1948. május 27-én született Presser Gábor Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, előadóművész, számtalan nagy sláger és musical komponistája. Dalai ma is élnek a köztudatban, mindenki ismeri a Miénk itt a tér, a Ringasd el magad, a Neked írom a dalt vagy a Szólj rám, ha hangosan énekelek című szerzeményét.
Szülei baromfikereskedők voltak a Klauzál téri vásárcsarnokban, iskola után ő is ki-kijárt segíteni nekik. Négyéves kora óta zongorázik, Antal Imre is tanította, aki megjósolta, hogy nagy művész lesz belőle. Dob utcai házukban fölöttük élt Seress Rezső, a Szomorú vasárnap komponistája, aki lemezeket és kottákat mutatott neki. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járt, közben a Kapás utcai tánciskolában órabérért zongorázott. Hamar letett a zongoraművészi pályáról, inkább zongorakísérő akart lenni. A Magyarországra is elemi erővel betörő beatzene őt is magával ragadta, elkezdett dalokat írni.
Tizenkilenc éves korában konzervatóriumi évfolyamtársa, Mihály Tamás vitte el az Omega együtteshez, melynek zeneszerzője lett, a második Táncdalfesztiválon ő kapta a hangszerelői díjat Zalatnay Sarolta Nem várok holnapig című daláért. Néhány hónapig a Scampolo együttesben játszott, majd 1968-tól az Omega teljes jogú tagja lett. Ő volt az első három Omega-album első számú zeneszerzője, néhány dalát maga énekelte: Trombitás Frédi, Tízezer lépés, 1958-as boogie-woogie klubban. Legismertebb számai ebből az időszakból: Ha én szél lehetnék, Petróleumlámpa, Régi csibészek, Ballada a fegyverkovács fiáról és a Gyöngyhajú lány, melyet a Scorpions White Dove címmel dolgozott fel. Az 1969-ben született dalból Kanye West amerikai rapsztár 2013-as albumán a szerzők engedélye nélkül használt fel másfél percet, amiért Presser és a szöveget író Adamis Anna beperelték, a jogvita peren kívüli megállapodással zárult.
Presser Gábor 1971-ben Barta Tamás gitárossal, Frenreisz Károly basszusgitárossal és Laux József dobossal megalakította az első magyar szupergrupot, a Locomotiv GT-t. Az együttesre külföldön is felfigyeltek, koncerteztek Angliában és az Egyesült Államokban is, idővel a tagcserék nyomán csak ő maradt az eredeti felállásból. 1974-ben Bartához és Lauxhoz hasonlóan ő is Amerikában maradhatott volna, remek szerződést kapott filmzenék komponálására, de főleg családja miatt hazajött.
Az 1977-re teljesen átalakult LGT vezetőjének szerepe inkább zavarta, úgy érezte, az ügyintézés elveszi energiáit az alkotástól. A Presser mellett zenélő Somló Tamás, Karácsony János és Solti János olyan slágereket produkált, mint A rádió, Ugye, mi jó barátok vagyunk?, Mindenki másképp csinálja, Nem adom fel, Boksz, Zenevonat.
Az LGT, amely a tabáni koncertekkel hagyományt teremtett, 1992. május 17-én a Nyugati pályaudvar nagycsarnokában rendezett koncerttel köszönt el közönségétől. 1997-ben, majd 2002-ben újra lemezt készítettek, utóbbit az óbudai Hajógyári-szigeten rendezett LGT-fesztiválon mutatták be, s 2007-ben öt év újabb hallgatás után hatalmas sikert arattak a Sziget-fesztivál nulladik napján. 2013 elején az LGT három teltházas koncertet adott a Budapest Arénában, s ez lett – bár akkor még senki nem gondolta – a legendás zenekar valódi búcsúja, miután Somló Tamás 2016 közepén elhunyt.
Presser több hazai előadónak (Zorán, Kovács Kati, Katona Klári, Demjén Ferenc, Révész Sándor) írt sikeres albumokat, emellett számos musical zeneszerzője. 1973-ban született Déry Tibor kisregénye alapján a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, amely idén már a bemutatása 50 évfordulóját ünnepelte.
1975-ben mutatták be a Harmincéves vagyok, két évvel később a Fejes Endre regénye nyomán született Jó estét nyár, jó estét szerelem című musicalt. Dalai ma is élnek a köztudatban, valószínűleg mindenki ismeri például a Miénk itt a tér, a Ringasd el magad, a Neked írom a dalt vagy a Szólj rám, ha hangosan énekelek című szerzeményét. 1978 óta a budapesti Vígszínház zenei vezetője, ahol önálló dalesteket ad, harminc éve megy teltházzal az általa komponált A padlás című “félig mese, félig musical”, s húsz éve mutatták be a Szent István körút 14. című zenés darabját. Ő írta az Operaházban 1982-ben premierre vitt A próba című balett zenéjét, ő vitte sikerre Dés László Nagy utazás című dalát a Sose halunk meg című filmben. Több mint 30 filmhez szerzett zenét.
1994-ben jelent meg szólólemeze Csak dalok címmel, ezt követte a Kis történetek, az Angyalok és emberek, a T12enkettő, a Rutinglitang, s több válogatásalbumot is kiadott. A gyerekekhez szólnak Meserádió sorozatának lemezei, néhány éve teljes egész estés színpadi zenét írt Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényéhez. 2001 óta az Amadinda Ütőegyüttessel együtt búcsúztatja az évet nagyszabású „házibuli” keretében a Zeneakadémián. Kezdeményezésére első alkalommal 2008-ban a Sziget fesztivál „mínusz egyedik napján” tartották a Magyar Dal Napját, később ez a rendezvény szeptember 2. vasárnapjára tevődött át.
2004-2010 között a Megasztár televíziós tehetségkutató verseny zsűrijének tagja volt. Presser Gábor a nyilvánosságot önmagáért nem kedveli, dalait és zenéjét tartja fontosnak. Kimagasló zenészi és zeneszerzői tevékenysége révén a modern magyar rockzene történetének egyik megkerülhetetlen, legendás alakja. Saját bevallása szerint „azt, hogy ki mennyit ér önmagának és másoknak, az elvégzett munkái, az eredményei határozzák meg”.
Tevékenységét számtalan kitüntetéssel ismerték el: 1995 után 1999-ben életművéért kapta meg a Huszka Jenő-díjat, 1977-ben (a rockműfaj kiválóságai közül elsőként) Erkel Ferenc-díjat vehetett át, 1990-ben érdemes művész lett, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével jutalmazták. A magyar rockzene megteremtésében, majd megújításában betöltött meghatározó szerepéért, igényes zeneszerzői tevékenységéért és előadóművészetéért 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2004-ben Prima Primissima díjat kapott.
2020. novemberében jelent meg első könyve, egy kétkötetes önéletrajz első fele.
(via NFI/MTI)
