Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Benczúr Kerti Esték Bánfalvi Eszter: „Egy jó drámánál nem mutatkozik meg az eltelt idő”

Bánfalvi Eszter: „Egy jó drámánál nem mutatkozik meg az eltelt idő”

A Nemzeti Színház majd Szombathely után a szabadúszást választotta. A szabadúszást, mely a bizonytalanságában is nagy szabadság. És közben vannak munkái, jó munkák, amelyekben jó benne lenni. Mint most a Fodor Orsolya rendezésében készült Brecht A krétakör című előadásban. Bánfalvi Eszterrel beszélgettünk.

- hirdetés -

Több Brecht előadásban, többek között a Kurázsi mamában is játszottál. Ilyenkor kialakul valamilyen viszony a szerzővel?

– Még a Színművészetin Zsótér Sándorral volt egy Brecht kurzusunk, ahol elsőként a Kaukázusi krétakört elemeztük. Visszajöttek most Zsótér szavai is. Erős élmény, hogy mennyire jelen idejű mondatok vannak a drámában. Nekem nagyon zsigeri Brecht. Amit a gimnáziumban tanítottak vele kapcsolatban, a hideg színház, a kívülmaradás, ez a fajta élményem vele egyáltalán nincs meg.

– Ez függ attól is, hogy az egyes rendezők hogyan nyúlnak a drámáihoz?

– Inkább valami téves elvárás volt, mint például Csehovnál is, hogy elnyújtva, szomorúan kell játszani. Brechten is volt bélyeg, szerintem tévút. Engem nagyon eltalálnak a mondatai. Időről-időre mindig új felfedezés.

Brecht A krétakör Bánfalvi Eszterrel – fotó: Németh György

– A jelen idejűségét említetted, de változhat ez a korral, a megélt dolgokkal, az újabb tapasztalatokkal? Rakódtak neked a darabra újabb rétegek?

– Egy jó drámánál nem mutatkozik meg az eltelt idő, nekünk lesz több találkozásunk az élettel, több mindent hallunk meg vagy egyáltalán meghallunk, megértünk mondatokat. A nagy szerzőknél mindig jelen idejű a darab, jelen idejű a kérdés, a gondolat, a felvetés. Valószínűleg azért talál el mindig, mert új felfedezéseim vannak a saját életemből, felismerek embereket, viszonyokat. Ez fontos. Gruse, egy egyszerű cselédlány olyan élethelyzetbe kerül, hogy sok ponton súlyos döntéseket kell hoznia.

Egyszer csak kezébe kerül egy élet, a gyermek, s ő nem hagyja sorsára, elpusztulni. Összekapcsolódnak.

Ettől kezdve Gruse folyamatos akadályokba ütközik. A saját vágyai, a szuverén szabadsága egyre inkább zsugorodik az embertelen, háború és félelem uralta világban. Egyedül marad a mindennapok húsbavájó küzdelmeivel. És végigkövethetjük, hogyan csalódik, hogy fogy a bizalom, mi az ő és mi a mások felelőssége egy ekkora teher alatt. Hogy aprózódik fel ő maga. Ez a vállalás minden irányban kiszolgáltatottá teszi, ami számomra is nagyon fájdalmas, ismerős helyzet.

Brecht A krétakör Bánfalvi Eszterrel – fotó: Németh György

– Feszíti a drámát az a kettősség, hogy miközben teher a gyerek, közben egyre közelebb kerülnek egymásrautaltságukban.

– Az Énekes mondja a darabban: „Amikor Gruse Vacsnadze a Sirra folyóhoz ért, túl sok lett neki a menekülés, túl nehéz a gyerek. A kukoricaföldön éjszakázónak a rózsás hajnal csak hideg.” Összenősz valakivel, szívedbe zárod, közben mindez brutális áldozatot követel és rengeteg fájdalommal, lemondással jár. Már nem úgy vagy a magad ura, mint annak előtte.

– Négyszereplős a Fodor Orsolya rendezte előadás, Gruse mellett van még három énekes, akik valahogy előre viszik a történetet, reflektálnak is Gruséra. Mi az énekesek szerepe?

– Van egy terelő funkciójuk, hogy hol tartunk, merre felé halad a történet, A mi előadásunkban ez a narráció összeér azzal, hogy segítsük, ne csak a nézőt, de Grusét is. Közben belső hangok is vagyunk, kihangosítjuk azokat a mondatokat, amiket Gruse vagy Szimon gondol, de nem mond ki.

Nagyon fontosak a csöndek és a hallgatás, mert közben nem szűnik meg a gondolkodás, az érzelem, a tiltakozás, a vágy, s így egy teljesebb képet adunk arról a világról, amiben ő utazik.

– A három énekes képviseli a többi, a hiányzó szereplőt is. Színészileg is kihívás lehet ennyi karaktert megmutatni.

– Ráadásul nem egyszerű a szöveg, sűrű, szűk, tömör mondatok. Tantermi előadásnak készült, nincsenek nagy díszletek, minimálban dolgozunk. Nagyon erősen azt kell közvetítenünk, hogy ki az a személyiség, akivel Gruse találkozik, s az mit eredményez.

Brecht A krétakör Bánfalvi Eszterrel – fotó: Németh György

– Nagyon sok rendezővel dolgoztál már, többek között Alföldivel, Mohácsival. Orsi még nagyon a pályája elején van. Mitől volt izgalmas a közös munka?

– Orsival azon felül, ami szerintem alapvetés, hogy felkészült és mélyen izgatta az anyag, kíváncsi, nyitott és empatikus. Ha valaki kíváncsi, akkor bátor kísérletezni, bátor változtatni. És ami a legfontosabb, bátor tévedni, mert anélkül nem találjuk meg azt, amiről közösen akarunk beszélni.

– Az, hogy bábrendező szakos, mennyire határozta meg a rendezését?

– Erősen. Mert a gyerek, aki „néma szereplő”, speciálisan van jelen. Egy tárgy, egy pulóver jeleníti meg őt. Fontos, hogyan válik a tárgy élő emberré. Az, ahogy Orsi gondolkodott benne, szép, emberi megoldást hozott.

– Két évvel ezelőtt otthagytad a szombathelyi színházat, majd gyereked született, közben jött még a karantén is. Nagy energiák halmozódhattak fel benned az elmúlt időszakban.

– Ebben a két évben is dolgoztam, de valóban olyan vagyok, akiben gyűlnek a mindenféle  energiák és erős igényem van kiadni magamból. Hogy azután ez hol hasznosulhat, sokszor lutri,

de ha jó anyaggal, izgalmas alkotókkal találkozik az ember, az nagyon nagy boldogság.

– Bírod a szabadúszást?

– Nagyon vágytam már rá. Az állandó társulatok mellett mindig játszottam különböző alternatív társulatokban, más kőszínházakban. Izgat, hogy különféle emberekkel találkozhatok. Most nem akarok másban gondolkozni. Igaz, teljes bizonytalanság, ugyanakkor felszabadító. Azt hiszem, hosszabb távon is most ebben találtam meg a komfortomat.

Brecht A krétakör Bánfalvi Eszterrel – fotó: Németh György

A Krétakör bemutatója a Benczúr Ház Kulturális Központ kertjében látható szeptember 7-én.

Részletes információ, és jegyvásárlási lehetőség ITT.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
- hirdetés -
X
X