Az egykori albán királynéról, Apponyi Geraldine-ról elnevezett Auguszt-cukrászda nyílt a Múzeumkert korábbi kertészházában. Ennek apropóján bepillantunk a cukrászdinasztia és a királyné történetébe is.
Apponyi Geraldine emlékét örökíti meg a Múzeumkertben megnyitott új Auguszt Cukrászda, amely az egykori albán királyné nevét viseli. A 150 éves múltra visszatekintő cukrász családnak ez a negyedik üzlete Budapesten.
Auguszt Elek 1870-ben egy pici tabáni, földszintes házban indította meg „czukrászatát”. Ebben a kis boltban, amely mögött a család lakása volt készült fia, a 21 éves József az 1896-os Milleneumi Kiállításra.
Auguszt József Párizsban és Londonban szerezte meg a szakmai gyakorlatot a kor szokásának megfelelően. Mikor visszatért Budára, átvette közben megözvegyült édesanyjától az üzlet vezetését és idevette ifjú feleségét is. A fiatalok 1916-ban a Krisztinaváros szívében új üzletet nyitottak.
Az akkori vidékies és elmaradott Budán nagy merészségnek tűnt pazarul berendezett, elegáns, gázvilágításos üzletet nyitni.
Fiuk, Auguszt Elemér késői gyerek volt. A baráti Hauer cukrászdában töltötte inaséveit, majd őt is külföldre küldték tanulni. Londonban és Lisszabonban töltött éveket. A háború és az ostrom alatt a Krisztina téri ház találatot kapott és romba dőlt. Auguszt Elemér orosz hadifogságba került. Az ő édesapja a romok alól kimentett és félig újjáépített cukrászdát újra megnyitotta, amit hamarosan a hazatért fia átvett.
Feleségül kérte Resetka Olgát, akinek olasz kávét áruló eszpresszója volt a mai Ferenciek terén. Mind a két üzlet államosítása után, 1951-ben az egyik hajnalon marhavagonokba rakták az akkor már háromgyerekes családot, és kitelepítették a Borsod megyei Taktaszadára. 1954-ben a család visszaköltözhetett Pestre. Az 1956-os forradalmat követően Resetka Olga és Auguszt Elemér végre újra önálló üzletet nyithattak Budán a Fény utcai piac mellett.
Az új generáció, fiuk, Auguszt József személyében 1988-tól irányítja a cukrászdát. Az üzlet bővítése mellett a süteményválaszték is jelentősen növekedett. Új termékeket vezetett be, amelyek a mai élet táplálkozási szokásait követik, mégis megtartják a híres Auguszt-termékek magas minőségét.
1993-ban, lányuk, Auguszt Olga Pesten is üzletet nyitott a Kossuth Lajos utcában. Az eldugott kis üzletben már ülve is fogyaszthatók a finomságok, s a hangulatot régi bútorok, családi emlékek, fényképek teszik meghitté. 2001-ben a farkasréti Sasadi úton nyitott új üzletet egy kertes családi házban a női ág.
A Pavillon a Hidegkúti út 22. alatt regnált (ez a mai Hűvösvölgyi út, ami a háború után a rendszerváltásig Vörös Hadsereg útja volt), és a húszas-harmincas években az Auguszt Cukrászdának amolyan nyári rezidenciájaként működött. – forrás: Budapest régi képeken csoport
A Múzeumkert Geraldine Cukrászdája olyan üzlet, amely ötven év elteltével, érezteti azokkal, akik nem látták a híres Hűvösvölgyi Auguszt Pavilont, vagy már csak halványan, esetleg szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből emlékeznek rá, hogy milyen is volt az Auguszt egykori világa. A vendégek kiülhetnek a kertbe, s hatalmas gesztenyefák árnyékában kortyolgatják azt a különleges forró csokoládét, amit már dédszüleik is fogyaszthattak egykor, és majszolgatni azokat az ízletes süteményeket, amelyekkel immár 150 éve kényezteti a budapestieket az Auguszt.
A múzeumkerti üzlet névadója Apponyi Geraldine (1915, Budapest – 2002, Tirana), albánia első és máig utolsó királynéja, aki legendás házasság kötése előtt 1937-től gróf Zichy István igazgató jóvoltából az intézmény munkatársa volt. A gyermekkorában Fehér rózsának becézett Apponyi Geraldine a gyűjtemények feldolgozását segítette, kiadványokat árult és a látogatók idegen nyelvű tájékoztatásában segédkezett.
Ismeretlen fotográfus felvétele, Tirana, 1938. – Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
I. Zogu albán királlyal házasságot kötöttek, a világsajtó és a magyar diplomácia figyelmének kereszttüzében. A polgári esküvői ceremóniára 1938. április 25 és 27. között került sor, Tiranában. A királyi pár mindössze egy évig tartó országlásának Albánia olasz megszállása vetett véget.
Az albán rendszerváltás után, még egy tiszavirág életű tiranai visszatérés következett, azonban Zogu 1961-ben bekövetkező halála miatt már csupán Geraldine számára. Ez az igen rövid és megszakításokkal tűzdelt idő mégis elegendőnek bizonyult arra, hogy az egykori királyné személye körül máig tartó tisztelet bontakozhasson ki Magyarországon és Albániában egyaránt.
Emléke előtt tisztelegve döntöttek úgy, hogy a 19. századi kertészház bővítésével kialakított kávézó az ő nevét viselje.
A múzeumkerti üzlet névadója Albánia első és máig utolsó királynéja még házasságkötése előtt 1937-től az intézmény munkatársa volt.
Ismeretlen fotográfus felvétele, Tirana, 1938. április 27. – Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
A múzeum, együttműködésben az Albán Nagykövetséggel és a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, valamint az uralkodói pár leszármazottaival az elmúlt öt évben két időszaki kiállítást is rendezett, amely az uralkodói pár történetét dolgozta fel.
„Geraldine története csodálatos és egyben szomorú is, hiszen csak egy évig volt Albánia királynéja. Ez alatt a rövid idő alatt sikerült megnyernie az emberek szívét, szeretettel emlékeznek rá Albániában” – mondta köszöntőjében Arian Spasse albán nagykövet.
Az esemény alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára Apponyi Geraldine albán királyné egykori ügyvédje, Hunyor Imre fényképalbumával gazdagodott a leszármazottak, Piazza-Hunyor Katalin és Piazza-Georgi Barbara ajándékának köszönhetően.
A királyi pár esküvőjét megörökítő fényképalbum több mint kétszáz, többségében kisméretű fotográfiát tartalmaz. A felvételek a tiranai ceremónia és a kísérő programok mozzanatait, résztvevőit, valamint a magyar vendégek autókonvojának hazaútját örökítik meg Bojár Sándor fotóriporter és egy amatőr fotográfus kameráján keresztül.
(forrás: a Magyar Nemzeti Múzeum honlapja)
