Százhetvenöt éve, 1847. január 16-án született a Nógrád vármegyei Szklabonyán (ma Sklabiná, Szlovákia) Mikszáth Kálmán író, újságíró, szerkesztő, „a nagy palóc”, akinek Theodore Roosevelt amerikai elnök is a lelkes olvasói közé tartozott.
- […] az isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson […]
Mikszáth Kálmán: Különös házasság - […] nem okos ember az, ki olyan fának nyesegeti ágait, melynek árnyékába húzódott.
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok - A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász - A köhögést és a szegénységet nem lehet eltitkolni.
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője - – […] A fiú ábrándozó, a Werther keserveit könyv nélkül tudja.
– Bolondság bolondság […] a jó könyvek nem ölik meg az embert, a rosszak már hamarabb. De ha az ember százötvenezer holddal van beoltva az öngyilkosság ellen, akármilyen könyvet kihever.
Mikszáth Kálmán: Különös házasság - A rézgarasok a munka és a verejték termékei, az aranyak az elmésségé és a leleményé.
Mikszáth Kálmán: A fekete város - Népszerűség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér, mint a valóság. Sőt talán többet, mert ha az embert népszerűnek gondolják, sokra viheti a közpályákon, ha alapjában gyűlölik is. Ellenben semmire se viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik. A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épültek fel.
Mikszáth Kálmán: A fekete város - Itthon közönségesen Árpádot szidják:
– Rossz helyen tett le bennünket. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. A tél nyolc hónapig tart. Tavasz nincs. A nyár kiállhatatlan, tele van zivatarokkal… Nem tudtak volna az eleink egy kicsit odább menni!… (De persze, türelmetlenek voltak már, hogy az áldomást megihassák.)
Mikszáth Kálmán: A kétezer éves ember - A Jánosok mind olyan prózai, igénytelen lények, akikkel sohasem történik semmi (ezért bámulom én felette Arany Jánost); az Alfrédeké, Eduardoké és az Arnoldoké a világ. A regényes név majdnem olyan, mint a nemesség: kötelez.
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok - Maga Balzac beszéli, hogy néha egy galimatiászt (hibát, zagyvaságot – a szerk.) bent felejt a regényeiben, mely merőben érthetetlen lévén, mélynek látszik, minélfogva azt tapasztalja, hogy a nyájas olvasók többnyire épp az ilyen helyeket jegyzik ki a Stammbuchukba.
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
Mikszáth Kálmán élete
Felmenői klasszikus műveltségű evangélikus lelkészek voltak, a sort apja szakította meg, aki falusi birtokos lett, és a helyi mészárszéket és kocsmát is bérelte. Mikszáth már diákként írogatott, Gyula vitézről szóló balladájával díjat is nyert. Anyja akaratának engedelmeskedve jogi stúdiumokat folytatott Győrött, majd Pesten, de diplomát nem szerzett. 1871-ben esküdt lett Balassagyarmaton Mauks Mátyás szolgabíró mellett, miközben folyamatosan írt, verseit, novelláit különböző lapok közölték.
1873-ban – minden szülői tiltás ellenére – feleségül vette principálisa lányát, Mauks Ilonát, akivel Pestre költöztek. Itt csapások sora érte őket: Mikszáth saját költségén kiadott kötete visszhangtalan maradt, az író adósságokba keveredett, néhány napos korában elvesztették gyermeküket, felesége is megbetegedett. Ilona végül visszaköltözött szüleihez, és 1875-ben elváltak.
Mikszáth az ellenzéki Budapesti Napilap, majd 1878-tól a Szegedi Napló munkatársa lett. A Tisza-parti városban töltött csaknem három év kedvezően alakult számára, kedvére írhatott, senki nem korlátozta, a szegedi közönség is megszerette. Újult erővel tért vissza Pestre, ahol 1881-ben a Pesti Hírlap újságírója lett.
Ugyanebben az évben megjelent A tót atyafiak című kötete, majd 1882-ben A jó palócok, és a két novellagyűjtemény végre meghozta számára a sikert, tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. Anyagi helyzete is javult, így újból megkérte Ilona kezét, akivel 1882 decemberében ismét házasságot kötöttek. A házasságból három fiú született, Kálmán, János és Albert, akik közül Jánoska négyéves korában meghalt.
