Amikor „csodagyerekeket” látunk klasszikus zenét játszani, inkább a gyerekre figyelünk először, csak aztán a csodára. A „cukiság-faktor” ellophatja a showt, a tehetséges gyerek gyermekisége feltűnőbb, mint a teljesítmény objektív értéke. A Pannon Filharmonikusok október 18-i zeneakadémiai koncertjén azonban nem így történt.
Ennek legfontosabb oka az, hogy olyan minőségben hallottuk a klasszikus zene slágerműveit, mintha felnőtt, érett művészek tolmácsolnák őket. Persze, az avatott fül nyilván hallhatott volna hibákat, már ha akar, de ezek jelentéktelenek a teljesítmény egészéhez képest.
A „tálalás” is ízléses volt. Ezt fontos hangsúlyozni, mert ilyen esetekben nem mindig van így. Varga Gilbert karmester igazi gentleman, a lehető legnagyobb eleganciával moderálta zeneileg a két részből álló hangversenyt, kísérte ki és be a gyermek hegedűművészeket.
Az est a karmester édesapjának, Varga Tibornak állított emléket, az ő munkássága előtt tisztelgett. A 100 évvel ezelőtt született hegedűművész, karmester és zenepedagógus élete egyik legfontosabb feladatának tekintette a tehetséges növendékek útjának egyengetését.
Fia most a Pannon Filharmonikusokkal együtt látott vendégül négy, kivételes adottságokkal rendelkező fiatal lányt: Edna Unseldet, Laurentia Jinan Woot, Mariam Abouzahrát és Seohyun Kimet. Némelyikük már komoly nemzetközi sikereket tudhat maga mögött, több országban is koncertezett, de mindegyikük előtt nagy út áll.
Bősze Ádám konferált, ismét humor és okos magyarázat a szövegek alapja. Jól látta a koncert lényegét, amely komoly mondanivalót közvetített azoknak, akik először hallottak klasszikus zenét, de élményt adott a törzs-koncertközönségnek is.
Jó hangulatú, bájtól sem mentes gálakoncertet kapunk az egyik legjobb magyar szimfonikus zenekar kíséretével. Egy zenekar kiválóságát nem csak az mutatja meg, milyen virtuóz módon ad elő valamilyen nagy művet, de az is, milyen alázattal, a muzsika lényegét szem előtt tartva képes a háttérben maradni, amikor épp asszisztálni kell egy szólista mellett, különösen, ha kezdőkről van szó.
Itt és most ez nagyon fontos volt, hiszen nem profi művészek foglalták el a pódium első felét. A zenekar ezt figyelembe véve visszafogottan, diszkréten finom hangzást produkálva adta át a főszerepet, másszor azonban igazi tudását is megvillantva játszott Varga Gilbert irányításával. Többször is beszélgettem a Pannon Filharmonikusok vezetőivel arról, hogy milyen kiváló lehetőségnek tartják azt, hogy a példátlan akusztikával rendelkező Kodály Központban próbálhatnak és csiszolhatják hangzásukat. Ez most is minden pillanatban hallható, itt, a Zeneakadémián is.
Olyan darabokat hallunk, amelyek lehetőséget kínálnak arra, hogy az ifjú tehetségek tudásuk legjavát meg tudják mutatni, ugyanakkor változatosak is. Ha már éppen túlbűvölne az érzelem és a déli életérzés, már jön is egy Mozart-hegedűverseny, hogy helyre tegye bennünk a realitást. Zenei slágereket hallunk, de tökéletesen adagolva, az érdeklődés végig fennmarad. Kár, hogy az arányok eltolódtak kissé, az első rész túl hosszú, a második túl rövidre sikerült.
A gyermekművészeket látva-hallva szembetűnő, hogy mennyire manírmentesen viszonyulnak a zenéhez. Itt is voltak különbségek, de öröm ennyi kiváló fiatal hegedűs játékát figyelni. Nyilván változnak majd a jövőben, fejlődnek, tökéletesedik a játékuk, a színpadi rutin és a zeneipar is árnyalja majd viselkedésüket. Sajnos, ez éppen erre a természetességre jelenti majd a legnagyobb veszélyt.
Az, hogy előadóművészként ki milyen módon találja majd meg belső egyensúlyát, harmóniáját, a közönségnek nem is fontos annyira. Nekik csak az számít, hogy hiteles tolmácsolásokat halljanak, élményt és katarzist keresnek, amely a koncert legjobb pillanataiban létre is jön. Ilyenkor eggyé válik művész és hallgató, ez érezhető a közönség soraiban és a pódiumon is. A „Varga Tibor 100” című koncerten voltak ilyen nagy pillanatok. A közönségnek és a zenei szakmának is csak ugyanazt kívánom: több őszinteséget, természetességet, önazonosságot. És ha ez megvan, a „cukiságfaktor” valóban olyan lesz, mint friss hab egy finom mestertortán.
