Néhai apám gyakran énekelte „Nem vagyok ideges, fő a nyugalom!” Deák Tamástól nekem a Mézga család, Gusztáv és Dr. Bubó jutott, míg gyerekeimnek a Macskafogó. Nem ismertük akkor a slágerek és filmdalok zeneszerzőjének, sem szövegíróinak neveit, de a dallamok a fülünkben ragadtak, és a hazai kulturális örökség részeként örökítettük tovább őket. Az 1928. április 27-én született Deák Tamás ifjúkorunk boldogító emlékeit idéző dalok szerzőjeként legalább három hazai generációnak adott ajándékot.
Talán ő a legidősebb azon köztünk élő zeneszerzők közül, akiknek szerzeményei a hatvanas évek második felében (1966) elindult Táncdalfesztiválokon sikert arattak. Az akkori fiatal énekesek (Aradszky László, Zorán, Bencze Márta, Zalatnay Sarolta, Koncz Zsuzsa, Szécsi Pál, Kovács Kati, Payer András és a többiek), illetve az együttesek (Illés, Metró, Omega) tagjai, akik egy-két év alatt generációjuk hősei lettek, régen búcsút intettek ifjúságuknak és sokukra csak a régi felvételek többször visszanézett kockái által emlékezhetünk.
Az előadóművész szerencsés helyzetben van, a filmeken örökké fiatal marad, és a Táncdalfesztiválok – mint abban a korban a legnépszerűbb tévéműsorok – fellépőit megismerte az egész ország. Az első Táncdalfesztiválok jobbára nem az előadók, hanem a zeneszerzők, dalszövegírók, hangszerelők versenyei voltak. Akkoriban még nem a 2-4 akkordos dalok, hanem az összetett, komolyan meghangszerelt, akár nagyzenekari kísérettel előadott, leginkább profi zeneszerzők által írt művekhez válogattak fiatal, ígéretes énekeseket.
Amatőr muzsikusok nem sokan voltak, mint a Csak egy tánc volt szerzői – Vadas Tamás és Varga Kálmán –, akik Körmendi Vilmos által meghangszerelt, de ezáltal bombaként robbanó dalukra alig ismertek rá a Táncdalfesztiválon.
Nem a „sztárok”-hoz kerestek zeneszerzőket, ugyanis az ott fellépők még nem voltak igazi sztárok. (A díjátadás után azok lettek.) A zömmel profi zeneszerzők, szövegírók, hangszerelők mutatták be a 60-as évekbeli Táncdalfesztiválokon tudásuk legjavát. De zeneszerzők, dalszövegírók nevét csak ritkább esetben jegyezte meg a közönség: a mű és előadója elhomályosította – zömmel a rivaldafénybe amúgy sem tolakodó – szerzőket. Ezen dalszerzők közül napjainkban már csak kevesen vannak velünk, és többségük a II. világháború alatt/után született nemzedékhez tartozik.
Deák Tamás 87 éve zenél, s első ismert slágere, a Németh Lehel előadásában megismert Egyedül a tóparton (Reszket a Hold…) éppen 60 esztendős (1961). Utolsó előtti, de széles körben népszerű alkotása, a Macskafogó zenéje (így például Lusta Dick csodás bossanova trombitaszólója és a Miu Mi újság?) 35 éve született. Ennek ellenére nem csak örökzöldek Deák szerzeményei, hanem a magyar zenetörténet fontos darabjai.
A Macskafogóban elhangzott Lusta Dick búcsúját Deák Tamás trombita-előadásában hallhatjuk (a filmben az általa vezetett, vezényelt Deák Big Band szólaltatta meg a kísérőzenét), s ez a szépen szomorú dal a zeneszerző, trombitaművész, karmester búcsúja volt az előadóművészi, zeneszerzői pályától. Bár nem a Macskafogó volt az utolsó alkotása, de a Trombi és tűzmanók című rajzfilmsorozatok (1988, 1990) után már leginkább a fafaragó-művészetben excellál.
Talán azért, mert úgy érezte, az a zenei műfaj, amit ő igazán értett, kedvelt, zenélt, Magyarországon nem vált sokak számára népszerűvé, és a gyorsan változó zenei divatoknak nem akart idősödve megfelelni.
Deák Tamás zenei nyelve valójában a jazz, a swing, a bossanova: s ezek lüktetése sok szerzeményében visszaköszön, s talán éppen e művei a legmaradandóbbak. A mesenézőnek a Mézga család filmzenéje nem a charlestont, hanem az elsöprő elevenséget, ritmust és humort jelenti. De a Rock and Roll, a twist, a sanzon dallamvilága sem állt tőle távol. Zenéiben amerikai száguldó ritmusok peregnek, mint a No, megállj csak! orosz rajzfilmsorozat főcímzenéjévé lett Oroszországban döbbenetesen népszerű, egyébként a Magyar Rádióban felvett Vizisí című művében is. A leglelkesebb közönségsikert olyan slágerei aratták, mint az Ádám, hol vagy? vagy Látod, ez a szerelem, de a közismert daloknál jóval erősebb, időnként drámai kifejezőerő jelent meg napjainkban kevéssé játszott dalaiban, mint a Legtöbb nap vagy A szívemmel látlak címűben.
Deák Tamás zeneszerző Székesfehérváron született 1928. április 27-én. A családja zongorázni taníttatta, amit a kőszegi katonai középiskolában is folytatott. Szüleivel 1946-tól pár éven át Pusztaszabolcson gazdálkodott, s közben felvételt nyert a pécsi egyetem jogi karára, ahol 1951-ben avatták jogi doktorrá. Diplomázását követően – de immár osztályidegenként – nem kaphatott jogi állást. Szülei is fizikai munkásként dolgoztak az 50-es években.
Trombitálni és később a zeneszerzést is autodidakta módon tanult. A tehetsége megkérdőjelezhetetlen volt. Egyetemi évei alatt már fellépett a pécsi jazz-együttes trombitásaként, s előadói sikerei révén jutott zenészi álláshoz. 1955-től Budapesten játszott, előbb a Duna Szállóban, majd a Margitszigeti Nagyszállóban lépett fel. 1959 és 1964 között a Magyar Rádió Tánczenekarában dolgozott. A zenekar feloszlatása után önálló pályára lépett, saját együttest (Deák Együttes), majd big bandet (Deák Big Band) alapítva.
Részt vett a Metró Együttes első hanglemez-felvételeiben, a Táncdalfesztiválokon, s több tucatnyi magyar előadónak írt slágereket. 1964 és 1988 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszékének (amelynek alapításában maga is részt vett) fúvós tanára volt. Összesen több mint 120 rajzfilmhez, valamint balettekhez, tévéműsorokhoz komponált zenét. Munkássága eredményei hosszan sorolhatók, hiszen maradandót alkotott a magyar könnyűzenében, a hazai sanzonirodalomban, a jazzban és a klasszikusok könnyűzenei átirataiban és filmzenékben is. Dolgozott a Magyar Rádióban, s vezette saját együtteseit, előbb a Deák Együttest, majd a Deák Big Band-et.
A Magyar Televízióban műsorra tűzött, Amire a világ táncolt című, ötrészes sorozatában mutatta be az amerikai jazz korszakait, s e dalok egy része nagylemezen is megjelent, ahogy klasszikus művek általa újrahangszerelt könnyűzenei átiratai is. Neve fel-felbukkant magyar sztárok zenei albumain, de saját dalainak önálló lemezei száma nem túl magas. Ám ezen életpálya termése és minősége bőven elég ahhoz, hogy Deák Tamás helyet kapjon Magyarország legnagyobb művészeinek csarnokában.
