A Pannon Filharmonikusok rendre műsorra tűzi a zeneszerzőként is sikeres Bánfalvi Zoltán koncertmester egy-egy zeneművét, akinek legújabb, csellóra és zenekarra írt darabját január 22-én 19:30-kor hallhatja majd a közönség. A különleges est karmestere Gilbert Varga lesz, a szólót pedig Bogányi Tibor játssza majd. A hegedűművész-zeneszerzőt a pécsi zenekarhoz fűződő kapcsolatáról, valamint a darab keletkezéséről kérdeztük.
– Korábban több kamarazenekarban is játszott, hogy került a Pannon Filharmonikusokhoz?
– Egészen pontosan négy együttesben, közülük pedig a Magyar Kamarazenekarnak alapító tagja is vagyok, melynek koncertmestere édesapám, Bánfalvi Béla. A Pannon Filharmonikusok munkáját régóta követem, hiszen közel 15 éve tanítok a Pécsi Tudományegyetemen, és több egykori növendékem került a zenekarhoz. Mindig is vonzott, hogy egy nagy létszámú szimfonikus együttes koncertmesteri feladatait lássam el, a Kodály Központ megépülése pedig csak megerősített abban, hogy csatlakoznom kell ehhez a nagyszerű zenekarhoz. Már hat éve dolgozunk együtt.
– A hegedűjáték és a vezetői ambíciók mellett, hogy került szóba a zeneszerzés?
– Sokáig egyenrangúként volt jelen az életemben a hangszertanulás és a komponálás. Igazán csak a Zeneakadémián fordultam a hegedű felé, ezt követően nagyjából egy évtizeden keresztül nem is írtam új darabot.
– Január 22-én, a magyar kultúra napján legújabb gordonkaversenyét adja majd elő az együttes a zenekar egyik vezető karmesetere, Bogányi Tibor szólójával. Mit lehet tudni a darabról?
– A hegedűre és zongorára írt kettősversenyemet 2015-ben adta elő a zenekar Bogányi Tibor vezényletével. Az előadás nagyon jól sikerült, a koncert után pedig a vezető karmester azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy írjak egy szólócsellót és zenekart foglalkoztató darabot, amelynek Capriccio a címe, és amely mű magánszólamának eljátszását szívesen elvállalná. Ennek megfelelően dolgoztam, így formailag a mű nem hasonlít a klasszikus versenyművekhez, a zenei anyag, ahogy a címe is jelzi, inkább szeszélyes, a kötetlenség és a keret nélküliség jellemző rá.
https://www.youtube.com/watch?v=Ch07yN9Zw5w&feature=youtu.be
Az inspirációm elsődleges forrása az akkor alig két és fél hónapos kislányom volt, akiről egy témát is elneveztem. Éjszakánként ültem a zongorához, amikor Luca aludt, meglehetősen csendben kellett dolgoznom, ezért a zongorát letompítottam. Az így kapott szürreális hangzás, és az a gondolat vezetett, hogy vajon milyen álmai lehetnek a lányomnak. A darab második része egy különleges alkotói folyamatot tükröz: annyira sokat foglalkoztam a darabbal, hogy egyik éjjel lepergett előttem az egész koncert. Ezeket a pillanatokat is hallhatja majd a közönség.
– Hangszertechnikai kérdésekben milyen mértékben egyeztettek Bogányi Tiborral?
– Elsősorban magamra kellett hagyatkoznom, hiszen utazó karmester lévén Bogányi Tibor viszonylag kevés időt tölt Pécsen, így túl sok lehetőség nem volt arra, hogy az én darabomon dolgozzunk. Szerencsém van ugyanakkor, hiszen a szűkebb családomban két kiváló csellóművész is van, akik rengeteget segítettek.
– Mennyire különös érzés, hogy a szólót a zenekar egyik vezető karmestere játssza majd?
– Korábban komponáltam már a Bogányi testvérek felkérésére, akik egy alkalommal édesapjukat köszöntötték a fuvolára, fagottra, csellóra, zongorára, valamint vonós kamarazenekarra írt darabommal. Ez egy különleges élmény volt, hiszen tudomásom szerint nem létezik olyan mű, ami erre a hangszerkombinációra íródott. A helyzet nem volt tehát új keletű, ami azonban mindenképpen egyedi és nagy megtiszteltetés, hogy zenekarunk két vezető karmestere – más-más minőségben ugyan, – de egyszerre lesz majd jelen a színpadon. Kettőjük közreműködése a kiváló Pannon Filharmonikusokkal egy nagyszerű koncert ígéretét rejti magában, amely felbecsülhetetlen élmény egy zeneszerző számára.
