Iréne Theorin három alkalommal énekelte Brünnhildét a Budapesti Wagner-napokon. Ez már önmagában nagy dolog. De a svéd szoprán mindezt három egymást követő estén tette, ami minimum világszám. Erről is kérdezték őt az előadásokat követően.
A Népszavának adott interjúból kiderült, hogy a születésnapján Budapesten éneklő, egyedülálló magánéleti háttérrel rendelkező Iréne Theorin a három estétől hatalmas adrenalinsokkot kapott. Biztos volt abban, hogy ezt a hatalmas kihívást kevesen tudják (tudnák) teljesíteni kollégái közül, de Fischer Ádám biztos hátteret jelentett neki. „Az utolsó este az első felvonásban volt két apró filmszakadásom, de ilyenkor mindig ott van Fischer Ádám.
Ő egyedülálló.
Mindig érzi, hol vagy. És a zenekar is. Ez maga a bizalom: hagyod, hogy az érzés vezessem. Nem kötünk megállapodásokat, csak belevágunk. De ez illik is hozzám. Nem szeretek egy helyben toporogni.”
Fischer Ádám: „Előre tudom, hogy az énekes bírja-e majd a harmadik felvonást”
Bár Iréne Theorin nem csupán Wagnert énekel, számára ez a szerep rengeteget jelent. „Még a suliban csináltam az első Brünnilde-Waltraute jelenetem: úgy voltam vele, hogy jaj, ne már… Aztán a végére kinyílt bennem valami. Verdi-hősnőket énekelni introvertált dolog.
Wagner semmit nem hagy benned. Elképesztő energiákat mozgat meg.
Mondjuk, én az életben is elég impulzív vagyok, a fiam kutyája néha hátrálni szokott, ha belelendülök a magyarázásba. A Müpában mégis azt mondták, nagyon nyugodt Brünnhildét hoztam. És ez tényleg így van.”
S hogy mi történne, ha nem énekelhetne több Brünnhildét vagy Izoldát? „Nagyon-nagyon szomorú lennék, az biztos – vallotta be a svéd szoprán. – Nemrég Washingtonba hívtak beugrani. Vacilláltam, elfogadjam-e a felkérést, mire valaki azt mondta: csináld csak, hiszen ki tudja, meddig csinálhatod! Megrohant a felismerés: úristen, ez tényleg nem tart örökké! De hát ilyen a hang természete: változik a korral, nem minden tekintetben jó irányba.”
