A Világgazdasági Fórum tagjainak figyelmét felhívták arra, hogy a zene körülöttünk van, természetesnek vesszük, hogy rendelkezésre áll, de a forrás nem kiapadhatatlan. Ha nem tanítják, ha nem fektetnek be ebbe a területbe, ha nem támogatják, és nem átgondoltan, zenei fókusszal terveznek a városvezetők, akár el is tűnhet a mindennapokból.
A zene egyetemes nyelv, a világon mindenki beszéli. Jobban meg kell ismerni a lehetőségeit, a hatásait, hogy a közösségeket fenntartsa, összetartsa, fejlessze. A világ városait érintő zenei urbanisztika magában foglalja a tervezést, az erőforrások menedzselését, a zene különböző felhasználási területét érintő rugalmas és kezdeményező hozzáállást.
A zene mint iparág 9,7%-kal nőtt tavaly, leginkább a streamingszolgáltatóknak köszönhetően. A Goldman Sachs elemzői szerint 2030-ra a duplájánál is magasabb növekedést könyvelhetünk el, több mint 131 milliárd dollárt mozgató üzletággá válik, amelyből 80 milliárdot tesz ki a lemezipar, 38 milliárdot az élő zenéhez kapcsolódó bevétel, 12,5 milliárdot pedig a zeneműkiadás.
Az elmúlt évtizedben egyre több város próbált meg a zenére épülni, és próbálta maximalizálni gazdasági, társadalmi, kulturális erejét, ezt középpontban tartva folytak városrehabilitációs programok, turisztikai, oktatási és gazdaságfejlesztési projektek. Mindezeknek köszönhetően ezek a városok nem csupán gyakorlati élvezeti cikként, hanem tágabb értelemben kezdtek a zenéről gondolkodni.
Hagyományosan a városok a zenével kétféle módon számolnak: a különböző hangok és zenék licenszeléséből adódó irányelvek szempontjából, illetve a zenei élmények, fesztiválok, közösségi események és turisták számára vonzó célpontok létrehozásával. A holisztikus közelítés, a zenei urbanisztika újdonságnak számít. A zeneoktatás nemzetgazdasági szempontból is fontos generátor. Akik ebben részesülnek, hozzájuthatnak a zene pozitív egészségügyi hatásaihoz. A zene munkahelyeket teremt, és a gazdaság széles területeihez hozzájárul. A városi zenei ökoszisztémához még a tömegközlekedési eszközökön hallható zene is hozzátartozik, ami nyugtatja az idegeket, hatása pedig sokkal tágabban mérhető, mint a szabályozás vagy a turizmus. Ha egészként tekintünk rá, az inputot és az outputot is stratégiai módon kezeljük, a zene értéket teremt, fejleszti a közösségeket, és további befektetéseket vonz.
A zene minden életkorban pozitív hatással van az emberre. A zene kognitív, szervezési és vezetési készségeket igényel, a mások elé kiállás, a szereplés, az eredmény megmutatása alapvető követelmény. Kutatás bizonyítja, hogy aki koncertre jár, akár évekkel meghosszabbíthatja az életét, a zenehallgatás a demenciát és az egyedüllétet is enyhíti. A zene csökkentheti az előítéleteket is. Ezek a különálló kezdeményezések azonban egy-egy problémára koncentrálnak, ahelyett, hogy a közösségi összetartás és a gazdasági növekedés stratégiai fontosságú központi elemének tekintenék.
Vannak pozitív példák, olyan városok, ahol zenei stratégiát dolgoztak ki, ahol a zenét holisztikusan tekintik, beleértve a közösségekre és a gazdaságra gyakorolt hatást. Franciaországban épp a Nemzeti Zenei Központ felállításán dolgoznak, ahol az ország egyes régióit vizsgálják ebből a különleges szempontból. Londonban a városfejlesztés irányai változtak meg, a kulturális infrastruktúra fejlesztése vált prioritássá.
Az Egyesült Államokban kéttucatnyi város vesz részt zenei urbanizációs programban. Nashville és Austin már régóta zenei stratégiában gondolkodik, New Orleans új kezdeményezése a város zenészei által létrehozott intellektuális vagyon kezelésére jött kétre, Indianában a helyi muzsikusok brandjeinek építését, turizmust és befektetéseket fejlesztő stratégiát fogadtak el, New Yorkban a női zenészek támogatása került középpontba.
Sydney, Brisbane, Adelaide városának van zenei stratégiája, Melbourne-ben a városi tanácsban zenei iroda is működik. A kínai Csengdu új zenei negyedet és 14 új koncerttermet épít. Számos nagyváros működik együtt az UNESCO-val és lett a zene városa, emellett működik a Zenei Városok Hálózata, amelynek célja az információcsere és a tapasztalatok megosztása. Több egyetem kínál már zenei urbanizációs kurzust, és idén megjelent az első szakkönyv is ebben a témában, Andrea Baker munkája, a The Great Music City.
Azt az aránytalanságot is orvosolni kellene, hogy vannak műfajok, amelyek jelentős támogatást kapnak, más területek alig vagy egyáltalán nem reprezentáltak. Az azonban fontos, hogy a döntséshozók ne a zene iparági jellegére koncentráljanak, hanem a zene és a helyi közösség kapcsolatára. A városok helyi hálózatai ma is jórészt informálisak vagy az információmegosztás tekintik fontosnak, nem pedig a földhasználati rendeletek részletes vizsgálatát, vagy azt, hogy a közösségi csoportokban, bizottságokban és egyéb fórumokon megfelelő képviselőik legyenek.
A zenei urbanisztika célja és feladata az, hogy megtalálja az elhivatott városok számára a versenyelőnyt, új módon, a szorosan vett gazdasági szektoron kívül aknázza ki a zenében rejlő lehetőséget, segítse a művészeket, zenefogyaszásra inspiráljon, és élhetőbbé tegye a a településeket. Ehhez az kell, hogy a várostervezésben komolyan vegyék a zenét, legyenek megfelelő tudással, rálátással bíró hivatalnokok, tanácsadók, és dolgozzanak ki erre vonatkozó irányelveket és folyamatokat.
