Napjaink egyik legjelentősebb dirigense érkezik a Nemzeti Filharmonikusokhoz október 4-én a Müpába. Az est különlegessége, hogy francia zeneszerzők, Fauré, Dutilleux, és Ravel művei csendülnek fel a koncerten, melynek szólistája a világ legkeresettebb csellóművésze, Várdai István, aki Henri Dutilleux Csellóversenyét adja elő.
Francia est – Művészetek Palotája, október 4. 19:30
Program: FAURÉ: Cantique de Jean Racine, op. 11; FAURÉ: Pavane; DUTILLEUX: Csellóverseny (Tout un monde Lointain); RAVEL: Daphnis es Chloé – a teljes balettzene
Előadók: Várdai István – cselló, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Vezényel: Bertrand de Billy
A nemzetközileg is elismert művész, Várdai István 2018 őszétől a bécsi Zeneakadémia (Universität für Musik und Darstellende Kunst) professzora. A világ egyik legrangosabb, 200 éves komolyzenei oktatási intézménye két évig kereste a szólócsellisták osztályát korábban vezető kiváló gordonkaművész, a 2016-ban elhunyt Heinrich Schiff utódját. Várdait több tucat jelölt közül választotta az egyetem rektori tanácsa.
Várdai István emellett a Nemzeti Filharmonikusok 2018-2019-es évadának rezidens művésze.
Óriási megtiszteltetés, hogy a világ legjobb csellistája nálunk játszik majd, többször is, hiszen ez a cím azt jelenti, hogy az évad során többször is fellép a zenekarral.
– fogalmazott Hamar Zsolt zeneigazgató.
Az esten Dutilleux Csellóversenyét adja elő, amelynek különlegessége nemcsak abban rejlik, hogy egy orosz gordonkaművész egyedülálló adottságait figyelembe véve keletkezett 1967 és 1970 között, hanem magában a címadásban, és az általa sugallt baudelaire-i világ költőiségében is. A csellóverseny címe Charles Baudelaire A romlás virágai című kötetének Spleen és Ideál című ciklusában megjelent A haj (La chevelure) című verséből származik.
Tout un monde lointain, absent, presque défunt, avagy: egész tűnő világ, mely messzi múl búsan. (Tóth Árpád fordítása)
A romlás virágaiból eredetileg egy balettet tervezett Roland Petit balettigazgató-koreográfus, aki ily módon közvetve járult hozzá a Tout un monde lointain…keletkezéséhez. A zeneszerzőt ugyanis kevéssé győzte meg a balett terve, viszont fantáziáját megragadta az ötlet, hogy Baudelaire költeményeire komponáljon. A csellóverseny koncepciója párhuzamosan született meg a Msztyiszlav Rosztropoviccsal való találkozással, ami a Magyarországhoz is sok szállal kötődő Igor Markevics karmesternek köszönhetően jött létre, 1961-ben.
A két, eredetileg egymástól teljesen független szituáció így végül egy új kompozíció kikristályosodásához és megalkotásához vezetett, amelynek ősbemutatójára 1970. július 25-én, Aix-en-Provence-ban került sor, az ajánlás címzettjének közreműködésével.
A hangverseny Fauré Cantique de Jean Racine művével kezdődik, amely sok tekintetben előfutára az 1888-ban befejezett híres Requiemjének, mindenekelőtt a hárfa és brácsák alkotta mozgalmas kíséret felett dúsan kibontakozó vegyeskari szólamok tekintetében, amelyek a francia színműíró, Jean Racine dicsőítő szövegére írott egyszerű és bensőséges dallamot intonálnak.
Ezt követi a francia szerző legismertebb műve, a Pavane, amelyben Fauré a zenekari változatot ad libitum kórussal egészítette ki, eleget téve a párizsi művészek bőkezű mecénása, Greffulhe grófnő kérésének, s ma mind a zenekari, mind a kórusváltozat legnépszerűbb, legtöbbet játszott alkotásai közé tartozik.
A Párizsban született, a Nemzeti Filharmonikusokhoz rendszeresen visszajáró dirigens, Bertrand de Billy főleg operákat vezényel, de koncerttermi művekben is jó szolgálatot tesz a kiváló dramaturgiai és drámai érzék, főleg az olyan nagyszabású kompozíciókban, mint amilyen Ravel katartikus befejezéssel megkoronázott balettje, a Daphnis és Chloé.
Billy érezhetően harmonikus kapcsolatot alakított ki a zenekarral. A hegedűsből lett dirigensnek lehet valami titkos „hívószava”, amivel elérte, hogy a vonóskar álomszép tónussal játsszon, ami az egész est nagy élményét adta. – Fittler Kati (Zenekar)
Az ókori történetet felidéző balett cselekménye Leszbosz szigetén játszódik; főszereplői egy pásztor és egy pásztorlány.
A fordulatos cselekményben szerelmi vetélkedés, érzéki csábítás, Chloé kalózok általi elrablása, isteni közbeavatkozás, madárcsicsergéssel köszöntött napfelkelte, Pán isten és Syrinx nimfa történetének felelevenítése is szerepel, s a happy enddel befejeződő történet féktelen táncjelenettel ér véget.
„Bertrand de Billy számára mind a monumentális formák, mind pedig a hangszerelés magasiskolája testhezálló feladatot jelentettek, s egyéniségének egyik legrokonszenvesebb oldala, hogy az adekvát előadáshoz szükséges magasfokú precizitást olyan természetességgel abszolválta, mintha mindössze a zenekar tagjaival szembeni kötelező előzékenységről lenne szó. (Ennek persze valóban így kellene lennie, a valóságban azonban nem sokan ilyen előzékenyek…)” – Malina János (Muzsika)
