1947. október 19-én született Budapesten Bánsági Ildikó, Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Szülei egy szovjet hadifogolytáborban ismerkedtek meg, ahol édesapja raboskodott, orosz édesanyja pedig ápolónő volt, s a háború végeztével kalandos úton találtak újra egymásra Magyarországon. Ildikó érettségi után a Nemzeti Színház Stúdiójának növendéke lett, majd 1968-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Simon Zsuzsa osztályában diplomázott 1972-ben.
Még ebben az évben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, a következő évtől a József Attila Színház, 1976-tól a Vígszínház, majd 1987-től ismét a József Attila Színház tagja volt. 1990 és 1993 között a Nemzeti Színház társulatában játszott, 1993-tól a Művész Színházhoz, 1996-tól a Thália Társasághoz kötötte szerződése, 1997-1998 között a Kelemen László Színkör művésze volt. 1998-2013 között az Új Színház, 2013-tól újra a Nemzeti Színház tagja volt, 2020 óta szabadúszó.
Már főiskolásként rendszeresen foglalkoztatták a Nemzeti Színházban és a József Attila Színházban, filmekben is játszott. Nem skatulyázták be, eredeti, ösztönös tehetsége, női bája drámában és vígjátékban egyaránt jól érvényesül. Több Shakespeare-darabban élvezhette alakítását a közönség: volt Katalin a Makrancos hölgyben, Beatrice a Sok hűhó semmiértben, Hyppolita/Titánia a Szentivánéji álomban, Viola a Vízkereszt vagy amit akartokban. Szerepelt Abigélként a Salemi boszorkányokban, Évaként Az ember tragédiájában, Zsuzsannaként a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, Visegrádi Irénként a Házmestersiratóban, Veronikaként Schwajda György Csodájában, Ilmaként a Csongor és Tündében, Almaviva grófnéként a Figaro házasságában, Szabó Magda Az ajtó című darabjában az írónőt alakította. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Maugham Színház című regényének adaptációjában Julia Lambert, Moliére A fösvény című darabjában Frosine, Witold Gombrowicz Operettjében Himaláj hercegné szerepében. Fellépett a szolnoki Szigligeti, a Veszprémi Petőfi Színházban, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban és a Szkéné Színházban, valamint a Pinceszínházban is. Jelenleg a Játékszínben a Nyolc nő című komédiában és az Átriumban a Varázsnagymama című zenés gyerekelőadás címszerepében láthatja a közönség.
A filmvásznon is számos emlékezetes szerepet formált meg. Már színinövendékként Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia Madárkák című filmjében egy magát szexszimbólumnak tartó, rámenős lány bőrébe bújhatott. Bevallása szerint sokat köszönhet Szabó Istvánnak, aki 1979-ben rábízta Oscar-díjra jelölt filmje, a Bizalom női főszerepét, s ő élete egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtotta.
A rendező később is számított rá, szerepelt az Oscar-díjas Mephistóban és az Édes Emma, drága Böbe című alkotásában is. Játszott Mészáros Márta Napló-sorozatának első három darabjában (Napló gyermekeimnek, Napló szerelmeimnek, Napló anyámnak, apámnak). Néhány további cím a gazdag pályából: Szikrázó lányok, Roncsfilm, Szalmabábuk lázadása, Na végre, itt a nyár!, A Rózsa énekei, Bolondok éneke, Szabadság, szerelem. Legutóbb Fabricius Gábor 2021-ben bemutatott Eltörölni Frankot című nagyjátékfilmjében szerepelt. Számos tv-filmben és kabaréjelenetben is játszott, gyakran szinkronizál, jellegzetes, kissé rekedtes, ugyanakkor nőies hangját már sok világsztárnak, többek között Helen Mirrennek, Meryl Streepnek és Diane Keatonnek kölcsönözte. Az utóbbi években több hangoskönyvben is megmutatta kiváló előadókészségét.
Művészi munkássága elismeréseként 1981-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1996-ban „színházi- és filmszerepekben nyújtott kiváló alakításaiért” Kossuth-díjjal tüntették ki. 2009 óta örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának, 2010-ben a makói önkormányzat Páger Antal-díját vehette át, 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választották. 2014-ben a nemzet művésze lett, és Prima díjat kapott, 2015-ben megkapta az Arany Medál életműdíjat, 2019-ben átvehette a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját. Gáspár Sándor színművésztől született lánya, Gáspár Kata szintén a színészi pályát választotta.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja
