Mondják, aki az éjszakai eget kémleli, néha olyasmit láthat, ami már nem is létezik, csak a fénye jut el megkésve hozzánk. Azok a csillagok viszont – a komolyzenei előadó-művészet új kiválóságai –, akiket a Rising Stars novemberi hétvégéjén megismerhetünk, nagyon is valóságosak, és bár már van múltjuk, elsősorban izgalmas jelenük és fényesnek ígérkező jövőjük az, amely felkeltheti érdeklődésünket.
Bár a Müpa Rising Starskoncertjeinek régi közönsége ismeri e rendezvények hátterét, mindig vannak újabb és még újabb érdeklődők: az ő kedvükért foglaljuk össze az előzményekről a legfontosabb tudnivalókat.
1991-ben alapította meg Európa néhány koncertterme — nem feltétlenül a legrégibbek (bár régiek is akadnak közöttük), de a legnagyobbak, legfontosabbak; azok, amelyek leginkább az érdeklődés homlokterében állnak — a European Concert Hall Organisation (Európai Hangversenytermek Szervezete) nevű tömörülést, rövidítve az ECHO-t. Nem akármilyen presztízs ide tartozni, hiszen az itt együttműködő intézmények az európai kulturális élet hangadói: ők formálják a hangversenyélet uralkodó trendjeit, s mivel legtöbbjük nemcsak koncertek szervezésével, de a kultúra komplex, sok műfajú szolgálatával is a legmagasabb szinten foglalkozik, lényegében ezek a nagy kulturális paloták a kontinens művelődésének meghatározó tényezői. Különleges fontossággal bír egy mozzanat: az ECHO csapatába senki sem kérheti a felvételét. Ide csak meghívással lehet bekerülni. Ezért is fontos, hogy a Müpa mindössze ötévi működés után, 2010-ben a legjobbak klubjának tagjává válhatott.
Az ECHO egyik fontos projektje a Rising Stars-koncertek hagyománya, amelyekben feltörekvő, de már sikeres ifjú művészek mutatkoznak be koncertkörút során a tagintézmények termeiben. Minden koncertterem delegál egy előadót, aki végigjárja az összes helyszínt, s mondani sem kell: e fellépések jelentősen előrelendítik a szóban forgó hangszeres szólista, együttes vagy énekes karrierjét, növelve ismertségét és sikerét. Nem elhanyagolható mozzanata a Rising Stars-koncerteknek, hogy minden hangversenyen megszólal egy kortárs mű ősbemutatója — a kompozíciókat természetesen az ECHO rendeli meg a tagintézményekkel egyetértésben.
Kezdetben a Rising Stars-koncertek az évad más és más időpontjain elszórva kínálták az érdeklődőknek új tehetségek felfedezésének élményét. Ennek az elképzelésnek is megvolt a maga szépsége és logikája, tavaly óta azonban koncentráltan, fesztiválszerűen hallgathatja meg egy hétvége leforgása alatt a közönség az ifjú titánokat. Ez a sűrű, tömény tapasztalatszerzés valóságos seregszemlévé avatja a Rising Stars-koncerteket, és lehetővé teszi az összehasonlítást. A közönség tobzódhat az új tehetségek nyújtotta élményekben, ugyanakkor arra is lehetősége nyílik, hogy tendenciákat ismerjen fel, felfogásokat,
művészi magatartásokat hasonlítson össze, kialakítva saját személyes tetszéslistáját.
Végigpillantva az idei három nap hat koncertjének kínálatán, meghatározónak érezhetjük a program gazdagságát, a változatosságot és a kiegyensúlyozottságot. sokféle nemzet ifjú muzsikusai mutatkoznak be, és a különböző hangszerek, műfajok is kellő sokszínűségben vannak jelen.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg
A nyitóhangverseny szólistája, a kiváló brácsás, Ellen Nisbeth Svédországból érkezik, őt még aznap este magyar trombitás fenomén, Pálfalvi Tamás követi. A második nap délutánján a Fesztivál Színház pódiumára lépő kiváló szoprán, Nora Fischer ugyan Hollandiában nevelkedett s most is a tulipánok országát képviseli (hiszen az amszterdami Concertgebouw jelöltjeként lép fel), a magyar zenehallgatók azonban tudják, hogy a fiatal énekesnő Fischer Iván lánya, s hallották is már remek teljesítményét a karmesterkomponista néhány évvel ezelőtti szerzői estjén. Sok lenyűgöző tudású előadót köszönthetünk ezen a hétvégén — közülük is az egyik legkiválóbb a luxemburgi ütőhangszeres virtuóz, Christoph Sietzen, akit nemzetközi összeállítású együttese, a The Wave Quartet is elkísér. És ha már kvartett: természetesen vonósnégyes is bemutatkozik a három nap során.
A 2012-ben alapított Quatuor Van Kuijk párizsi illetőségű. Hogy a nemzetköziség teljes legyen, a sort egy örmény származású, ám immár jó pár éve Ausztria színeiben muzsikáló hegedűs, a fenomenális Emmanuel Tjeknavorian zárja. Ő különleges bravúrt valósít meg: partner nélkül érkezik, hangversenyén kizárólag kíséret nélküli műveket adva elő — néhányat a
hegedűirodalom legnehezebb kompozíciói közül.
Hasonlóan színes a kortárs ősbemutatók skálája is: Katarina Leyman, Eötvös Péter, Morris Kliphuis, Stewart Copeland, Edith Canat de Chizy és Christoph Ehrenfellner egy-egy új alkotását ismerhetjük meg — mint a felsorolásból kitűnik, a listán nagynevű, világhírű zeneszerzők éppúgy szerepelnek, mint mifelénk egyelőre kevésbé ismert komponisták. Aki a youtubeon belehallgat a Rising Stars ifjú csillagainak felvételeibe, aligha kételkedhet abban, hogy az új művek a lehető legvirtuózabb és legszuggesztívebb előadásban szólalnak majd meg.
