• Blogok
  • Intermezzo
  • Magazin
  • Rádió
  • English
PAPAGENO.HU
SHOP
PRESTO
PLAY
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Az irodalom – terápia
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Film – művészet
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • FSZEK Zenei Gyűjtemény
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • LFKZ 60
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Táncművészet felsőfokon
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Verdi-dosszié
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
PAPAGENO.HU
SHOP
PLAY
PRESTO
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Magazin
  • Rádió
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Film Intermezzo Zene Címlap

Doris Day, az énekesnő, aki utálta leghíresebb dalát, a Que sera serát

Szerző: Papageno2022. április 3.
Facebook Twitter E-mail
Doris Day

1922. április 3-án született és 2019. május 13-án hunyt el Doris Day, az ötvenes-hatvanas évek egyik legkedveltebb amerikai filmsztárja, aki énekesként is sikereket aratott, később pedig ismert állatvédő aktivista lett. 

Az Ohio állambeli Evanston városkában, német bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot Doris Mary Ann von Kappelhoff néven. Szülei korán elváltak, a táncosnői karrierről szőtt gyermekkori álmait egy baleset törte szét, ezután hosszabb időt töltött kerekesszékben. Új szerelme az éneklés lett, előbb a helyi rádióban, majd együttesekkel szerepelt. Nevet is ekkor változtatott, a zenekar vezetőjének unszolására a Dorishoz ragasztva a Day by Day című sláger ihlette művésznevet.

Tizenhét évesen beleszeretett a zenekar trombitásába és hozzáment, de hamar kiderült, hogy rosszul választott. A férje redszeresen verte, így 18 évesen, immár gyermekes anyaként benyújtotta a válókeresetet. 1946-ban újra férjhez ment, de ez a kapcsolat sem tartott tovább, és nyolc hónap után kétszeresen elvált asszony volt.

A csinos és sikeres énekesnő nevét ekkoriban tette ismertté a Sentimental Journey című lemez, így ügynöke rábeszélte, hogy vegyen részt egy próbafelvételen a Warner stúdiónál. A producereknek tetszett, amit láttak és szerződést ajánlottak neki. Első filmje 1948-ban készült Románc a nyílt tengeren címmel, 1949-ben két, 1950-ben három, 1951-ben pedig már öt filmben szerepelt. Már 1948-ban jelölték Oscar-díjra, igaz nem szereplőként, hanem a legjobb filmdalért. Ebben a kategóriában később kétszer győzött: 1953-ban az általa kedvenc munkájának nevezett Bajkeverő Jane című filmben énekelt Secret Love, 1956-ban Az ember, aki túl sokat tudott című Hitchcock-filmben felcsendülő Que Sera, Sera című dallal.

Utóbbi produkcióba a producerek nyomták be a rendező akarata ellenére. Hitchcock a férfi főszerepet állandó színészének, James Stewartnak szánta, a stúdió azonban csak úgy bólintott rá, ha a női főszerepet Doris Day-nek adja és mivel a nőt főleg énekesként ismerték, a filmbe egy dalt is írattak. Doris Day nem volt elragadtatva a számtól, amelyről azt gondolta, hogy csak egy felejthető gyerekdalocska.  Day nem bízott a sikerben, és már a filmben sem érezte odaillőnek a számot.

Egyetlen alkalommal volt hajlandó elénekelni a felvételhez, majd kijelentette: “Most halljátok utoljára ezt a számot.”

A Que sera sera végül megnyerte 1956-ban a legjobb betétdalnak járó Oscart is. Még maguk a szerzők is meglepődtek, hogy sikerült elhalászniuk az aranyszobrot a nagy esélyesnek tartott Cole Porter elől. (Portert végül egész életében mellőzte az akadémia az Oscar-díj átadókon.)

Doris Day zenés darabok és a könnyed komédiák főszerepében is lubickolt, ráadásul harmadik nekifutásra 1953-ban Martin Melcher személyében megtalálta az ideális ügynököt, majd nem sokkal később az ideális férjet is. A tökéletes méretekkel rendelkező, szőke, kékszemű Doris Day milliók szívébe lopta be magát. 1956-ban készült Az ember, aki túl sokat tudott című filmje, a következő évben a Pizsama-játék zenés vígjáték. Az 1959-ben készült Párnacsaták című komédiában nyújtott színészi alakításáért Oscar-díjra jelölték. Ebben a filmben szerepelt először Rock Hudsonnal, akivel még két filmet forgatott.

A mosolygós, szeplős arcú, vidám színésznővel egyszerűen nem lehetett elég filmet készíteni akkoriban. A forgatásokon jelenlétében nem volt szabad csúnya szavakat használni, aki erre vetemedett, annak fizetnie kellett – sőt Day még dalait sem engedte olyan filmekben felhasználni, amelyekben általa illetlennek tartott szavak elhangzottak.

