy lángnak kell az emberben lobognia. Nemcsak technikailag van meg benne minden, hanem az arca is tökéletes. Kivételes arcberendezés, kifejező orr és száj – egy kész maszk. Úgy ugrik, ahogy senki más. Ahogy bejön a színpadra és ahogy kimegy, az fejedelmi” – mondta róla Olivier Merlin tánckritikus.
A balettszínpadon túl a kamera előtt is otthonosan mozgott, eljátszotta Rudolph Valentino szerepét, és Nastassja Kinski és Harvey Keitel parnere volt a Védtelenül című filmben. Karmesterként is kipróbálta magát. Több könyv és dokumentumfilm született róla, 2019-ben pedig játékfilmben dolgozták fel az életét.
