Bécs belvárosától körülbelül negyven percre van a 19. került, Heiligenstadt. Jóval domborúbb vidék, mint a központ, láthatóan sok a zöld. Elegáns épületek a közelmúltból, apróbb házak évszázadokkal ezelőttről. A Probusgasse 6 is ez utóbbiak közé tartozik, ahol az új Beethovennek szentelt múzeum megnyílt.
Csöndes mellékutca, aprócska, egyemeletes épület. Az udvar macskaköves, közepén hatalmas fa, hátul kert. Ha nem is pontosan így nézett ki a 18-19. század fordulóján, teljesen érthető, miért költözött erre a környékre Beethoven. Egy ilyen helyen tényleg remélhette a gyógyulást.
Az új múzeum kronologikusan és tematikusan követi végig Beethoven bécsi életét 1787-es látogatásától, 1792-es letelepedésétől követően. Társadalmi és szociológiai kontextust is kapunk, és nem csupán a korszak zenei életébe nyerhetünk bepillantást, hanem Beethoven csomagjába is. Ez utóbbi könyvcsomag – mert nem a kravátlikról meg a felöltőkről van szó – persze csak fiktív, de mindenképp izgalmas szellemi játék.
Megismerhetjük a vidéket, Heiligenstadtot. Egyrészt megérthetjük, a zeneszerző miért szeretett annyira itt lenni, miért tett hatalmas sétákat a környéken, miért inspirálta őt annyira a természet. (Van egy interaktív installáció, különböző tájképeket látunk, ha egyet kihúzunk, a VI. szimfónia egy-egy részlete szólal meg. Azt hiszem, ezt hívják játszva tanításnak.) Másrészt megtudhatjuk, hogyan lett a gyógyvíznek köszönhetően jeles fürdő- és gyógyhely. Megismerhetjük Beethoven orvosait, és a korabeli, ma már hol placebónak, hol életveszélyesnek tűnő kúrákat.
Az alkotó zseni és zeneszerző titán, aki a süketséget legyőzte – a Beethoven-kultusz masszív alapra épül. Ennek kialakulását, továbbélését is feldolgozza néhány pici szoba. (Ezek a szobák mind az udvarról nyílnak, vastag faajtó kilincsét kell lenyomnunk, nem látunk be – csak dicsérni lehet a hely adottságait maximálisan kihasználó, azokra izgalmas, meglepetésekkel teli, valódi felfedezésre építő koncepciót építő kurátorokat.) Levelek, kottarészletek, hajfürt, sétapálca, iránytű, kocsiajtó, láda – sok-sok tárgy illusztrál és igyekszik átélhetővé tenni egy több száz évvel ezelőtt élt ember sorsát.
Amihez hozzátartoznak a megélhetés kérdései is, ezért is releváns a pénzkereset mikéntjét, a támogatókat és a támogatások formáját bemutató szobácskák. De arról is elgondolkodhatunk az utolsó teremben, hogy a megfelelő városi nyilvános koncertterem híján polgári szalonokban és arisztokraták palotáiban bemutatott művek hogyan változtak, amikor színházi vagy hangversenytermi környezetbe kerültek. Láthatunk-hallhatunk legendás felvételeket, egy-egy népszerűbb darab előadás-történetéről kaphatunk információt.
A ház legerősebb élményt adó szobája szürke szivaccsal borított, olyan, mint egy rádióstúdió. Egy, a heiligenstadti végrendeletbe csomagolt tárló áll középen. Vizuálisan és érzelmileg is megkapó ez a helyszín, ahol a hallásvesztés folyamatát is demonstrálják. Kinn a kertben csönd van és nyugalom. Meg egy hallókürt, amiből szól a zene.
Jól átgondolt, nem adatokat ömleszteni akaró, a helyszínből kiinduló az új bécsi Beethoven-ház. Idő- és zenei utazás, élvezetes ismeretterjesztés.