A hatvanas években már egyre kevésbé szívlelte azokat a forgatókönyveket, amelyekre férje leszerződtette vagy akár tudtán kívül ráhamisította szignóját. Az viszont már saját döntése volt, hogy 1967-ben visszautasította a Diploma előtt című film női főszerepét, amelyet aztán Anne Bancroft játszott el. Két évvel később – Mike Love Beach Boys-frontember memoárja szerint – valószínűleg ő mentette meg fia életét, amikor rábeszélte, költözzön el bérelt házából, ahol néhány hónappal később Charles Manson követői megölték Roman Polanski nyolchónapos terhes feleségét, Sharon Tate színésznőt és még négy másik embert. Doris Day fia, Terry Melcher lemezproducer volt, ő lehetett Charles Manson célpontja, mert nem ajánlott a rockzenészi hírnévre vágyó bandavezérnek lemezszerződést.

Doris Day filmes pályafutása 1968-ban ért váratlan és keserű véget, amikor meghalt férje és kiderült: Melcher eltékozolta vagyonukat. (Utolsó munkáját Két özvegy, egy pár címmel abban az évben forgatta.) A született optimista Doris Day azonban nem hagyta el magát: jogi úton visszaperelt 22 millió dollárt, majd hátat fordított Hollywoodnak és leszerződött a CBS televízióhoz. Showműsora öt évig futott, majd a hetvenes és a nyolcvanas években újabb és újabb műsorokban tűnt fel. 1975-ben megírta önéletrajzát, amely első helyre került a bestseller-listán.

A nyolcvanas évektől erejét, idejét és pénzét az állatvédelem ügyének szentelte, erre az indíttatást az adta, hogy több forgatáson tanúja volt annak, milyen kegyetlenül bánnak a filmekben feltűnő állatokkal.

A vegetáriánus Day állateledelt is forgalmazott és állatbarát szállodát üzemeltetett Kaliforniában. 1976-ban újfent megpróbálkozott a házassággal, ezúttal egy étteremtulajdonos oldalán, de ez is kudarcnak bizonyult. Élete végén úgy vélekedett, azt a csendes, odaadó kapcsolatot, amely az állatokhoz fűzi, mással nem lehet kialakítani.

Az elszánt republikánus Day a negyvenes évek végén randevúzgatott Ronald Reagannel, az akkor még demokrata elveket valló színészt ő buzdította arra, hogy próbáljon szerencsét a politika világában. Doris Day 2004-ben megkapta a polgári személyeknek adható legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet, de a ceremónián nem vett részt, mert ahhoz repülőgépre kellett volna ülnie, márpedig halálosan rettegett a repüléstől. (Az ember, aki túl sokat tudott főszerepét először el akarta utasítani, mert a forgatás Londonban és Marokkóban zajlott, végül férje unszolására mondott igent.) Három Golden Globe-díja mellett 1989-ben a Cecil B. DeMille életműdíjjal is kitüntették. 1960 óta színészként és énekesként is csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát, 2008-ban Grammy életműdíjjal ismerték el. Nevét több slágerben említik, így a Wham! együttes Wake Me Up Before You Go-Go, Billy Joel We Didn’t Start The Fire, a Beatles Dig It és Elton John Wrap Her Up című dalában.

Doris Day 97 éves korában, 2019. május 13-án halt meg kaliforniai otthonában tüdőgyulladás következtében. Relikviái egy évvel később csaknem hárommillió dollárért keltek el egy online aukción.

film énekes mozi doris day hitchcock Que Sera Sera
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésMonsieur Bartók – bartóki hatások a mai jazzben
Következő bejegyzés Egy méltatlanul elfeledett regényíró, Graham Greene

Ajánlott Bejegyzések

Intermezzo

Tandori Dezső és Kurtág György találkozásairól nyílik kiállítás Szegeden

2023. március 22.2 perc olvasás
Sassoon-kódex - forrás: Museum of the Bible
Intermezzo

Elárverezése előtt kiállítják a világ legrégebbi bibliai kéziratát Tel-Avivban

2023. március 22.2 perc olvasás
Rozmann Ágnes: SILK Culture - Forrás: MKE
Intermezzo

A Képzőművészeti Egyetem műalkotásokkal segít a török földrengés áldozatainak

2023. március 22.3 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Promóció

Tavaszváró – Közös koncertet ad Reenat Pinchas és Hsin-Ni Liu

Lakatos György Promóció

Zeneszerzőként debütál Lakatos György a Festetics Palotában

Promóció

Csippanástól a szimfonikus szvitig – A videójáték-zene meghökkentő története – I.

Jelenet a Sivatag című filmből Promóció

A filmművészet áll az idei Észt Hét fókuszában

Micheller Myrtill Promóció

A Katona József Színházban mutatja be új lemezét Micheller Myrtill

Fischl Mónika és Ninh Duc Hoang Long | Fotó: Mahunka Balázs Promóció

Ninh Duc Hoang Long: „A gondviselés hozta úgy, hogy énekelhetem Webber Requiemjét”

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.