A Bartók-életmű mértékadó megszólaltatója, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar A kékszakállú herceg várát mutatja be a Bartók Plusz Operafesztiválon június 19-én. Az előadás rendezője együttes fő-zeneigazgatója, Hamar Zsolt. A Kékszakállú-estet fényfestéssel kísért mű vezeti be: Alekszandr Szkrjabin Prometheus: A tűz költeménye.
Bartók Kékszakállúja állandó vendég a Bartók Plusz Operafesztiválon. A rendezvény alapítása óta közel 40 alkalommal láthattáka művet Miskolcon hagyományos és formabontó rendezői elképzelések szerint. Felsorolni is hosszú azoknak a világszínvonalú szólistáknak és társulatoknak a neve, akik a produkciókban részt vettek.
Az idei fesztiválon a Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadásában kerül színre Bartók operája két kiváló szólista, Rost Andrea és Palerdi András közreműködésével.
„Hitem szerint az opera nem egy zenei aláfestéssel ellátott librettó, hanem olyan dráma, melyet a zeneszerző ír, a zene nyelvén, a zene kifejezőeszközeivel. Éppen ezért a komponista alkotói szándéka a partitúra alapos tanulmányozásával és megértésével fejthető meg. Talán e kettőség érlelte meg bennem az elhatározást, hogy kipróbáljam magam rendezőként is” – adott betekintést az előzményekbe Hamar Zsolt.
A Liszt-díjas karmester rendezői elképzeléséről így beszélt:
„Értelmezésem szerint a herceg vára maga a zene, ahová Kékszakállú bezárkózik, ahová menekül önmaga és a világ elől. Vágyakozik a kinti világ megismerésére, sőt meghódítására, és Judit megjelenésével erre meg is kapja az esélyt. Ha pedig a vár a zene szimbóluma, akkor természetes módon annak színpadi megfelelője nem lehet más, mint maga a zenekar!”
A „Kékszakállú-estet” Bartók kortársa, Alekszandr Szkrjabin Prometheusz: A tűz költeménye című műve vezeti be. Ez a kompozíció az egyik legelső és leghíresebb példája annak, hogy egy zeneszerző nemcsak hangokat és zenei effektusokat álmodik meg, hanem a fényjátékokra vonatkozó utasításokat is beleír a kottába. Bár koncertteremben ez nem mindig van így, a Bartók Pluszon a fényjáték sem marad ki az előadásból.
