1816. április 21-én született Charlotte Brontë angol írónő, a Jane Eyre című regény szerzője. Szűk témakörben mozgó író volt, ám kiváló mesemondó, művei magukon viselik az alkotói képzelet, az igazi szenvedély jegyeit.
Apja, Patrick Brontë (eredetileg Brunty) anglikán lelkész volt, aki több egyházkerületben is szolgált, míg végül feleségével és hat gyermekével az északnyugat-angliai Haworth-ben telepedett le. A négy idősebb lány, köztük Charlotte is, kezdetben a Lelkészlányok Iskolájába jártak, itt szerzett, nem túl kedvező tapasztalataikat Charlotte később a Jane Eyre című művében írta meg. A nővérek édesanyjuk halála után visszakerültek Haworth-be, ahol nagynénjük segédkezett a gyermeknevelésben.
A négy lány valóságos mesevilágot épített fel magának: már igen fiatalon romantikus történeteket írtak és meséltek egymásnak, játékokat találtak ki, és eljátszották ezek szerepeit. Ekkor honosodott meg az a szokásuk, hogy műveiket igen apró betűkkel írták, részint takarékosságból, emellett pedig azért is, hogy a felnőttek ne olvashassák el őket.
1831-ben Charlotte-ot a frissen nyílt Roe Head iskolába küldték tanulni, innen azonban egy év múlva hazatért, hogy húgait tanítsa. 1835-ben ismét Roe Headbe ment, immár tanárnak, mert keresetére nagy szüksége volt a családnak. Néhány év múlva inkább nevelőnői állást vállalt, hogy tehetséges, de az alkohol és az ópium rabságában vergődő bátyja, Branwell adósságait ki tudja fizetni.
Charlotte és Emily saját iskolát akartak nyitni, ezért tapasztalatszerzés és nyelvtanulás céljával 1842-ben a brüsszeli Héger-internátusba mentek, de nagynénjük halála miatt hamarosan haza kellett utazniuk. Charlotte a következő évben visszatért diáktanárnak, de egészen másfajta tapasztalatokra vágyott, mert beleszeretett az igazgatóba. A féltékeny feleség nem nézte jó szemmel a bimbózó románcot, az angol lánynak néhány hónap múlva távoznia kellett. Charlotte Angliából több levelet írt Hégernek, ám a férfi tapintatosan visszautasította közeledését.
1844-ben megpróbálkozott az oly régóta álmodott iskola megnyitásával, a távoli Haworth azonban egyetlen diákot sem vonzott. 1845-ben Charlotte rábukkant Emily néhány versére, és ez vezetett a három nővér közös verseskötetének kiadásához Currer, Ellis és Acton Bell versei címmel. A három álnév a diszkréciót biztosította, egyben a kritikusok nőkkel szembeni elfogultságát volt hivatott kiküszöbölni. A saját költségükön kiadott könyvből azonban csak két darab kelt el.
Nem sokkal később Charlotte Az angoltanár című regényét azzal utasította vissza a kiadó, hogy cselekményekben gazdagabb, izgalmasabb művet szeretnének látni. Ekkor gyorsan befejezte a Jane Eyre-t, és benyújtotta a kiadónak. A könyvet elfogadták, és 1847 októberében, Emily Üvöltő szelek és Anne Agnes Grey című regényével egy időben meg is jelentették. Az önéletrajzi ihletésű mű későbbi munkáihoz képest hatalmas sikert aratott, leginkább azzal, hogy elbeszélésmódjával személyessé, ezáltal hihetővé tette a történetet. A romantikus regényből tucatnyi filmváltozat született, 1996-ban Franco Zeffirelli rendezett filmet Charlotte Gainsbourg és William Hurt főszereplésével.
Charlotte Bronte Jane Eyre-jével meglepően erős, független nőt teremtett, aki minden helyzetből képes felállni. Az 1800-as évek Angliájában meglehetős hátrányból is képes volt a saját értékeit követve dönteni és élni az életét. Jane a rokonaitól árvaházba, majd onnan egy arisztokratához kerül nevelőnőnek. Utóbbi már a saját, a korban szokatlan, az önállóság felé tett lépése. Amikor a gazdája, Rochester beleszeret és megkéri a kezét, a gazdagság és a szerelem sem vakítja el annyira, hogy ne lenne képes a saját erkölcsi iránytűjét követni és otthagyni a férfit, amikor kiderül, hogy az a padláson rejtegeti a feleségét.
Régelveszett távoli rokonai között, egy kis közösség tanítójaként kezd új életet, ahol ismét házassági ajánlatot kap, ezúttal szerelem nélkül, pusztán a „szakmai elismerésként”. Ekkor ismét képes megvizsgálni érzéseit, felmérni, hogy számára ez elfogadhatatlan és határozottan nemet mondani a lehetőségre. Felkeresi az immár megözvegyült Rochestert és a saját feltételei szerint, egy egyenlőbb kapcsolatot alakít ki a férfival. Jane megmutatja, hogy az önmagunkhoz hű, morális döntések meghozatala nem vagyon vagy szerencsés helyzet függvénye, hanem mindenkinek lehetősége van rá. Nem véletlen, hogy az egyik első feminista regényként is szoktak rá hivatkozni, ahogy a gyereki lélek és gondolatok ábrázolásában is úttörőnek számított.
A sikerek után sötét időszak következett: 1848 szeptemberében bátyja, decemberben Emily, 1849 májusában pedig Anne is meghalt. Charlotte befejezte Shirley című regényét, majd Londonban töltött hosszabb időszakot, Villette című regénye 1853-ban jelent meg. A következő évben, a sokadik vőlegényjelölt jelentkezése után végül igent mondott apja káplánja, Arthur Bell Nicholls házassági ajánlatára.
1854 júniusában összeházasodtak, és végleg Haworth-ben telepedtek le. Férje ugyan kevésbé volt intellektuális érdeklődésű, de Charlotte boldog volt, hogy önmagáért szeretik, és rövid házasságuk kiegyensúlyozott volt. Terhességét azonban súlyos betegség kísérte, amelybe 1855. március 31-én, gyermekének megszületése előtt belehalt.
A három Brontë nővér életének és munkásságának tanulmányozására 1895-ben jött létre a Brontë Társaság, amely mind a mai napig vezeti a Haworth paplakban berendezett múzeumot. 2016 februárjában, Charlotte Brontë születésének 200. évfordulója alkalmából nyílt tárlat kézirataiból, portréiból és egyéb személyes tárgyaiból a londoni National Portrait Galleryben.
