Dénes Viktor 2019 szeptemberében mutatkozott be először a Budapesti Operettszínházban Kálmán Imre legismertebb operettjében, a Csárdáskirálynőben. Októberben pedig – immár a társulat tagjaként – újabb Kálmán-remekműben, a Marica grófnőben lépett színpadra. A fiatal színésszel a Csárdáskirálynő online közvetített előadásfelvétele kapcsán ültünk le beszélgetni, az interjúból pedig az is kiderül, hogyan lesz egy, az utóbbi években főként prózai szerepeket játszó színészből táncoskomikus.
– Bár zenés színész szakon végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a pályafutásodat egészen 2019-ig főként prózai szerepek jellemzik. Jelenleg a Budapesti Operettszínház társulatának a tagja vagy, két Kálmán Imre-darabban is láthatnak a nézők. Hogyan jött az életedbe a táncoskomikus karakter?
– Engem régóta érdekel ez a karaktertípus. Szerintem egy színésznek ez igazi jutalomjáték, operettben szerepelni a szórakoztatás egyik legmagasabb foka. Az énektanárom egy másik növendéke, Faragó Alexandra egyszer csak felhívott, hogy nem akarunk-e indulni a nemzetközi Lehár-énekversenyen, szubrett és táncoskomikus párként. Úgy voltam vele, hogy semmi veszítenivalóm nincs, és utólag be is bizonyosodott, hogy jó volt a megérzésem, második helyezést értünk el. Onnantól kezdve ez a vonulat is beindult, olyan, mintha világéletemben ezt csináltam volna. Kaptam meghívást a Kolozsvári Magyar Operába, ahol szintén a Csárdáskirálynő Bóniját játszhattam el.
– És a Csárdáskirálynőben debütáltál Budapesten is.
– Igen, a Budapesti Operettszínházban is eljátszhattam Bónit. Ráadásul részben ennek köszönhetem, hogy idén tavasztól ez utóbbiban társulati tag lettem: a Csárdáskirálynő próbái alatt nagyon megszerettem a színházat, úgy éreztem, szívesen lennék részese ennek a közösségnek. Így, mikor hívtak, örömmel vállaltam a tagságot. Tehát a színház vezetése az énekverseny óta folyamatosan figyelte a munkásságom és mindig a legjobb feladatokat adták, hogy fejlődni tudjak, mind éneklésben, mind színészként. Az meg külön öröm, hogy mindez „Bóni érdeme”, mert
ez nagy szerepálmom volt.
– Kolozsváron beugrottál Bóni szerepébe, viszont a Vidnyánszky Attila rendezésében debütáló darabban már a premieren tapsolhatott neked a közönség. Mennyiben más ez a Bóni?
– Természetesen az alapja mindkettőnek ugyanaz: a Csárdáskirálynő. Kolozsváron a továbbfejlesztett változat fut, amiben Miskának nagy szerepe van. Egyébként annak az az érdekessége, hogy azt a Színműs osztályfőnököm, Selmeczi György rendezte, akit azzal a kérdéssel hívtam fel, hogy tudja-e, hogy mibe ugrom be két hét múlva?
– Tudta?
– Nem tudta, jót nevettünk. Az Operettszínházas Csárdáskirálynő pedig az 1916-os verziót vette alapul. De Attilával (Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője – A szerk.) rengeteget lehetett fejleszteni Bónit. Tulajdonképpen egy jutalomjátékká nőtte ki magát az a szerep, és
arra is volt lehetőségem, hogy a finomabb dolgokat is kidolgozzam.
– És miért pont Bóni volt az álomszerep?
– Igazi, kifinomult színészi munkát, magas koncentrációt kíván, iszonyatosan nagy energia kell hozzá. Roppant összetett, minden téren – prózai színjátszás, zene, ének, tánc – precíznek kell lenni. A komikus és a drámai helyzetek éles váltakozása miatt különösen izgalmas és sokrétű, a szakmaiság széles tárházát meg lehet mutatni benne.
– Egy táncoskomikus szerep mennyi improvizációt enged meg?
– Már egy próbafolyamat alatt is mindent, ami eszedbe jut, ki kell próbálni, mert nem tudhatod, mi sül ki belőle. Ez már eleve egy improvizáció. Az előadások is megengedik valamelyest, de ott már van egy határ, amin túl már illetlenség improvizálni, hiszen ez egy közös játék, illik megtisztelni a partnert azzal, hogy nem hozom kellemetlen helyzetbe. Persze, ha egy kihagyhatatlan poén eszembe jut, azt meg szoktam magamnak engedni. De ezúton is kérem a partnereimet, hogy ha túllépném a határt, azonnal szóljanak! (nevet)
– Sok hasonlóság van közötted és egy táncoskomikus között?
– Szeretek bohóckodni, a jó hangulatot magam körül, nem vagyok egy búvalbélelt alkat. De nem is szeretem ráerőltetni magam másokra vagy harsányan kitenni a személyiségem. Bízom benne, hogy a humorom kulturált keretek között nyilvánul meg.
– A Budapesti Operettszínház – sok már teátrum hasonlóan – december elején elindította az „Operett online” sorozatot, amelynek keretén belül a legnépszerűbb előadásokat streamen keresztül követhetjük nyomon. Ennek első állomása a Csárdáskirálynő volt. Mennyire volt más „csak” kameráknak játszani?
– Én úgy készültem, mintha forgatnánk, tehát igyekeztem nem kivárni a nézői reakciókat, játszani a kamerának esetenként és vinni az előadást annak szellemében, hogy most nem együtt lélegzünk a nézőkkel a színházteremben, hanem otthon ülnek, külön-külön. Természetesen nagyon furcsa volt, hogy ekkora színpadon, a szokott előadást csak a kamerák figyelik.
– Ritkán adódik lehetőség arra, hogy „kívülről” nézzétek magatokat. Te is megnézted szombat este?
– Igen, remek előadásfelvétel lett, roppant színvonalas, úgyhogy nagy öröm volt látni. Az meg külön öröm, hogy a világ minden tájáról nézték az előadást, Amerikától kezdve, Németországon át egészen Ázsiáig. Úgy tudom, hogy rengeteg pozitív visszacsatolás érkezett a színház felé is. Így tudtunk egy kis örömet vinni a családoknak és azoknak a nézőknek az otthonába, akik akár a járványhelyzet, akár a földrajzi távolság miatt nem tudnak színházba jönni. Egy ismerősöm mesélte, hogy náluk az egész család együtt nevetett és énekelte a dalokat otthon. Azt hiszem, ezért is megérte!
– A Budapesti Operettszínházban szintén egy operett, A mosoly országa lesz a következő bemutatód. Musicalekben is részt vennél szívesen?
– Igen, szeretném kipróbálnám magam, bár a musical teljesen más attitűdöt és habitust igényel. Gyerekkoromban hegedültem, az is közelebb áll a klasszikus zenéhez, talán ebből is fakad, hogy az operettet sokkal jobban értem.
– Hol és miben láthatunk még téged a jövőben?
– Ebben a helyzetben minden bizonytalan, de ahogyan te is említetted, terv szerint A mosoly országa lesz a következő bemutatóm az Operettszínházban, emellett előkészítem egy-két rendezésemet, de ezekből lehet, csak a következő évadban lesz valami. Emellett forgatok is, a TV2-n debütáló Doktor Balatonban lesz egy nagyobb szerepem. Ez egy 80 epizódból álló napi sorozat, de ha sikeres lesz, akkor elképzelhető, hogy berendelik a második évadot.