A novellák mellett Mikszáth nevét szatirikus hangvételű publicisztikái, parlamenti tudósításai is országosan ismertté tették.
1887-ben a Szabadelvű Párt támogatásával képviselővé választották, 1889-ben a Tudományos Akadémia levelező, 1905-ben tiszteleti tagja lett, őt választotta meg elnökének az 1896 júliusában megalakult Budapesti Újságírók Egyesülete. 1897-ben saját lap indításával is megpróbálkozott, de az Országos Hírlap előfizetői érdeklődés hiányában hamarosan megszűnt. Nem sokkal később a Franklin Kiadó Magyar Regényírók sorozatának szerkesztője lett, s többek között Fáy András, Gyulai Pál, Bródy Sándor műveihez írt bevezetőt.
1904-től többnyire horpácsi birtokán tartózkodott. 1910-ben írói munkásságának negyvenéves jubileumán ünnepségsorozatot rendeztek, a király a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki, a pesti egyetem díszdoktorává avatta. Ebben az évben megpályázta a máramarosi képviselőséget, de kampányútján megbetegedett, és május 28-án Pesten belehalt a súlyos tüdőgyulladásba.
Pályája korai szakaszán a romantikához kötődött, majd a 19. század végének Magyarországáról, jellegzetes társadalmi rétegeiről rajzolt hiteles képet.
Írásait az élőszót utánzó, adomázó társalgási stílus jellemzi. A kor ízléséhez alkalmazkodva írta történelmi tárgyú regényeit (A két koldusdiák, A beszélő köntös, Szelistyei asszonyok, Akli Miklós), amelyekben a történelem csak díszletként szolgált a fordulatos és szórakoztató meséhez. Világszerte népszerű lett a Szent Péter esernyője, amelyben a romantika eszközeivel a felvidéki kisvárosi életmódról adott képet;
állítólag Theodore Roosevelt amerikai elnök egyik kedvenc regénye is ez volt.
Korának mutatott torz tükröt az Új Zrínyiászban, amelyben a dzsentrit, a főnemességet és a polgári osztályt egyaránt elmarasztalta, ugyanilyen kritikát fogalmazott meg a „megkésett ember” típusát megrajzoló Beszterce ostromában is.
Legjellemzőbb művei a dzsentriréteg értékvesztését és lecsúszását bemutató regényei, A gavallérok és A Noszty fiú esete Tóth Marival.
Kései korszakában a századelő tragikussá váló világképéhez és szecessziós ízléséhez kapcsolódott a Különös házassággal és a Sipsiricával. Utolsó műve, A fekete város örökös csapdahelyzetként ábrázolta a magyar történelmet, amelyben a végzetes boldogtalanság éppoly természetes, mint a mindennapok kiszámíthatatlan abszurditása.
Számos művét megfilmesítették, sőt akad, amelyiket többször is. 1932-ben A vén gazember című filmjéből készült először mozgóképes feldolgozás. Ezt követte a 1935-ben a Szent Péter esernyője, majd 1938-ban A Noszty fiú esete Tóth Marival, 1941-ben pedig A beszélő köntös. Mindegyikben a kor sztárjai bújtak Mikszáth karaktereinek bőrébe, az utóbbi két filmnél többek közt Jávor Pál. Az 1948-as Beszterce ostroma is hasonlóan impozáns stáblistával dicsekedhet. Ruttkai Éva, Tolnay Klári és Turay Éva alakítja a főbb női szerepeket.
Az 1951-es Különös házasságban Somlay Artúr és Gobbi Hilda is feltűnik. 1958-ban már a második feldolgozás készül a Szent Péter esernyőjéből, ráadásul ezúttal színesben csodálhatjuk meg, hogy próbálja Psota Irén kiasszonya fegyelmezni a gondjaira bízott Törőcsik Marit alakította Veronikát. 1960-ban érkezik a második A Noszty fiú esete Tóth Marival-verzió, ahol Mécs Károly Noszty Ferije igyekszik bebiztosítani megélhetését a Páger Antal alakította Tóth Mihály vagyonának segítségével. 1971-ben A beszélő köntös is kapott egy új feldolgozást. A fekete városból (1971), a Beszterce ostromából (1976) és a Különös házasságból (1984) pedig sorozat is készül. Az összes feldolgozás – filmes és színházi – listája ide kattintva tekinthető meg.
