Mi lehet vajon a hangbetűzet, és melyik zenész használ nyirettyűt? Mókásabb, de körülményesebb lenne a nyelvünk, ha nem újult volna meg a reformkor hajnalán. A magyar nyelv napja alkalmából felidézünk néhány kifejezést, amelyekre talán ükapáink sem emlékeznek.
2011 óta november 13-án ünnepeljük a magyar nyelv napját, hiszen 1844-ben, ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő törvényt. Mielőtt novemberre került volna az ünnep, pár évig április 23-án emlékeztünk a magyar nyelvre. És ahogy az ünnep napja, úgy változik a nyelvünk is.
Ki emlékszik már olyan, Széphalom előtti kifejezésekre, mint az orrfuvolászati négyzetrongy vagy gőzpöfögészeti tovalöködönc? Hogy a kengurut – ha rajtuk múlik – egyesek fiahordó górugránynak keresztelik, ha pedig működött volna Kazinczyék korában állatkert, a zsiráf kifutója előtt a foltos nyakorján felirat szerepelt volna.
Ha megérkezne végre az ősz, akkor reformkori eleink alighanem nyaktekerészeti mellfekvenccel óvnák magukat a metsző széltől, a meleg kandalló mellett pedig, az ókori Egyiptomról szóló albumot lapozgatva csucsagnak neveznék a gízai piramisokat, a mindeményedelem legszabályosabb gúláit.
Viccesen hatna az is, ha Istókhalmára vagy Kappanhágóba kérnének repülőjegyet, amikor Stockholmba vagy Koppenhágába szeretnének utazni. Most, hogy gondolatban az orto- és neológusok korába, a 19. század legelejére utaztunk vissza, már csak az a kérdés, Önöknek melyek a kedvenc nyelvújítás előtti szavaik, kedves Olvasók?