A BDZ fennállásának 25. évfordulója alkalmából Nagy Zsolt ütő-szólamvezető 2013-ban készült interjúját idézzük, ami a Rácz Zoltánnal közös Philipp Glass Concerto előadása kapcsán készült.
Nagy Zsolt
ütőhangszeres művész, tanár
Kedvenc zeneműve: Richard Strauss: Négy utolsó ének Jessye Norman előadásában, Rachmaninov:III. zongoraverseny Szvjatoszlav Richter előadásában bármi, illetve Puccini, Verdi és Mozart művei
Családja: felesége Bartányi Réka, a Budafoki Dohnányi Zenekar bőgőse, kislányuk, Melinda, kutyájuk Rafael, törpe ezüst uszkár
Szabadidejében: szeret családjával minél több időt eltölteni, a gödi szülőházban a kertben pihenni, és persze zongorázni, különösen Chopint, Bachot és Schubertet.
Kezdjük az elején!
Zsolt mindig is zenész szeretett volna lenni, zeneszerető családban nőtt fel, édesapja hobbi-szinten dobolt, édesanyja is szerette a muzsikát. Zeneiskolában zongorázni tanult, majd átváltott ütőzésre, de a zongora továbbra is kedves maradt számára. Sokat kellett gyakorolnia, de úgy érzi, megérte, mert a zongorázás pihenteti, kikapcsolja, még most is gyakran ül a billentyűkhöz. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát és a Váci Konzervatóriumot egyszerre végezte szolfézs tanszakon is, amit szintén nagyon szeretett. Ezek után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézetében folytatta tanulmányait. Nagy szeretettel emlékezik tanáraira, Schwartz Oszkárra, Kovács Miklósra, Holló Aurélra, B. Nagy Tündére.
Merre tovább?
Zsolt zenekari pályafutása a Budafoki Dohnányi Zenekarban indult 15 éves korában, mikor kisegítőnek hívták Mahler I. szimfóniájához. A Zeneakadémián megrendezett koncerten az ifjú ütős rettentően izgatottan, átizzadt ingében várta, hogy a negyedik tétel első hangját cintányérján megszólaltathassa a megfelelő intenzitással és hangerővel. Hollerung Gábor karnagy igen meg volt elégedve az eredménnyel. 14 évig muzsikált a BDZ-ben, majd egy rövid szünet után újra visszatért. Mellette többször hívták vendégszerepelni, többek között a MÁV Szimfonikusok, a BM Duna Zenekar, a Concerto Budapest.
Kivonat a Hangoló 2013 őszi számában megjelent „Két férfi egy eset” című írásból.
Gyakran zenél más jellegű együttesekkel is, például a Talamba Ütőegyüttessel, a Fele Királyság zenekarban is megfordult, melynek egyik alapítója zenekarunk csellistája, Simkó-Várnagy Mihály. A TNT pop-együttesben, illetve Kovács Kati zenekarában is muzsikál. De ki gondolná, hogy egyébként ez a barátságos képű szőke zenész főállásban a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján dolgozik?
És beúszik a képbe a BDZ…
Zsolt emlékezetes cintányérozással debütált a zenekarban, majd 14 évig ütött-vágott mindent, amit ért. Már egy hónapja volt szólamvezető az ütősöknél, amikor felvilágosították erről őt is. Nagyon megszerette a zenekart és Gábort is, sok mindent adtak/kaptak egymástól. Voltak nehezebb és könnyebb időszakok is, de mindennel megbirkóztak, segítve egymást.
Volt, hogy egy próbateremben nem fért el az egész ütős apparátus, így több terembe szóródtak szét, és az ajtót tokostul kiszedték, hogy hallják egymást. Volt, hogy a koncert előtti próbán két állványt ütöttek össze cintányérok helyett, mert nem volt idejük kirámolni és a hangszerek még a folyosón álltak. De ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy eredményes és jó kedélyű közös munka jöhessen létre, mely alatt épülhet a kölcsönös bizalom, és mindenkinek lehetősége adódik a fejlődésre.
