Izgalmas időutazásra invitál minket a budapesti szecesszió kultikus helyszíne, amely során ezúttal az art nouveau-terek helyett kicsit későbbre, „a viharos 20-as évekre” válthatunk beszállókártyát. A Ráth György-villa legújabb, exkluzív kiállítása kapcsán felmerülhet bennünk A kék róka kérdése: „Járt-e Cecil a Török utcában?”.
- hirdetés -
Szinte soha nem tapasztalt múltfeldolgozói attitűd érzékelhető a korábbi korok, különösen a 20. század bizonyos évtizedeivel kapcsolatban. Különösen érvényes lehet ez a Horthy-korszak meghatározó történelmi, kulturális szegmenseire. Nem csupán a tudomány, hanem a publicisztika, a turisztika, idegenforgalom, sőt újabban (sajnos) a bulvár is megtalálta magának a történelmi narratívákat. Annyi mindent kell „helyrepakolni” és egy feldolgozott, megértett dimenzión továbbéltetni, hogy a jelenre jóformán sokszor idő sem marad. Tárlatok, kiadványok, turisztikai programok, séták, miegyebek kapcsán egyre több helyen, egyre szélesebben kapcsolódhatunk kollektív értékeinkkel a múltból. Hasonlóképpen járhatunk a Ráth György-villa legfrissebb kiállításán is, ahol exkluzív nő- és divattörténeti kalandban részesülhetünk.
A Dresszkód: art deco című kiállítás izgalmas, időtlen kérdésekre inspirálhat minket, többek között olyan felvetések mentén, hogy milyen mértékben lehet önkifejezés és egzisztenciális státusz az öltözködés, hogyan kapcsolódnak öltözékeink lelkiállapotunkhoz, vagy menyire határozza meg egy társadalom divatról alkotott elképzeléseit egy sztereotípia. Olyan további kérdésre is alternatívákat nyújthat a tárlat, mint például, hogyan eredményezett forradalmi változást az első világháború a nőtörténetben, milyen speciálisan magyar árnyalatai voltak „a nagy Gatsby-korszaknak”, és milyen társadalmi, történelmi sokk hatására mutattak ezek jelentős eltéréseket a nyugati attitűdöktől. Nem csupán a divat- stílus- és nőtörténet kapcsán bontakozik ki a koncepció, hiszen az átfogó (nemzetközi áramlatokat is bemutató) megközelítéseket egy speciálisan lokális narratíva egészíti ki, pontosabban, hogy miként befolyásolta az első világháború, majd Trianon a társadalmat és ennek következtében a divatot és az öltözködéskultúrát, és hogyan kapcsolódik Hatvany Lili bárónő a hazai kultúréletben a művészetek mellett – a divathoz is.
fotó: Dresszkód: Art deco / Ráth György-villa / Iparművészeti Múzeum
A tárlat az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött ruhák és viseletkiegészítők segítségével a két világháború közötti női divatot és a megváltozott életmódot kívánja bemutatni. Új fejezetéhez érkezett az Iparművészeti Múzeum legnépszerűbb kiállítás-sorozata, a Dresszkód. Éppen csak száz évet lépünk vissza az időben: a világháború idején munkába álltak a nők, a húszas évekre pedig teljesen megváltozott a társadalmi helyzetük. Megjelent az önálló, modern, önmagáról gondoskodni tudó és akaró nő.
A Dresszkód: art deco című kiállítás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött ruhák és viseletkiegészítők segítségével a két világháború közötti női divatot és a megváltozott életmódot kívánja bemutatni. A kiállítás kurátora, amely a nosztalgia mellett javában kortárs tendenciákra is épít, Csepregi Noémi. A megnyitón a kiállítás kialakítója mellett Epres Panni manöken osztotta meg gondolatait a projekt kapcsán.
fotó: Dresszkód: Art deco / Ráth György-villa / Iparművészeti Múzeum
A kiállításon nemcsak különleges estélyiket és hétköznapi viseleteket láthatunk, hanem megismerkedhetünk a korszak smink- és frizuradivatjával, valamint az is kiderül, az első világháborús anyaghiány, majd az 1929-es gazdasági világválság miatt milyen anyagok és kiegészítők kerültek a női ruhatárakba. Olyan finomságra is fény derül: ki volt az a bárónő, aki irányította a pesti társasági élet divatját, sőt, divatcikkeket és illemkönyveket is írt.
A francia art décoratif (díszítőművészet) rövidítéséből eredő art deco kifejezést az 1925-ben Párizsban megrendezett nemzetközi iparművészeti kiállítás (Exposition internationale des arts décoratifs et industriels modernes) óta használják az irányzat megnevezésére. Jelentős hatást gyakorolt minden művészeti ágra; jellegzetes stílusjegyei visszaköszönnek többek között a filmművészetben, az építészetben, az alkalmazott grafikában, az autógyártásban, az iparművészetben és a divatban is.
Az első világháború alatt a nők munkába álltak: dolgoztak az iparban, a mezőgazdaságban és a hadseregben, ennek következtében megváltozott a társadalmon belüli helyzetük. Megjelent az önálló, modern, önmagáról gondoskodni tudó és akaró nő. Ez a nőtípus elevenedett meg Victor Margueritte 1922-ben megjelent, nagy felháborodást keltő La Garçonne című regényében. Az író a francia fiú szót (garçon) nyelvtani nőneművé tette, és egy új, férfiasan élő és öltözködő „nőnemű fiú” alakját ábrázolta, aki gátlás nélkül beleveti magát a párizsi éjszakai életbe.
fotó: Dresszkód: Art deco / Ráth György-villa / Iparművészeti Múzeum
A háború után felbukkant a bakfis alkatú nő, aki melltartót vagy trikókombinét is csak azért hordott, hogy alakját lányossá varázsolja. A haját fiússá tette a fülre simuló bubifrizurával, és az egyenes szabású ruhája annyira röviddé vált, hogy gyakran a térde is kivillant. Ez merőben új tradíciót alapozott az előtte lévő, inkább a kerekebb idomok, hosszú, hullámos hajú női szépségeszmény helyett. Az 1930-as években azonban eltűnt az ún. gárszon típus, helyette egy új, titokzatos és nőiesebb ideál jelent meg, amelyet például Greta Garbo és Marlene Dietrich személye testesített meg a fekete-fehér hangosfilmekben.
Exkluzív élményben lehet részünk ezen az eseményen, amely során múltunk megismerésével számos olyan dologra figyelhetünk fel, amelyek akár ma is érvényesek lehetnek. Érdekes tapasztalat egy olyan színtérrel kapcsolódni, amelyben még meghatározott és viszonylag szigorú keretek, etikettek mentén mutatkozott kizárólag az öltözködés. Egy olyan korból, amikor már jóformán mindent (is) lehet viselni, nem árt belenézni a visszapillantó tükörbe, honnan, hogyan haladtunk. Nem hátrány az sem, ha árnyaltabb és lokálisabb horizont a divat- és stílustörténet terén, kicsit kibővítve és tágítva a Coco Chanel-körön túl. A kiállítás 2025 januárjáig várja látogatóit, izgalmas múzeumpedagógiai és egyéb programok keretében is.
