Scherer Péter anno megálmodott egy darabot, amelyről akkor valószínűleg nem gondolta volna, hogy egy világjárvány kapcsán ennyire aktuális lesz. A kézmosás fontosságáról Molnár Gusztávval, a darab egyik szereplőjével beszélgettünk. Az előadást augusztus 26-án a nézők is láthatják a Benczúr Kerti Esték keretin belül.
– Hogyan jutott el hozzád a darab?
– Scherer Péter hívott fel 5 évvel ezelőtt azzal, hogy dolgozna velem. Nagyon örültem a lehetőségnek. Amikor elmondta, hogy a kézmosásról szólna a darab, először azt hittem viccel. Komolyan gondolta.
– Eléggé árulkodó a címe, de azért mesélj picit, miről fog szólni az előadás?
– Valóban a kézmosást vettük elő mint téma. Ezeknek a saját fejlesztésű daraboknak nincs szövegkönyve. Improvizációkból és ötletelésekből születnek. Érdekes feladat volt megtalálni a témában, hogy hogyan lehet ezt színházilag izgalmas és érvényes formában feldolgozni. Maga a próbafolyamat is intimebb ilyenkor, mert rengeteg beszélgetés előzi meg a konkrét színészi munkát. Hosszú út vezetett odáig, hogy kialakuljon, mit is fogunk játszani.
– Nem titok, hogy Scherer Péter elsősorban a fiatalokhoz szól, bár szerintem az idősebb generációnak is lenne mit tanulnia kézmosás terén. Milyen színpadi eszközöket használtok az előadásban?
– Ezeknél az előadásoknál nagyon fontos, hogy könnyen utaztatható legyen. Fontos, hogy színházi térben, de akár tanteremben is játszható legyen, sőt igazából bárhol. A forma az, ami izgalmassá teszi. Nem kellenek külső eszközök.
Elég, ha sikerül kialakítani a nézővel egy aktuális és valós kapcsolatot.
A nézőket bevonva egy olyan interaktív előadás megteremtése a cél, amire klasszikus színházi körülmények között általában nincs lehetőség.
– Szerinted mennyire érnek célba az ilyen típusú darabok?
– A jelenlegi helyzetben szerintem nagyon is. Amikor bemutattuk, még nem is gondoltuk, hogy egyszer bekövetkezhet a világban egy olyan járványhelyzet, ami olyan szinten aktualizálja a darabot, hogy 5 év után most úgy érezzük, frissebb, mint valaha. Ezért izgalmasak ezek a munkák. Mivel valóban a világra reflektálnak, képesek újra és újra megújulni, mindig mást jelenteni.
– Jelen helyzetben hogyan tud ennél többet tenni egy színész?
– Az előadásban néha fizikai kontaktust létesítünk a nézőkkel. Hozzájuk érünk. Az elmúlt években csak arra kellett figyelni, hogy kik azok a nézőtéren, akik bevonhatóak egy közös játékba. Izgalmas feladat most színészként, hogy egy erősen változó világban, ahol a szociális érintkezések szabályai alapjaiban változnak, hogyan tudunk alkalmazkodni és megfelelni.
– Téged személy szerint hogyan érintett a COVID-19? Akár szakmai, akár magánéleti szempontból?
– 15 éve dolgozom szünet nélkül. A vírushelyzet alapjaiban változtatta meg mindenki életét és új helyzetet teremtett. Nemcsak nekünk, színészeknek adott feladatot, hanem az egész társadalomnak. Rengeteg minden megváltozott, és van változóban most is emiatt. Számomra a karantén egy lehetőség volt, hogy újraértelmezzem az életem. Most folytatni szeretném a dolgaim, új szemléletek alapján. Remélem, hogy megtanultunk ezalatt az időszak alatt jobban figyelni egymásra. Én önmagamra, a barátaimra igen. Szeretném A kézmosás fontosságát sokat játszani, és az előadás formája által élni azzal a lehetőséggel, hogy mások tapasztalatai alapján én is tanulhassak még.
