Érdekességek az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) gyűjteményének kincseiről. A hónap műtárgya júniusban egy színésznő legyezője és a rajta található feliratok.
Évtizedek óta elkerülte a figyelmet az a különleges legyező, amely a 19. század utolsó évtizedének egyik operett-operaénekesnője, Pauli Mariska (1864-1938) hagyatékából került múzeumunk gyűjteményébe. A tárgy iparművészeti szempontból is figyelmet érdemelne, az igazi meglepetést azonban a hátoldal, a küllők között megbúvó számos autogram, kottarészletek, rajzok jelentik.
Hogyan és mikor gyűjtötte össze ezeket az ifjú színésznő?
Erre a kérdésre ad választ Somogyi Zsolt írása az OSZMI oldalán.
A mára szétvált papír- és pergamenlapból álló legyező rendkívül finom, hajszálvékony, színes virágokkal és a vízityúk fekete alakjával díszített. A két záróküllőt plasztikus fém „Mariska” felirat illetve virágmotívum díszíti. A kínai selyemfestés ma már hiányos.
A meglepetést azonban a hátoldal pergamenlapján, a küllők között megbúvó számos autogram, kottarészletek, rajzok jelentik.
Ezek között felfedezhetjük Ferdinand Lesseps mérnök, Georges Victor Hugo – Victor Hugo legidősebb fia – Leo Delibes és Jules Massenet világhírű francia zeneszerzők aláírását.
Pauli Mariska – akinek édesapja, Pauli Richárd elismert tenor és zenepedagógus, édesanyja, Markovits Ilka jeles szoprán volt – a Schöpflin Aladár szerkesztette Színművészeti Lexikon szerint végül négy évvel később, 1889-ben debütált a Népszínházban, majd Szegedre szerződött.
A szegedi szerepeket azonban zaftos botrány előzte meg.
Makó Lajos frissen kinevezett igazgató ugyanis nem csak Pauli Mariskával, hanem Margó Célia színésznővel is tárgyalt – amit Hentaller Lajos annyira sérelmezett, hogy bejelentette, felesége nem tesz eleget a szerződésnek. Miután becsületében sértve érezte magát, Makó párbajra hívta ki, és bár ő szenvedett komolyabb sérüléseket, azt elérte, hogy a szerződés mégis életbe lépjen. Pauli Mariska így évekig a szegedi közönség kedvenc primadonnája lett. Pályája azonban nem volt hosszú, a lexikon szerint 1897-ben visszavonult.
Harcias, országgyűlési képviselő férje az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc lelkes rajongója és kutatója volt. Vérrózsák címen kétkötetes regényt írt az eseményekről, könyvet jelentetett meg Kossuth és kora címmel, összegyűjtötte a két év dalait („150 nóta a daliás időkből”) és tanulmányt is szentelt Petőfi politikai tevékenységének.
