Yehudi Menuhin, minden idők egyik legismertebb hegedűművésze, 1916. április 22-én született New Yorkban és 1999. március 12-én hunyt el Berlinben.
Csodagyerekként indult, felnőttként bárkivel tudott zenélni. Fiatal korában szigorú nevelést kapott, szinte azt is előírták neki, hogy mit olvashat és kikkel találkozhat. A hegedű hároméves korában került a kezébe, néhány évvel később pedig már csodagyerekként emlegették. Első koncertjét 11 évesen adta valóságos rajongótábor előtt.
Nem csak klasszikus zenei partnerei voltak, de együtt zenélt Ravi Shankar szitárművésszel, a Beatles együttes tagjaival, jazzmuzsikusokkal és cigányprímásokkal is.
Korának egyik leghíresebb cigány hegedűművésze, Banyák Kálmán felkereste a Budapesten játszó Menuhint, belépett a Zeneakadémiára a téli fagyból, és hideg kezekkel lejátszotta neki Paganini Molto Perpetuóját. Kétszer. Aztán szó nélkül távozott. Yehudi Menuhin arra kérte a kulturális miniszterhelyettest, hogy vigye a hegedűshöz, mert újra hallani akarja játszani.
Banyák fogadta a vendéget, és biztosította Yehudi Menuhint arról, hogy újra eljátssza neki a hegedűszólót – száz dollárért. Innentől kezdve remek barátok lettek.
Yehudi Menuhin javasolta 1975-ben, hogy október 1-én tartsák a zene világnapját, legyen ez az a nap, amelynek főszereplője a zene.
„Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói” – mondta.
