A Kodály Kórus Debrecen a reformáció 500. évfordulója alkalmából impozáns koncertre készül: több száz éve játszott darabokat ébreszt föl álmukból a Reformáció kantáta című, énekhangokra és barokk hangszerekre épülő koncertjein. Erről is mesél Sylvia Leidemann argentin csembalóművész, az est karnagya.
– Argentína, Magyarország, Debrecen, Sopron, reformáció, Kodály Kórus. Hogyan találkozhatnak össze mindezek egy produkcióban?
– Szabó Sipos Mátéval, a Kodály Kórus jelenlegi vezető karnagyával már nagyon régóta ismerjük egymást. A magyarországi együttesem – az 1988-ban elindított Encuentros (Találkozások) – egyik alapító tagja ő. A barátságunk a mai napig élő, és amikor csak lehetőségünk van rá, szívesen alkotunk, dolgozunk együtt. Tavaly a Capilla de Indios koncert alkalmával – amely latin-amerikai barokk zenéket tűzött műsorra –
már megismertem a Kodály Kórust és az ott folyó munkát.
Én 2012-től ez évvel bezárólag a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica ösztöndíjprogramjának keretében kutatómunkát végeztem a Soporoni Evangélikus Levéltár zenei archívumában (Vavrinecz Veronika zenetörténész témavezetésével), ahol igazi kincsekre bukkantam. Például, amit az akkori kántorok (többek közt Wohlmuth János, Michael Koseck) írtak a soproni templom istentiszteleteire. Vagy olyan művekre, amelyek Európa más vidékeiről származnak, és e gyűjteményen kívül talán sehol máshol nem lelhetők fel: Christoph Stolzenberg regensburgi zeneszerző kantátái közül 114 maradt fent Sopronban. Ezek Németországban eltűntek – valószínűsíthetően még a napóleoni időkben.
A Kodály Kórus Debrecen a reformáció 500. évfordulója alkalmából impozáns koncertre készül: több száz éve játszott darabokat ébreszt föl álmukból a Reformáció kantáta című, énekhangokra és barokk hangszerekre épülő koncertjein. Az előadások a magyarországi reformáció két meghatározó városában: Debrecenben (2017. szeptember 29., 19.30 óra, Református Kistemplom) és Sopronban (2017. október 1., 18.00 óra, Evangélikus Templom) hallhatók. A koncertek fővédnöke Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.
Egyházi szertartási zene, hangszeres zene (kamarazenei darabok, mint pl. szonáták és más, „szimfónia”, „concerto”, „nyitány” címmel megjelölt hangszeres darabok), mindmáig kiadatlan zeneművek csendülnek fel tehát ezen a hangversenyen. Nagyon fontos és nagyszerű dolog, hogy ezek a kétszáz éve írt vagy játszott művek most, a reformáció 500. évfordulóján elhangozhatnak Debrecenben és Sopronban, a magyarországi reformáció két oly’ nagy szerepet játszott városában. Hatalmas dolog számomra, hogy ezeket a koncerteket én vezényelhetem.
– A barokk zenét nem csak kutatja, hanem csembalón játssza is. Honnan e vonzódás a kor hangzásához?
– A barokk zenéje számomra nagyon tiszta. Már egészen fiatal koromtól fogva közel éreztem magamhoz. Ez az, ami az én zenei nyelvem, e zenei világban érzem jól magam. Csembalóművész is vagyok, ezt tanítom Argentínában. A barokk zene nagy teret ad a kreativitásnak: a korabeli kottákba még nem írtak bele mindent, így szabadabban lehet improvizálni, előadni a műveket. A mostani koncerteken continuo-t fogok játszani, azaz csembaló vagy orgona mögül fogom vezényelni a zenekart, mint a régi, barokk mesterek. A kétszáz éve alvó darabok tehát nem csak újra megszólalnak, hanem hasonló módon szólalnak meg, mint fénykorukban.
– Gyönyörűen beszél magyarul. Vannak magyar felmenői?
– Csupa magyar gyökereim vannak. A nagyszüleim 1928-ban vándoroltak ki Magyarországról Argentínába. Édesapám még otthon született. A családom pedig ebben a távoli világban próbálta megtartani a magyar szokásokat és főleg a nyelvet. Sikerült is, bár nekem már nem volt könnyű. A nagyszüleimmel beszéltem magyarul elsősorban, és az is nagyon sokat segített, hogy Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanulhattam egy ideig ösztöndíjjal. Azóta is igyekszem minél többet jönni Magyarországra. És már nemcsak az együttesem és szakmai munka miatt, hanem azért is, mert a lányom Magyarországra költözött, ő már szinte megint egy teljesen magyar ember.
– Argentínában is folytat zenei kutatásokat, amelyeknek meglepő magyar vonatkozásai is vannak.
– Én Dél-Amerikában is hasonló dolgok után kutatok, mint Sopronban tettem, sőt ezek időnként összefüggenek. Például a Bolíviában fellelt jezsuita archívum kottaanyaga is rendkívüli nagy kincset képvisel – magyar szempontból is. (Hans Roth svájci építészmérnök 1984-ben, egy romos jezsuita templom oltára alatt ötezer kottát talált. A lelőhely, a Chiquitos jezsuita missziói, a világörökség része lett. – a szerk.) Nagy meglepetésemre egy, a magyar-cseh királynő koronázására íródott billentyűs darabra bukkantam benne. Ekkor jött a kérdés: hogyan kerülhetett ez ide, az őserdő közepére? Kiderítettem, hogy több magyar jezsuita élt Dél-Amerikának e részén. A Soproni Levéltárban őrzött kották között aztán találtam hasonló dallamokat, hangszerelést. Valószínűleg a Sopronban tanító jezsuiták vitték el Dél-Amerikába, írták át az őslakosoknak, akik számára nagyon vonzó volt az európai zene és a hangszeres játék.
– Kik lesznek a mostani koncertek közreműködői?
– A zenét illetően az orgona- vagy csembalójáték mellé egy kis barokk zenekar is társul: két hegedűs, egy brácsás, egy csellista, egy nagybőgős, valamint két trombitát és timpanikat is megszólaltatnak. Barokk hegedűn játszik vendégemként a szintén argentin Roberto Rutkauskas, aki itt, Argentínában a jobb kezem volt több zenei produkciókban, de már egy jó ideje Európában él és csak barokk zenével foglalkozik – az ő játékában is gyönyörködhet a közönség. A koncerteken a debreceni Kodály Kórus énekel a capella darabokat is. Az énekes művek hangszeres zenékkel váltakoznak. Mivel nagy a feltárt anyag, minden műtípusból igyekeztem kiválasztani egyet-egyet, hogy a teljes repertoárral megismerkedhessen a közönség. A koncert továbbá igyekszik visszaadni a korabeli zenei szokásokat is: mint egy istentisztelet indul, de végigvonul a templomon kívül játszott zenéken is. Az előadást Christoph Stolzenberg Festo Reformationis című művével zárjuk, amely pont a reformáció ünneplése alkalmából született – e mű magyar fordítása lett koncertünk névadója is: Reformáció kantáta.
