A legtöbbünk lelkében makacsul ott lakozó, ábrándos romantikus számára majd’ mindig meghitten ismerős tájakat idéz Dvořák zenéje. Akkor is, ha eleddig tán még nem is barangoltunk cseh erdőkben.
A cikk eredetileg a Müpa
Magazinban jelent meg.
„Megfelelő, de inkább csak gyakorlati tehetség; úgy tűnik, minden törekvése csupán a gyakorlati tudás és készség megszerzésére irányul, az elmélet terén kevesebbet nyújt.” Hajdan konzervatóriumi professzorai összegezték ezekkel a szavakkal a diplomázó Antonín Dvořák erősen behatároltnak vélt képességeit, és mi tagadás, nem is tévedtek olyan rettenetesen nagyot, mint azt elsőre gondolnánk. A cseh komponista ugyanis valóban nem volt csillogó szellem, nem bírt tudós intellektussal, és
a muzsikán kívül jóformán csak egyvalami izgatta a fantáziáját: a vasút, a gőzmozdonyok és a menetrendek világa.
Csakhogy amint „gyakorlati tehetségét” szabadjára eresztette, olyan személyes hangot, s általa olyan zenei univerzumot hívott életre, amely csakis az övé. Szláv dallamosság, természetközeli líra és őszinte pátosz, vala mint egyfajta polgári léptékű romantika jellemzi ezt a zenét, amellyel akkor sem győzünk betelni, ha Dvořákot nem is állítjuk a legnagyobb mesterek sorába. A népszerűség és a szerethetőség így is örök időkre Dvořák mellé szegődött, és alighanem erről ad majd ékes bizonyságot a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának április 27-i koncertje is, ahol Kobajasi Kenicsiró vezényletével az életmű két kitüntetetten népszerű alkotása hangzik majd fel: a 8. szimfónia és a h-moll gordonkaverseny, az utóbbi a nagyszerű Várdai István szólójával.
Egy csapásra lett a magyarok kedvence – Kobajasi Kenicsirót köszöntjük
„Boldog zene! A hangversenyrendezők hálásak lehetnek érte!” Ezt a jellemzést ugyan a Karnevál című Dvořák-koncertnyitányról adta a csodált idősebb pályatárs, Johannes Brahms, ám ugyanezt a cseh kolléga utolsó óvilági szimfóniájáról, az 1889 augusztusa és novembere között komponált 8. (G-dúr) szimfóniáról is bízvást elmondhatta volna. A derűsen lírai, és a cseh tájakat s egyúttal a népdalok hangütését felidéző szimfónia ugyanis még a világbíró Újvilág-szimfónia leárnyékoló hatását sem szenvedte meg.
„Miért nem sejtettem, hogy lehet ilyen gordonkaversenyt is írni? Ha tudtam volna, már rég megírtam volna!”
Ez az idézet újra Brahmstól származik, a mindig szívesen csipkelődő bécsi agglegény ezúttal a H-moll versenyműről nyilatkozott, amely április utolsó péntekén Várdai István vonója alatt hangzik fel. Egy meghitten romantikus és elragadóan ismerős kompozíciót hallunk majd a bohémiai erdők és a Prága—Bécs vasúti viszonylat szakértőjétől.
