Miután az élő árveréseket a járványhelyzet miatt minden nagy aukciósház lemondta, illetve későbbre halasztotta, a „kiéhezett” gyűjtők egyre nagyobb arányban fordulnak a cégek online felületei és az azokon lebonyolítható magánüzletek felé. Így aztán ezen a virtuális piacon ma már olyan „sztár-tételek” is meg-megjelennek, amelyeket korábban a házak kizárólag nagy, exkluzív, kiemelt esti élő árveréseiken indítottak volna el. Mint például most egy különleges Duchamp-alkotás a Christie’s Private sales-felületén.
Marcel Duchamp (1887–1968) francia dadaista-szürrealista művész 1924-ben úgy döntött, hogy bankot robbant a Monte Carlo-i Kaszinóban. (Nekünk, magyaroknak, ez Rejtő Jenő Gorcsev Ivánja nyomán jól elképzelhető.) Persze jól tudta, hogy ehhez mindenképpen nagyobb induló tőkére lenne szüksége, mint amennyivel ő maga pillanatnyilag rendelkezett, ezért azt találta ki, hogy úgy fog összeszedni 15.000 frankot, hogy készít harminc darab „kötvényt”, és azokat egyenként 500 frankért eladja, az így létrejövő „konzorcium” tagjai pedig majd az általuk „befektetett” kötvények arányában részesülnek a várhatóan sokszoros haszonból.
Az első lépésben Duchamp tehát nekiállt a harminc darab, Monte Carlo Bond névre elkeresztelt kötvény elkészítéséhez. Sajnos viszont a nagyszerűen hangzó terv végét már itt kénytelen vagyok elspoilerezni: mivel minden erre vonatkozó ismeretünk szerint maximum nyolc darab „értékpapírt” csinál (de inkább még ennél is kevesebbet), és – legalábbis valóban „befektetési” céllal – azokat sem adta el senkinek, így alighanem az sem okoz senkinek sem nagy meglepetést, ha már itt elárulom, hogy Marcel Duchamp soha életében nem robbantott bankot Monte Carlóban. (Mondjuk ezzel nem volt egyedül…)
Készült viszont így néhány darab igencsak különleges műtárgya: az egyenként 31×19,5 centiméteres, egy rulettasztal nyomtatott képéből és a rulettkorong helyére odamontírozott fotóportréból álló – amelyet a művész barátja, Man Ray (eredeti nevén Emmanuel Radnitzky; 1890–1976) készített magáról a borotvahabbal bekent fejű, és így „ördögivé” maszkírozott Duchamp-ról. A művész által többféleképpen is (részben a saját nevével, részben gyakran használt női alteregója, Rrose Selavy-ként) jegyzett alkotásokból a 12. számú „kötvényt” ma például a New York-i Museum of Modern Art gyűjteményében őrzik. A számozás ezek szerint tehát nyilvánvalóan nem az 1-sel kezdődött, Duchamp vélhetőleg találomra írt sorszámokat az elkészült művekre. De mivel azt nyilvánvalóan mindenképpen jelezni akarta, hogy eredetileg harminc kötvény „kibocsátását” tervezte, így aztán 30. számmal jegyzett példány készült, sőt: a Monte Carlo Bond No.30. 2015 novemberében a Christie’s New York-i árverésén – 1,8–2,5 millió dolláros becsérték után – 2.405.000 dollárért kelt el.
Hogy a most a Christie’s privát üzleti oldalán felkínált, 29-es számmal ellátott példányt mennyire tartja a ház, azt, magánüzletről lévén szó, nem közlik, mindössze a tétel iránt bejelentkező érdeklődőkkel osztják meg (de azért az öt évvel ezelőtti összeg ma is jó iránymutató lehet).
Mint ahogyan az is, hogy Duchamp különböző egyéb alkotásai hogyan szerepeltek az árveréseken. Nos, a művész jelenlegi aukciós rekordja 8.913.000 euró (11.489.968 dollár): ennyit 2009 februárjában a Christie’s párizsi Yves Saint Laurent és Pierre Bergé gyűjteményének árverésén fizetett ki valaki azért a Belle haleine – Eau de voilette (Szép illat) című 1921-es munkájáért, ami nem más, mint egy egyszerű kölnisüveg, címkéjén a művész Rrose Sélavy-ként megjelenő női alteregó-arcképével (amelyet egyébként ugyancsak Ray fényképezett).
Duchamp alighanem legismertebb alkotása azonban minden bizonnyal az a Fountain (Forrás) című darab, amelyet 1917-ben „készített”: ekkor vette meg ugyanis egy New York-i üzletben azt a Mott Iron Works nevű szaniter-cég által tömegével gyártott Bedfordshire típusú fali férfi vizeldecsészét, „magyarul” piszoárt, amelyet aztán R. Mutt névvel szignálva beadott egy kiállításra. És bár az eredti példány elveszett, de a hatvanas években Duchamp készített belőle néhány replikát, és ezek egyikét 1999-ben a Sotheby’s New York-i árverésén Dimitri Daskalopoulos görög műgyűjtő 1.762.500 dollárért (akkori árfolyamon átszámítva kereken 470 millió forint) szerezte meg magának.
És ugyancsak nyilván sokan ismerik Duchamp másik „főművét”, a bajusszal-kecskeszakállal „kiegészített” Mona Lisát is: a művész 1919-ben Leonardo da Vinci festményének egy 19,7×12,4 centiméteres képeslap-reprodukcióját firkálta át ceruzával, és a kép alá a látszólag értelmetlen L.H.O.O.Q betűket írta. (Ezek azonban a francia kiejtés szerint összeolvasva könnyen az „Elle a chaud au cul” francia mondatot képesek kiadni, ami pedig magyarul szó szerint annyit tesz, mint „Forróság van a fenekében”, átvitt értelemben azonban sokkal inkább az „Ég/tüzel a segge”, azaz a szleng szerinti még további értelmében egyszerűen a – finoman fogalmazva – „Közösülhetnékje van” kifejezésként értelmezendő.)
Nos, ennek a műnek az egyik, 1964-ben ugyancsak replikaként készített példánya (az eredeti magántulajdonban van, de sok éve letétként a párizsi Musée National d’Art Moderne – a Modern Művészet Nemzeti Múzeuma – állandó kiállításán, a Pompidou Központban lehet megtekinteni) 2017 októberében a Sotheby’s párizsi árverésén 632.500 euróért (194,8 millió forint) cserélt gazdát.
Vagyis lehet, hogy Duchamp most a Christie’s által felkínált „kötvényét” is érdemes lehet megvenni. Ha bankot robbantani nem is lehet vele, de műtárgyként alighanem nem rossz befektetés.
