Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Üveges Mónika: „A folyamatos képi megújulásban hiszek”

Üveges Mónika: „A folyamatos képi megújulásban hiszek”

Üveges Mónika festőművészként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, azonban művészetében a szobrászat és a fotó is hangsúlyos szereppel bír. Aktuális munkáiról, a karantén megéléséről és a közösségbe való tartozás fontosságáról kérdeztük. 

- hirdetés -

– Milyen témafelvetések foglalkoztatnak mostanság? Mi érdekel az anyaghasználat kapcsán? 

– Egy ideje az Antropocén foglalkoztat mint geológiai határvonal, az ember által felszabadított erők kártékony működéséből létrejövő eltűnés és katasztrófasorozat, mely válaszút elé állít mindent és mindenkit. Ez igazából nem is érdeklődés, ez a jelenünk. Munkáimban így megjelenik a természet és az emberi test elvont módon, érzületként. Szerintem a műveimet egy adag melankólia és ugyanannyi játékosság jellemzi. A természetes és mesterséges határát keresem természetes felületeket imitáló alkotásaimmal, melyek tárgyiasított képek. A festészet, a szobrászat és a fotó médiumait használom.

A folyamatos képi megújulásban hiszek,

kerülöm az önismétlést és a rutinszerű megoldásokat, így sokszor használom a véletleneket. Például a természetből gyűjtött amorf fák meghatározzák a leendő képeim karakterét. Mindemellett munkáimban fontosak a különböző felhasznált szerves és szervetlen anyagok: a szilikon, a műgyanta, a latex, az emulzió,a bitumen, a törmelékek, a hamu, a fa, a vászon, a chia mag, a szőr, a sertés hólyag és bél. Ezek az anyagok elvonatkoztatva szimbolikus jelekké válnak, ugyanakkor a bomlás és erjedés kettőssége általi, cirkuláló energiát hordoznak.

A múlékony anyagok használata az emberi életre vonatkoztatva jelenik meg művészetemben.

Hyperobject – fotó: Németh Dávid

– Milyen lehetőségei vannak szerinted egy korodbeli képzőművésznek ma Magyarországon?

– Szerintem a művészeti egyetemek elvégzése után rengetegen elhagyják a pályát, talán az első 1-2 év a legkritikusabb. Ha ilyenkor nem erőlteti meg magát egy művész, és kezd el pályázni, residency-ket keresni, insta- és webposztokat csinálni, közösséget építeni, akkor nem kap semmiféle visszaigazolást arra, amit csinál, így az hobbivá válhat.

Nagyon fontos az önmenedzselés.

Sokkal több jó alkotó kerül ki, mint amennyire igény van, vagy mint amennyinek lehetősége adódik ma Magyarországon a kortárs művészetben. Ilyen módon a független, non-profit galériák, artist run space-ek szerepe felértékelődött, melyek a művészeti színtéren nagyon izgalmas vonalat képviselnek. Szerencsére az utóbbi időben létrejött több olyan mentorprogram is, ami segíti a művészeket.

Ha egy-egy elismert galéria szerződtet itthon vagy külföldön valakit, az már nagyon nagy elismerés, biztonság és rengeteg terhet levesz a művész válláról.

– Mesélnél a SKURC-ról?

– Mindig is nagyon inspiráló volt számomra a közös műteremhasználat, a munkáról való diskurzus, és maga a műhely hangulata, a közösségbe való tartozás, ahol együtt, azonos célokért dolgozunk. A Népszigeten található SKURC elsősorban egy olyan nyitott műterem, mely kiállító és közösségi térként is helyet adhat különféle projekteknek. Tavaly júniusban vettük ki és önerőből tartjuk fent, a kiállítások és az ottartózkodásunk egyelőre idény jellegű.

A missziónk fő iránya a hazai és külföldi kortárs együttműködés. A legközelebbi eseményünket augusztus 1-jére tervezzük a többi, szigeten alkotó művész bevonásával.

SKURC nyitóesemény – fotó: Szabó Gábor

– Hogy hatott rád a karantén? 

– Mentálisan nyomasztó volt az első pár hét, a közös munkát is felfüggesztettük egy időre a SKURC- ban. Németh Dáviddal egy használaton kívüli tetőtérben alakítottunk ki ideiglenes műtermet, és ott próbáltuk folytatni azt, ami félbemaradt. Nem tudtuk, mire számíthatunk, milyen időintervallumra kell készülni, és természetesen minden eseményünk, kiállításunk elmaradt. A műtermi munka alapvetően számomra egy kontemplációt, visszavonulást, elmélyülést, önismeretet igénylő folyamat, így mondhatni, nem volt rám különösebb hatással a karantén.

– Milyen projekteken dolgozol most? Lesz kiállításod a közeljövőben? 

Hyperobject címmel nyílik önálló kiállításom szeptember 3-án a Kahan Art Space-ben.

Műterem részlet – fotó: Németh Dávid

Az itt megjelenő sorozaton és az ezt kiegészítő térbeli installáción dolgozom jelenleg, erre koncentrálok főleg a tanítás mellett, de folyamatosan agyalok a SKURC-os lehetőségeken, programokon is.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
- hirdetés -
X
X