Jó tíz évvel ezelőtt röppent fel a hír, hogy Leonardo festménye, Az utolsó vacsora zenei kódot is rejt: a kenyerek és a kezek a hangjegyek, azokat lejátszva egy körülbelül 40 másodpercet requiemet kapunk.
Leonardo di ser Piero da Vinci
1452. április 15.-1519. május 2.
Ha öt vízszintes vonalat húzunk a festményre – így a számítógép-szerelő és zenész Giovanni Maria Pala, aki négy évig tanulmányozta a festményt, és felfedezéséről könyvet is írt -, a képen levő kezeket és kenyereket hangjegyeknek tekintjük, amelyeket Leonardo saját lejegyzési struktúrájában, tehát jobbról balra olvasunk, egy olyan művet kapunk, ami egy Jézus szenvedését központba állító himnusz istenhez.
A Leonardo szülővárosában levő Museo Ideale igazgatója 2007-ben hihetőnek nevezte az elméletet, de azt is hozzátette, hogy kétségkívül harmonikus a festmény, mindig megvan annak a veszélye, hogy oda is belelátunk valamit, ahol semmi nincs.
Így hangzik a darab:
Egy török „kutató” máshonnan közelítette meg, szerinte az arcok jelentik a hangjegyeket. Ez így hangzik:
A feltalálóként is komoly életművel rendelkező Leonardónak zenei találmányai is voltak, köztük a viola organista, ami billentyűs és vonós hangszer ötvözete. Néhány éve Magyarországon is bemutatta Slawomir Zubrzycki lengyel zongoraművész, zeneszerző és hangszerkészítő, aki elkészítette az eredeti tervek alapján az instrumentumot.
(Via BBC, The Independent)
