Nagyon sajnálom címmel dokumentumfilm készült Nádas Péterről. A napokban, a Margó Fesztiválon debütált alkotás online is megnézhető. Mondunk pár okot, ami miatt érdemes.
„Mindent meg fogok írni, amit a többiek elhallgatnak” – így vetítette előre a pályáját, gyerekkorában Nádas Péter. Nem csekélység. És persze az sem, hogy aztán így is tett. Bár, mint mondja, mindig a filigrán, kis dolgok érdekelték, közben mégiscsak létrehozott három hatalmas könyvmonstrumot. Az Emlékiratok könyvét, a Párhuzamos történeteket és a Világló részleteket. Utóbbi egy 1300 oldalas memoár, amelyet 12 év alatt írt meg. Aznap fejezte be, amikor Kertész Imre meghalt. „Nagyon sajnálom.” Ez a Világló részletek utolsó mondata. És tulajdonképpen itt indul a Nagyon sajnálom – Nádas Péter memoárja című dokumentumfilm története.
Először érhető el átfogó magyar irodalmi adatbázis orosz nyelven
„2016 tavaszán Gombosszegre utaztunk interjúzni Nádas Péterrel az akkor éppen megjelenő könyvéről, Az élet sójáról, de néhány órával később úgy jöttünk el, hogy egy másik történetben vagyunk, bár még nem sejtettük, pontosan melyikben. (…) Ott voltunk Nádas világában, egy vékony könyvecske megjelenése miatt érkeztünk, de ahogy minden jó beszélgetés, ez is kapott egy csavart: Nádassal a Világló részletekről kezdtünk el beszélgetni, ami 2 évig tartott változó ritmusban. Most itt a végeredmény 52 percben” – meséli a dokumentumfilm kreatív producere és szerkesztője, Valuska László.
A Nagyon sajnálom immár online is elérhető. És hogy miért érdemes megnézni? Kiderül például belőle, hogy melyik nagy orosz szerzőtől tanácsolta el gyerekkorában az apja Nádast. Megtudhatjuk azt is, hogy a fantázia, vagy a dokumentumok idézik-e fel pontosabban a múltban esett történéseket. Kiderül, hova betonozta be a kéziratainak egy részét Nádas Péter, és arra is választ kaphatunk, lehetséges-e sör nélkül építkezni. Láthatjuk továbbá a Saját halál főszereplőjét, a Nádas kertjében álló hatalmas, gyönyörű, közel 200 éves körtefát is. Csak egy kattintás, és máris egy másik történetben találjuk magunk.
