Egy olyan terhelt időszakban, mint a jelenlegi, különösen fontos, hogy releváns kérdésekkel bíró darabokat vigyenek színpadra az alkotóműhelyek. Talán azonban még ennél is nélkülönözhetetlenebb, hogy generációs szemszögből mutatkozhassanak meg klasszikusok. Tóth András, Y generációs színművész ezúttal rendezőként hívta életre Shakespeare rendkívül sűrű, örökérvényűen kompetens kérdéseket boncolgató művét. A Pinceszínház Macbeth-előadásán jártunk.
- hirdetés -

Nem szokatlan, ha egy színművész, különösen egy olyan gazdag és kontúros látásmóddal rendelkező, mint Tóth András, a front helyett olykor-olykor a háttérmunkát választja. A rendezőként debütáló alkotó remek csapattal hozta létre Shakespeare klasszikusát Kállay Géza fordításában a Pinceszínházban. A független produkciók szinte mindig magukon hordozzák a kísérletezői attitűd és a merész paradigmák jelenlétét egy előadáson. Így érvényes ez az RNR Művészeti Ügynökség támogatásában létrejött produkciónak.
A Macbeth háborúval indul és háborúval zárul. A bosszúk sora egymást determinálja, és elveszi a jövőképet egy újabb generációtól, egy teljes országtól – mondjuk Skóciától. Ki lehet ebből lépni? Mikor? Hogy? Ki teszi meg az első lépést? És ha megtette, történik majd bármi?
Shakespeare a tudatalattiba száműzött legsötétebb félelmeinkre keres válaszokat. Az, hogy 2023-ban újabb és újabb háborúk törnek ki, minket is erre sarkall.
Háború, világvége érzés, széteső kapcsolatok, összeesküvések. Vajon hányféle világ létezik, hol van az átmenet egyikből a másikba? A Tóth András rendezésében megvalósult Macbeth– előadás alkotói mind egytől egyig ezt az átjárót keresik. A Pallag Márton főszereplésével létrejött darab további kérdésekre is keresi a választ. Van-e ajtó? És ha van, van-e rajta kilincs? Mennyi mindenbe lehet beleőrülni? Őrület-e ez vagy a valóság maga? A politika mindenhova befurakodik, és egy ponton már nem szétválasztható a magánélettől pláne, ha egyre több vér tapad a szereplőkhöz.

Részlet a Macbethből – fotó: Tigris Réka
Izgalmas dramaturgia, erős rendezői és színészi közvetítés, különleges látványvilág, speciális akusztika és zeneiség, valamint találékony koreográfiai elemek teszik teljessé az előadás formai, intellektuális és lelki gazdagságát. A generációs előadás alkotói között szerepel Móser Ádám (zene), Vitárius Orsolya (koreográfia), Al-Farman Petra (dramaturg), Varjú Ági, Tringer Bea (látvány), Dimitrov Nikoleta (rendezőasszisztens), továbbá Pallag Márton, Nagyabonyi Emese, Boda Tibor, Hermányi Mariann, Koós Boglárka, Kovács Olivér színművészek.
A rendkívül friss, új szemszögű előadás nem csupán színpadi formáját tekintve bővelkedik az innovációban. Kurrens tendenciákhoz méltón igazodva, a multitasking horizontok becsípődéseire kreatív módon reflektál a Macbeth „kommunikációja” is. A rendező exkluzív betekintést nyújt a próbafolyamatba egy vlog kapcsán, továbbá első rendezésével járó kételyeit, gondolatait is megosztja. Minden hétfőn jelennek meg a vlogbejegyzések a színház Facebook-oldalán, amely során esszenciálisan kapcsolódhatunk nem csupán a mű, hanem annak hatására keletkezett inspiratív alkotói légkör, tendenciák, kérdések sodrával is.

Részlet a Macbethből – fotó: Tigris Réka
A Macbeth és „vonzásköre” fokozottan aktuális lehet napjainkban, amikor a háborús fenyegetettség, a súlyos gazdasági és szociális krízis valamennyi formái folyamatosan lappangnak. A globális válság kellős közepén fontos egy független, fiatal generációs közvetítés, amelyben önazonosan és hitelesen sűrűsödnek releváns kérdések és problémafelvetések. Az előadás és virtuális kísérőprogramjai a pedagógia terén is izgalmas alapot nyújthatnak, hiszen olyan beszélgetések, diskurzusok megnyitására, elindítására is alkalmasak, amelyek nélkülözhetetlenek napjainkban a fiatalok körében.
“(…) suttogunk félelmekről, de nem értjük, mitől
félünk, mert az névtelen; csak sodródunk
a vad, nyílt óceánon, és nincs utunk Semerre.”
/Kállay Géza fordítása/