A PerfActionist – Az egészséges maximalizmusért elnevezésű projekt arra tesz kísérletet, hogy a legfrissebb zenepszichológiai módszereket alkalmazott formában juttassa el az akadémiai berkeken túlra is. A kezdeményezés podcast, blog és előadás formájában segíti a zenészeket és a zenét tanulókat, hogy egészséges maximalistaként tudják elérni a céljaikat.
- hirdetés -

A blog szerzője, Hruska Emese zenepszichológus, zenész, egyetemi oktató 2019-ben szerezte doktori fokozatát a londoni Roehampton Egyetemen. Kutatásában a klasszikus zenészek pszichológiai jellemzőit: az énképet, a perfekcionizmust és a lámpalázat, illetve a tanárokkal és szülőkkel kapcsolatos pszichoszociális tényezőket vizsgálta.
Ennek megfelelően a PerfActionist egy olyan platform, amely segít megtalálni a perfekcionizmus egészséges formájához vezető utat, ahol a téma iránt érdeklődők megoszthatják tapasztalataikat, feltehetik kérdéseiket, és megfejthetik megoldatlan problémáikat. A PerfActionist nemcsak zenésznövendékeknek vagy tapasztalt zeneművészeknek szól, hanem mindenkinek, aki úgy érzi, hogy a túlzott önkritika, a bénító lámpaláz vagy egyéb tényező miatt elakadt az „úton”.
Személyes indíttatás
Hruska Emese tizenkét évig tanult klasszikus hegedűt és magyar népzenét. Saját negatív élményei miatt kezdett zenepszichológiával foglalkozni. Annak ellenére, hogy óriási tapasztalata volt színpadi szereplésben – népzenészként járta Európa fesztiváljait –, mégis azt érezte, hogy nem tudta magából kihozni a benne rejlő tehetséget. De esetében nem a lámpaláz volt a ludas, hanem inkább a negatív énképe. Mivel nem gondolta magáról, hogy jó zenész, ez megzavarta őt abban, hogy jól tudjon teljesíteni. Aztán évekkel később, a zenepszichológiai szakirodalom tanulmányozása után rájött, hogy maximalista.
Kutatási eredmények
Hruska Emese doktori kutatásának eredményei arra mutattak rá, hogy a negatív énkép – ahogyan látják magukat a zenészek – és főként a perfekcionizmus okozza a nagy mértékű, zavaró lámpalázat. Tehát nem a magasra tett mérce miatt izgulnak a zenészek! Vagyis nem azért lámpalázas egy zenész, mert hibátlanul szeretné eljátszani a művet, vagy mert tart a közönség kritikájától! A problémát, vagyis az izgalmat a perfekcionizmusnak két másik formája okozza – az egyik a hibákra adott frusztráció, a másik pedig a saját előadással való elégedetlenség.
Elmélet a gyakorlatban
Ez a tendencia Emese hegedűtanári praxisában is megfigyelhető volt, amikor a londoni Lambeth Music Service-nél dolgozott, amely állami finanszírozásból biztosít zenei oktatást hátrányos helyzetű gyermekek számára. Emese diákjai többségének volt tehetsége a hegedűhöz, de mégsem fejlődtek kellő gyorsasággal, mert perfekcionisták voltak. Ez hozzájátszott ahhoz, hogy könnyen frusztrálódtak, amikor nem tudtak valamit eljátszani az általuk elvárt színvonalon, és azonnal azt feltételezték magukról, hogy nem lesznek képesek túljutni a problémán. Ennek ellenére mégis pozitív változás történt: Emese közbelépésével el tudták fogadni magukat és a kezdők szintjéhez megfelelő képességeiket, amely azt eredményezte, hogy magabiztosabbak lettek és a hibáikra is kevésbé reagáltak érzékenyen. Ennek a változásnak volt egy másik pozitív eredménye is, mégpedig az, hogy jobban tudtak koncentrálni, ami hozzájárult a zenei fejlődésükhöz, és talán nem meglepő, hogy ez pedig képessé tette őket arra, hogy magasabb szinten játsszanak. Tehát a gyakorlat párhuzamban állt a kutatási eredményekkel: a zenésznövendékek önértékelése befolyásolta zenei fejlődésüket és az előadóképességüket is.
Miért indult el a PerfActionist?
Bár Emese mindig is fontosnak tartotta a kutatási eredmények publikálását, és doktori tanulmányai alatt számos nemzetközi konferencián tartott előadást munkája eredményeiről, viszont tapasztalatai azt sugallták, hogy fontos lenne a párbeszéd a kutatók és a tanárok, zenészek és zenésznövendékek között. Ezzel a céllal hozta létre a PerfActionistet, hogy a szakemberek és az érdeklődők egy egyesített platformon megoszthassák egymással tapasztalataikat, és a szakmai diskurzus mellett workshopok, ismeretterjesztő előadások keretén belül megtalálják a perfekcionizmus egészséges formájához vezető utat – hogy a túlzott önkritika, a bénító lámpaláz és egyéb problémák megoldódjanak. Tehát hogy el tudják érni a jó teljesítményt és az ebből fakadó boldogságérzetet, amely nélkülözhetetlen a hosszú távú működéshez.