Náray Erikának bizonyára jó oka van meghívni a Jazzrajongók szórakoztató beszélgetős műsorába Szacsvay Lászlót. Március 21-én ő lesz ugyanis a vendége a Bohém étteremben. Mi pedig az eseményre várva találgathatjuk, vajon a jazz mely irányzatai állnak közel a színművészhez.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Szerepei és színpadi habitusa ismeretében leginkább a talp alá való dixielandre, az alvászavarral küzdő dohányosokat felvidító ragtime-ra és boogie-woogie-ra, valamint a tánctermen szélrohamszerűen végigsöprő swingre tippelhetünk. Az introvertált cool, a temperamentumos latin vagy a jéghideg skandináv zene kevésbé tűnik hozzá illőnek. Akármi legyen is az igazság, ne feledjük: a Jászai Mari-díjas előadóművész, a Nemzet Színésze nem laikus zenehallgató, hanem minden bizonnyal belülről, szerkezetében hallja a muzsikát.
A Hallgatni Aranyt! oldalon hetven színművész tolmácsolásában ismerhetjük meg Arany Jánost: versein keresztül tárul fel sok műfajú és sokhangú költészete. Blogunkon Szacsvay László az Arany-maratonon átélt élményeit osztja meg.
Ebben az összefüggésben nemcsak a Budapest Orfeum (1980) sanzonjainak vagy kupléinak ihletett előadójára gondolhatunk. Negyedszázada a Radnóti Színpadon világgyűlöleti estet rendeztek, melynek második felében, egy egyfelvonásosban Szacsvay prímást alakított, aki a Budapestre látogató osztrák író, Thomas Bernhard fülébe húzza élvezhetetlen nótáit. A jelenet zenei poénja az volt, hogy Szacsvay, aki pontosan tudja, hogyan kell szépen hegedülni, olyan fölényesen uralta hangszerét, hogy képes volt tudatosan hamis hangokat megszólaltatni rajta. Mindenki dőlt a nevetéstől.
Lehet, hogy mégsem a fent említett irányzatok egyike, inkább talán Stéphane Grappelli franciásan játékos jazzhegedülése Szacsvay László kedvence?
