Különleges élményre készülhet a MÚVILÁV közönsége. Majdnem olyan lesz minden, mint a filmeken, hiszen népszerű filmes pillanatok és emblematikus filmzenék sodorják útjukon a történet főhőseit. Ám mindez egy érzelmektől izzó színházi estén történik két olyan kiváló és sokoldalú színművész által, mint Trokán Nóra és Klem Viktor, és egy olyan rendkívül sokféle műfajban otthonosan játszó zenekar kíséretével, minta Swing à la Django. A MÚVILÁV-ról Klem Viktort kérdeztük.
– Ha jól tudom, a pandémia alatt kezdett formálódni benned a MÚVILÁV című előadás ötlete. Már a csíráját megosztottad Trokán Nórival, vagy később, egy konkrétabb verzióval kerested meg? Hogyan került bele a projektbe Zöldi Gergely, illetve a Swing à la Django zenekar?
– Jó pár éve motoszkált már a fejemben ez a revü – színház – koncert – film műfajokat találkoztató előadás. A pandémia második hulláma alatt Lombos Pállal, aki a Swing à la Django zenekar vezetője és a nagybőgőtanárom is, beszélgettünk közös színházi tervekről. Vázoltam neki egy koncepciót, amibe azonnal beleszeretett. Könnyű dolgom volt ezután, mert pár napon belül a teljes stáb összeállt. Mindenki izgatottnak tűnt az ötletem kapcsán. Amikor Trokán Nórit felhívtam, picit izgultam, mert tudtam, mennyire elfoglalt színésznő. Szerencsére gyors igent vágott rá. Úgy látom, a kezdeti lelkesedésünk azóta is exponenciálisan növekszik, sikerült megteremteni a vágyott játszóteret, ahol ez a különös formát öltő történet igazán élvezetesen elmesélhető. A főpróba és a balatoni premier után úgy érzem, nagyon szeretik a nézők a dolgot.
– Milyen hosszú volt az első film- és zenei lista, és milyen szempontok alapján szerkesztettétek a szövegkönyvet?
– Ahogyan kikristályosodott a dramaturgiai vonalvezetőnk, Zöldi Gergővel, az előadás író-dramaturgjával közel száz ötlettel bombáztuk meg egymást. Teljes összhangban és sok nevetés mellett zajlott a válogatás és szerkesztés online, hiszen épp tombolt a pandémia második hulláma. Két hónap után, 2021. januárra eljutottunk a végső formához.
Az előadásban tizenkét epikus és közkedvelt film által, azokat láncba fűzve meséljük el egy moziban dolgozó fiú és egy filmrajongó lány víziószerű találkozását.
– Mennyire kellett áthangszerelni vagy kimozdítani az eredeti műfajukból az elhangzó dalokat?
– A MÚVILÁV otthona a Budapest Jazz Club. Szeretnénk a következő hónapokban, években minél többet utazni majd az előadással persze, de a koncepciót kifejezetten a BJC koncerttermére találtuk ki. A zenekar, a Swing à la Django, egy sok műfajban remeklő, zenei értelemben is univerzális csapat, de a fő profiljuk mégiscsak a swing és az ahhoz ragadó ezerféle jazz. Így a felcsendülő filmzenéink is javarészt a swing és a jazz mezején kísérik a nézőket, de azért ne tessenek megijedni, ha épp R&B vagy rock téma szólal majd meg…
– Kivel és hogyan forgattátok a filmes háttereket?
– Egy mini stábbal forgattunk két napot. A legprofibb csapat jött össze, és mozifilmkészítéshez alkalmas technikával dolgoztunk: ARRI kamerával, steadycammel, speciális lámpákkal forgattunk stúdióban és külső helyszínen egyaránt. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Galán Géza barátom segített rendezni ezeket az etűdöket, és Lovasi Zoltán volt az operatőrünk. Megjelent a díszletben Szabó Simon barátom is, akitől egy terepjárót kaptunk kölcsön egy autós jelenethez, de velünk volt nemzetközileg is elismert steadycam-operatőr, Pfeffer Attila is. A vágóutómunkát Kovács Zoli barátom csinálta, akinek a legsikeresebb magyar mozifilmek és tévésorozatok vágását köszönhetjük. Felejthetetlenül klassz két nap volt és nem mellesleg végig szeles mínusz 8-10 fok, ami egy Duna-parti jelenetnél alaposan megdolgozta a csapatot.
– Az utóbbi években Nóri és te is sokat filmeztetek. Ez mennyire változtatott a munkamódszereiteken, színészi eszközeiteken? Milyen volt újra színpadon, színházi előadást próbálni?
– Nórival osztálytársak voltunk a Színművészetin, többek között Marton Lászlótól, Forgács Pétertől, Méhes Lászlótól tanulhattunk. Két kajla kölyökkutya, így emlékszem magunkra. Mindketten tizennyolc évesek, ártatlanok és nagyon naivak voltunk, amikor odakerültünk. Nagyjából egyszerre kezdtünk filmezni is később, talán már az egyetem alatt, de főleg a diploma átvétele után. Nóriban mindig imádtam a természetességét a megjelenésében, a magatartásában és a színészi játékában egyaránt. Emellett mindig összekapcsolt minket a humor, amiből tengernyi sok van neki. Nagyon meg lehet őt nevettetni, és sokszor bizony Nóri is ledönti a székről egy megfelelő poénjával a társaságot.
Javarészt mi egy nyelvet beszélünk kávészünetben és a színpadon is. Hasonló ízlés, azonos alapok, egyirányú humor: ez elég is a megfelelő együttműködéshez.
– A werkfilmben esik szó arról, hogy ez az előadás nagyon intim jelenlétet, színészi játékot igényel részetekről. Ez a filmes tapasztalatotok nélkül lehetséges lenne?
– Nem tudom, hogy mitől jön létre egy sűrű, hiteles és emlékezetes színészi pillanat. Egymásból merítünk Nórival a színpadon, és közben bízunk a belső ritmusunkban is. De úgy hiszem, vannak a filmforgatásokon és a színházi előadásokon is olyan varázslatos pillanatok, amelyeket folyton hajtunk és kutatunk, ám ha a részesei lehetünk, később nem tudunk róla számot adni. Találgatni lehet, hogy mitől lett olyan különleges, intim, megrázó, esetleg felemelően vicces épp az, épp ott, épp akkor. Pontosan azonban senki nem tudja. Számomra pont ez a misztérium az, ami felnyomja a pulzusomat száznegyvenre, amikor a takarásban állok, vagy csattan a csapó. Az, hogy lehetőség adódik közel férkőzni a csodához.
– Kiknek lesz nagyobb meglepetés a MÚVILÁV: azoknak, akik a filmekből, sorozatokból ismertek meg benneteket, vagy azoknak, akik a színházi pályátokat követték?
– Remélem, hogy meglepő és üdítő lesz mindenkinek.
Ravaszul lett kikeverve ez a főzet: bármilyen ízre vágyik épp a néző, azt biztosan megkapja tőlünk. Az extra ízek pedig úgy kerülnek közel az érzékszerveihez, és úgy épülnek be az összélménybe, hogy még jó pár nap múlva is ott bizseregjenek a néző szájában.
Remélem, hogy könnyen fogyasztható, de tartalmas és emlékezetes vacsorát kínálunk mindazoknak, akik velünk tartanak.
