Harris Matzaridis az 1677-es Sunrise, azaz napfelkelte névre hallgató hangszert nyomtatta ki.
A két év alatt megvalósult ViolinoDigitale projekt célja az volt, mondja Matzaridis, hogy mélyebben megismerjék a hangszer elkészítésének folyamatát. Végeredményként egy olyan eszköz jöjjön létre, amelynek segítségével megérthető a legszebben szóló hangszerek működési mechanizmusa, és ez a hangszerkészítők és az akusztikát kutatók számára is hasznos.
A 3D nyomtatás segítségével így bárki egy kicsit a birtokába juthat egy több száz éves mesterhangszernek.
A hegedű mintegy negyven darabból állt össze, többségüket farostok használatával „nyomtatták”, de van közöttük kézi munkával készült rész, és természetesen olyanok is, mint a húrok, amelyek nem nyomtatóból kerültek ki. Harris Matzaridis a legnagyobb nehézségnek azt tartotta, hogy egy olyan használható hangszer készüljön, ami nem törik vagy deformálódik erős igénybevétel esetén sem, miközben a hangzása gazdag, természetes és a legkevésbé műanyag.
A technológiai szakember szerint múzeumok, közgyűjtemények számára lehet hasznos ez a fejlesztés, akik az egyébként óriási értéket képviselő eredetik helyett ezeket a replica hangszereket kipróbálásra, demonstrációra bárkinek kézbe adhatják.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez volt az első ilyen kísérlet, álljon itt bizonyítékképp egy 2011-es videó, amely egy szintén 3D nyomtatással készült Stradivarit mutat be:
Ehhez műanyagot használtak, és mint Simon Hewitt Jones hegedűművész elmondta és demonstrálta, nem tökéletes a hangzása bizonyos regiszterekben, és mintegy harmadával nehezebb valódi megfelelőjénél.
2015-ben mutatták be az első így készült elektromos hegedűt. Hallgassa meg!
(Via Klassik.com, Digitaltrends.com)