Zsolt szólamvezetőként felelősséget vállalt mindenért és mindenkiért a szólamában, a kisegítőket is szárnyai alá vette, igyekezett a körülményektől függően mindent a legjobban megoldani. Legkedvesebb barátja Tóth János (szintén egykori BDZ-s ütős, a zenekar állandó kisegítője – a Szerk.), aki meghatározó számára mind szakmailag, mind emberileg. Máig nagyon jó kapcsolatot ápolnak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy Zsolt az augusztusi esküvőjén Tóth János volt a tanú. A BDZ-ben életre szóló barátságokat kötött, és ráadásul arra is lehetősége adódik, hogy újdonsült feleségével együtt zenéljen.
Philip Glass?
Nagy Zsolt egy Talambakoncert kapcsán látogatott a BDZ próbatermébe januárban, amikor is a zenekar vezetője, Hollerung Gábor feltette a kérdést, volna-e kedve együtt muzsikálni ebben a darabban Rácz Zoltánnal. Mindannyiunk és a majdani közönség örömére a válasz igen volt, bár Zsolt nem ismerte előtte a művet, melyről azonban a későbbi zenehallgatások után örömmel és lelkesen nyilatkozott. Nagy izgalommal készül a koncertre, kihívásnak, jó élménynek fogja fel. Nem célja a magamutogatás, csak szeretne egy jót zenélni jó zenészekkel, ezáltal épülni, gazdagodni, tanulni a zenésztársaktól.
Egy timpani concerto margójára
Az amerikai ütőhangszer virtuóz, Jonathan Haas mindig is timpanista szólókarrierről álmodozott. Kissé kilátástalan küzdelmei után, melyekkel bizonyítani akarta, hogy az üstdob egy zenét előállító hangszer és nem csak zajcsináló eszköz, rájött, hogy csak zenekarral van arra bármi esélye arra, hogy a timpani a színpad leghátsó zugából végre méltó helyre kerülhessen. Timpaniverseny megírására szemelte ki az amerikai Philip Glasst, majd egy 10 éves, lelkes várakozás, győzködés és pénzgyűjtés után felkérte a szerzőt, aki csak ennyit mondott neki: „Emlékszem, maga az az őrült timpanista.” Haast meggyőzték, hogy jobban jár, ha két szólistára kéri a művet, mert így az eddig rejtve maradt sorstársaknak is lesz lehetőségük megcsillogtatni tehetségüket . Így esett, hogy 2000 óta már több mint 54 alkalommal adta elő a művet a világ minden részéből származó zenekarokkal és timpanistákkal. A nagy siker a szerzőt is meglepte.
Momentispeciali per percussioni
A saját maga méretű cintányérokkal debütáló Zsolt is megélt számos mulatságos esetet. Egy Mahler szimfónia közben, melyet a zenekar valamennyi tagja teljes átéléssel játszott, a két timpanista röhögőgörcstől szenvedve ütögetett végig elbújni nem tudván a nézők szeme elől. 2004-ben a Brémai Kórusolimpián neki jutott a megtisztelő szerep, hogy a nagy harangot megkongassa.
Igen ám, de a kongatást követően le kellett volna fognia a hangszert, ami mérsékelten sikerült, így jobb ötlet híján egész testével ráborult, átölelte, minek hatására együtt remegett a haranggal. De elmondása szerint egy koncert sem múlik el apróbb malőrök nélkül. Ki tudja, ha nagyon figyelünk, talán közös koncertünkön is felfedezünk érdekes dolgokat a színpadon. Legalább 9 timpanit biztosan…
Nagy Zsolt átolvasva az 5 éve készült írást, a következő kiegészítéseket tette:
Ma már gyakorlatilag 24 éve tagja vagyok a BDZ-nek. A szimfonikus zenekarozás mellett jelenleg játszom a Barabás Lőrinc Quartetben, a Swing à la Djangóban, zenélek Kovács Katival, Zolberttel, Hegyi Dáviddal. Főállásom egyébként továbbra is a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiája, de tanítok a Szabolcsi Bence Zeneiskolában is. Közben a családunk is bővült: 2017-ben megszületett kislányunk, Melinda.
