Aki hallottam már Vashegyi György és két nagy múltú együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar koncertjeit; aki tudja, milyen odaadással és szakértelemmel vezényli a karmester a barokk és a bécsi klasszika remekműveit, s fedezteti fel a közönséggel ugyanezen korszakok ritkaságait, az aligha tarthatja túlzásnak a hazai historikus előadói gyakorlat vezéralakjával kapcsolatban a szenvedély szó említését. A Müpa április 28-i matinékoncertjén ismét kiderül: Vashegyi György szenvedélye a régizene.
A Müpa Szenvedélyem… című sorozatában olyan zenészek lépnek színre, akik jó ideje hivatásszerűen és nagy lelkesedéssel foglalkoznak egy-egy korszakkal, stílussal vagy műfajjal. A nemzetközi hírű karmester, Vashegyi György több mint három évtizede kötelezte el magát a régizene mellett: életének e sorsdöntő kapcsolatába enged betekintést, amikor gazdag pályájának emlékezetes pillanataiból idéz fel egy csokorra valót fiatal hallgatóinak.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A rendezvényen beszélgetőtársa Solymosi Tari Emőke zenetörténész, aki egyetért azzal, hogy a fiatalokat megszólító zenei programok fókuszába ritkán kerül a régizene. „Ugyanakkor tudom, hogy ha értékes a zene és magas színvonalú az interpretáció, az élmény korosztálytól függetlenül mindenkit megérint. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Vashegyi György koncertjén nagyszerű muzsikát hallhatunk kiváló előadásban! A művész széles repertoárjából ezúttal barokk kompozíciók szólalnak meg.”
A változatos műsor a karmester pályaképeként is értelmezhető. Vashegyi Györgyről tudja a közönség, hogy tizenöt éves kora óta elkötelezettje a régizenének. Alig volt húszéves, amikor megalapította a Purcell Kórust, majd rá egy évre az Orfeo Zenekart. Két együttese természetesen ezúttal is jelen lesz, hogy részleteket szólaltasson meg azokból a művekből, melyek a muzsikus érdeklődését meghatározták.
Vashegyi figyelmét Bach Máté-passiója fordította a régizene felé, de Purcell Dido és Aeneasa vagy Monteverdi Orfeója is mérföldkő az életében.
Ha barokk, akkor a már említett német, angol és itáliai szerzők mellől nem hiányozhatnak a franciák sem. Az ő zenéjük révén is be lehet mutatni Vashegyi Györgynek azon misszióját, amelynek lényege, hogy a Bach vagy Vivaldi nevével fémjelzett, közkedvelt barokk alaprepertoár mellett a Nyugaton jól, nálunk kevésbé ismert alkotókat is megidézzék, például Lullyt vagy Rameau-t – árulja el a zenetörténész.
„Bevallom, számomra a harmadik réteg a legizgalmasabb. Vashegyi György ugyanis kutatóként is jeles: sokszor évszázadok óta nem hallott műveket is feltár és megszólaltat. Ritka élmény lesz, hogy a hangversenyen ilyen muzsika is felcsendül!”
A fiataloknak szóló programban természetesen arról is szó esik majd, mitől korhű egy előadás. Kulisszatitkokra is fény derül, választ kapunk arra, hogyan zajlik egy zenekari próba, és néhány historikus hangszert is megismerhetünk. A beszélgetőtárs Solymosi Tari Emőke hozzáteszi: „A gyerekek érteni és érezni fogják, mi a művészi céljuk azoknak a muzsikusoknak, akik például a tempó, az apparátus létszáma, a hangszerek, a hangolás tekintetében az eredeti hangzás megközelítésére törekszenek. És az ifjú közönség számára világossá válik majd az is, hogy ez a gondolkodás nem áll meg a barokknál, hiszen 20. századi műveket is előadhatunk korhűen…”
