1937-ben, első köteteként megjelent Villon-átköltéseivel Faludy György valódi kultuszt teremtett Magyarországon a reneszánsz virágkorának világszerte legismertebb, legnépszerűbb és legszubjektívebb francia költője köré. „Az Európa most újra kiadja a nagy kritikai visszhangot kiváltó, több mint negyven (részben szamizdat) kiadást megérő, a Faludy-életmű egyik csúcsának tekinthető ballada-átírásokat” – olvasható a konyvesmagazin.hu-n.
Faludy műve „1939-ben a koratéli influenza-járvánnyal egy időben kezdett terjedni…” Hatására egyszeriben eluralkodott Villon-láz Magyarországon. Állítólag „már szombat éjjel sor állt a Magyar Hírlap nyomdájánál, hogy a vasárnapi Villon-verset korábban olvashassák”. „A Villon-estek az 1944-es betiltásig telt házzal folytak”, melyeken a kor leghíresebb színészei közreműködtek, például Bajor Gizi és Major Tamás „Ezek a zeneakadémiai estek úgy tele vannak lelkes, átfült közönséggel, mint egy évtizeddel ezelőtt, [!] az Ady-estek, amikor Ady-estre menni nem szórakozás volt, hanem tüntetés és hitvallás” – hivatkozik a Könyvesmagazin a Film, Színház, Irodalomra.
Faludy választása nem lehet véletlen: 1931-ben Villon születésének ötszázéves évfordulóját ünnepelte Nyugat-Európa, „Németországban számos költő villoni és álvilloni verseket szerzett, Faludy pedig ekkor épp Berlinben volt egyetemista”. „Villont azért választottam, mert ilyen álnév alatt sok mindent kimondhattam, amit, ha a magam neve alatt írom, nem tűrnek el.” „Még a Villon-verseknél is jobb verseket igyekeztem adni” – nyilatkozta Faludy.
Miközben az olvasók körében nagy népszerűségnek örvendett Faludy műve, a kritikák kezdetben inkább elmarasztalóan írtak róla, volt, hogy a ponyva műfajához sorolták, mások hamisításnak ítélték. „Kár lenne az átköltésekre túl sok puskaport pazarolnom. Más költők – a többi közt a kitűnő Weöres Sándor kollégám – természetesnek tartották, hogy saját verseik közé átköltéseiket is felvegyék. Ehhez soha senki megjegyzést nem fűzött; nem úgy, mint az én Villon-átköltéseim dolgában, melyek ellen egy-egy nagyképű tanárka még ma is fortyog. […] a magam költeményeinek tekintem őket…” – írta a kritikai vitákra válaszképp Faludy.
(Via konyvesblog.hu)
