Rotschild Klára életét még ma is számtalan legenda övezi. De vajon ki volt a nő, aki a kiválóan szabott ruhák páncélja mögött rejtezett? A Faktor Terminál új produkciójában a divattervező tudatosságának, rendszereken átívelő karrierjének a titkát fejtegeti. A Pesti Coco a Trafó által készül, ám külső helyszínen, a Három Hollóban látható. Az előadás rendezőjével, Szenteczki Zitával beszélgettünk.
– Téged egyébként mennyire izgat a divat?
– Az a fura, hogy egyáltalán nem. Az apukám grafikus, az öcsém formatervező, sőt tervezett ruhákat is, tehát a design jelen van az életemben, de valahogy a divat maga nagyon távol áll tőlem. A divatiparhoz kapcsolódó kérdések sokkal jobban érdekelnek.
– Hogyan találtál a témára? A Nemzeti Múzeum tavalyi kiállítása vagy az ahhoz kapcsolódóan megjelent kötet keltette fel az érdeklődésedet?
– Valójában nem én találtam rá a témára, hanem Schermann Márta keresett meg azzal, hogy őt nagyon érdekli Rotschild Klára, és szeretne készíteni az életéről egy előadást. Először azt akartam megérteni, Mártát mi izgatja a téma kapcsán, így derült ki például az, hogy ő is dolgozott divatszalonban tervezőként. Simonovics Ildikó könyvét is a Mártával való találkozás után olvastam és sok interjút is készítettünk olyanokkal, akik személyesen ismerték, dolgoztak Rotschild Klárával. Az előadásban játszik még Domonkos Zsolt, akit a k2-ből ismerhetnek, és a Közöny előadásomban dolgoztunk együtt, illetve Csarkó Bettina, aki végzős bábszínészhallgató, és így alakult ki a végső, fragmentált forma. Amellett, hogy Rotschild Klára életét játssza el Márta, Zsolt és Betti, az ő saját életükből vett történetek is lesznek, amelyek párhuzamosan hangzanak el.
– Rotschild Klára életét dokumentarista módon jelenítitek meg, vagy a fikció felé indultatok el?
– A kettő keveredik. Hárs Anna írta a darabot. Az alapvető forrásunk a Simonovics-kötet volt, de nagyon sokat kutatott Anna korabeli lapokban, bulvárban és hirdetések között is. Ezek összegyúrva adták meg a vázat, amit a próbákon mi egészítettünk ki, tettünk teljessé. Így az életéből vett jelenetek parabolák vagy antiparabolák, melyekben saját kapcsolódásainkat is megmutathatjuk.
– És most, a bemutató előtt, mi izgat a leginkább Rotschild Klára személyiségéből?
– Azt szeretném megfejteni, hogyan tudott minden rezsimen keresztül a maga ura lenni, hogyan tudott mindig jól helyezkedni, ezért mit kellett beáldoznia magából, és ez mit okozhatott benne.
Fölépített magának egy világot, csak abban létezett, azon kívül nem mutatott magából mást. Egy szerepet élt, és mi a szerep mögé szeretnénk nézni.
Sokat beszélgettünk erről magunk is, de volt modelljeivel is készítettünk interjúkat, s végül az derült ki számunkra, hogy tulajdonképpen nem tudjuk, milyen volt a személyisége, ki is volt ő. Azt tudjuk, hogy nagyon ügyelt a külsőségekre, például minden nap berakatta a haját a fodrásznál. Attól tartott, hogy a beültetett fogimplantátumtól elviselhetetlen a szájszaga, ezért nem is mert közel menni senkihez, majd öngyilkos lett. Sokan ismerték, a nyilvánosság előtt élte az életét, mégis, a kutyáján kívül, valójában nem volt senkije. A tökéletességre való törekvés és a magány összefonódása szintén nagyon érdekes kérdés, ahogy az is ahogyan egy bántalmazás után kiáll a nyilvánosság elé, és a kártérítési összegből elindítja a karrierjét. Rengeteg izgalmas, ma is releváns dolog merül föl, ezért nagyon örülnék, ha kialakulna egy beszélgetés, és a színház fórumként tudna működni. A tartalmi és formai kérdéseken túl engem az izgat a legjobban, hogy ki tud-e alakulni valami igazi közös ügy köztünk és a nézők között.
– A divattervezés és a színházcsinálás is kreatív alkotás. Mi az, amivel alkotóként Rotschild Klára személyiségéből azonosulni tudsz?
– Bár én még nem vagyok annyira régóta a pályán, de átéltem már olyan helyzetet, amikor meg kellett magamat keményítenem. Ez egyáltalán nem jelent semmiféle agressziót, inkább csak azt, hogy az adott pillanatban nem mutathatod meg a törékenységedet, hanem a döntéseidet nagyon hideg fejjel kell meghoznod.
– A Három Holló az előadás játszóhelye. Hogyan használjátok ezt a teret?
– A Három Holló összes terét használjuk, sőt még a templomkertet is. A látványtervező Petrányi Luca, aki képzőművész és építész. Ez a második színházi munkája, így nagyon frissen néz rá az egészre, ami nekem nagyon inspiráló. Nincsenek épített díszleteink, nagy-nagy anyagokkal dolgozunk, ebben pedig úgy érzem, ott a bábos gondolkodás. A tér kapcsán az is igazán érdekes dolog, hogy a Három Hollótól nem messze volt Rotschild Klára szalonja.
– Nemrég volt bemutatód, a Saját drive, ami hármótok (Szenteczki Zita, Raubinek Lili és Nemes Anna – a szerk.) közösen létrehozott előadása. Egy ilyen nagyon erősen személyes munka után vagy közben „hogy esik” egy felkérés?
– Éppen most gondolkodtam ezen elég sokat. A Drive után egy kicsit nehéz volt váltani, mert bár én is belefolytam az írásba, és hoztam az előadásba az alkotótársaimat, mégiscsak másból indult ki. Arra jutottam, hogy ha így sikerül beemelnem a színészeket, személyesen érintetté tenni őket, akkor elértem ezzel az anyaggal a célomat. Szeretek kísérletezni, és igyekszem olyan munkákat vállalni, amikről úgy érzem, hogy illenek hozzám. Szeretek határterületeken dolgozni, feszegetni a struktúrákat, és nekem nagyon fontos a közösség. Csinálok különféle színházon kívüli dolgokat, vitaköröket, szabadegyetemeket, táborokat, és az ezekben szerzett tapasztalatokat szeretném becsatornázni a színházi munkáimba.
