Louis Prima igazi legenda: trombitás, zenész, dalszerző és színész, aki – folyamatosan haladva a korszellemmel – kipróbálta magát a New Orleans-i jazz, a szving, a szalonzene és a pop-rock világában is. A Molnár Dixieland Band, Gájer Bálint, Koós Réka és Lázár István az ő dalait játszva idézik meg a New Orleans-i jazz aranykorát augusztus 12-én a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
Prima először hegedülni tanult, később váltott trombitára. Tehetségével hamar kitűnt társai közül, rövidesen a legjobb jazz-zenészek között tartották számon a városban. Remekül énekelt is, ám eleinte csak hangszeres zenészként lépett fel különféle formációkkal. A Grammy-díjas muzsikus gyorsan kinőtte szülővárosát, a harmincas évektől gyakran játszott a Broadway-en New Yorkban, valamint több filmben is szerepelt. A negyvenes években a Robin Hood musicallel gyarapította sikerei számát. Az ötvenes években Las Vegasba költözött. Érdekes, hogy bár Louis Prima dalait évtizedek óta rengeteget játszák, saját korában az azóta leghíresebb szerzeményei, a Buona Sera Signorina és az Angelina fel sem kerültek a toplistákra. Grammy-díját 1958-ban kapta a That Old Black Magic című daláért, 1966-ban pedig a Walt Disney által rendezett Dzsungel könyvében kölcsönözte hangját az orángutánkirálynak.
Ahol minden elkezdődött
Louis Prima munkásságát nem lehet pontosan megérteni anélkül, hogy közelebbről megnéznénk azt a helyet, ahol született, élete jó részében élt és alkotott, majd 67 éves korában meghalt. Kevés olyan város van ugyanis a világon, amelynek története annyira összeforrt volna a zenével, mint New Orleans. Köztudott tény, hogy a louisianai város a jazz szülőhazája: a műfaj egyik legkorábbi formája, a dixieland, vagy tradicionális, esetleg New Orleans jazz itt alakult ki, amelyből azóta számos irányba fejlődött, ágazott el a jazz, olykor vissza-visszatérve a gyökerekhez. A jazz elnevezés csak az 1910-es években terjedt el a városban: ekkorra jutottak el odáig a helyi zenészek, hogy az USA más részeiben is nevet szereztek maguknak, így fontossá vált, hogy az általuk játszott egyedi, új stílust megkülönböztessék az országosan ismert ragtime-tól.
A New Orleans-i zene nagyon erős afrikai gyökerekkel rendelkezik: az 1840-es évek közepén vasárnaponként a Congo Square-en a rabszolgák táncolhattak és zenélhettek. Eleinte csak a téren, később már az egész városban. 1838-ban az egyik helyi napilap már arról cikkezett gúnyos hangvételű cikkében, hogy a városban – kis túlzással – már minden második sarkon rezesbandák húzzák a talpalávalót. Így a rezesbandák jelenléte – köszönhetően a katonaságnak – már a jazz megszületése előtt is erős volt a városban, rengeteg zenész kezdte ilyen formációkban a pályafutását. Ekkorra tehető az úgynevezett jazz-temetések megszületése is (a műfaj a mai napig létezik), ahol a rezesbandák kísérték a halottat utolsó útjukra.
A legelső zenekarok a Treme nevű negyedből származtak: a városon belül is kitüntetett helye volt a negyednek a jazz megszületésében. Jelentősége máig sem csökkent: napjainkban is ez a környék ad helyet a legtöbb rezesbandának, bárnak és hagyományőrző felvonulásnak, karneválnak. Bár a Katrina hurrikán óriási károkat okozott egész New Orleansban és a Tremében is, a város szépen lassan magára talál. Ha kíváncsiak vagyunk a hurrikán utáni újjáépítésre, a város problémáira és arra, hogy milyen napjainkban a jazz-élet a műfaj szülőföldjén, nézzük meg a David Simon négyévados HBO-s sorozatát, a Tremét, amelyet – címéhez hűen – minden percében áthat a hamisítatlan New-Orleans-is muzsika.
Loius Prima slágereit az Ez tényleg Prima! című koncerten Koós Réka, Gájer Bálint, Lázár István és a Molnár Dixieland Band előadásában élvezhetjük augusztus 12-én, szombaton a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
Bővebb információ és online jegyvásárlás ide kattintva
