64 évvel ezelőtt, 1956 novemberén Budapest több pontján ládákat helyezett el a Magyar Írók Szövetsége, amelyekben pénzt gyűjtöttek a forradalom mártírjai és családtagjaik számára. Ez az akció azóta Erdély Miklós nevéhez kötődik, aki előtt tisztelegve Bik Van der Pol, holland művészpáros elkészítette az akkori ládák másolatát bronzból. Ez a műtárgy később a Ludwig Múzeum gyűjteményébe került. Ismerjük meg a Cím nélkül (Erdély Miklós nyomán) – Moszkva tér projekt (2003) című művet!
Az 1956-os forradalom egyik ismert történetévé vált az a pénzgyűjtési akció, amelyet november első napjaiban valósított meg a Magyar Írók Szövetsége. A város több pontján ládákat helyeztek ki, amelyek fölé plakátot ragasztottak arra kérve a járókelőket, hogy adakozzanak. A plakátra egy százforintost rögzítettek ragasztószalaggal (az akkor legnagyobb címletű bakjegyet), amit bárki könnyen elemelhetett volna, ahogy a folyamatosan gyarapodó pénzt is.
A korabeli újságcikkekben olvasható, hogy senki nem nyúlt a pénzhez, és aki elhaladt a ládák mellett, beledobott valamennyit. A visszaemlékezések eltérőek arról, hogy mennyi pénz gyűlt össze pontosan, de azt lehet tudni, hogy körülbelül kétszázezer forint volt az összeg, amit a szövetség tagjai személyesen juttattak el a rászorulókhoz. Több helyen összetűzés alakult ki a ládáknál, mert fegyveres őrök álltak oda, hogy őrizzék. Ez felháborodást váltott ki, mivel nem volt szükség őrizetre. Az Írószövetség meg is kérte az őröket, hogy távozzanak.
Évtizedekkel később, egy 1983-ban készült és 1991-ben publikált interjúban Erdély Miklós – a magyar neoavantgárd egyik legkiemelkedőbb alakja – úgy nyilatkozott, hogy ő kezdeményezte az Írószövetségnél az adománygyűjtést, és az egészet saját művészeti akciójaként definiálta, amelynek az Őrizetlen pénz az utcán címet adta.
Annak ötletét, hogy pénzt lehet az utcán gyűjteni, többek között az a történet inspirálta, hogy valaki a harcok során véletlenül belelőtt egy cipőbolt kirakatába, megsérült egy cipő, aminek a sarka alá tett egy tízforintost, ami még egy hét múlva is ott volt, nem vette el senki.
Erdély ekkor érezte először, hogy a művészetnek nemcsak „műalkotás” funkciója lehet, hanem valamilyen más célja is, de elmondása szerint ekkor még nem hallott a művészeti akciókról és az ötvenes években a világ egyéb pontjain kialakuló happeningekről. Mégis, ezt az akciót a magyar művészettörténet-írás az első magyar performanszként jegyzi.
Ez a történet inspirálta a kétezres évek elején a Bik Van der Pol holland művészpárost (név szerint Liesbeth Bik és Jos van der Pol), akik bronzból elkészítették az 56-os ládák mását, tisztelegve az akkori akció előtt. 2003-ban, a Gravitáció című köztéri projekt keretében a bronzládát kihelyezték a Moszkva tér közepére azzal a céllal, hogy a járókelők számukra feleslegessé vált, de még használható tárgyakat helyezzenek el benne, amit mások elvihetnek és hasznosíthatnak. Sajnos az akció nem volt sikeres, a járókelők leginkább szemetet dobtak a ládába, így pár nappal később, a sérülések megakadályozása érdekében, a ládát el is szállították a helyszínről, majd a Ludwig Múzeumba került a művész ajándékaként, ahol kiállították.
Ekkor történt az az eset, hogy az egyik látogató emlékezett az eredeti 56-os akcióra, és ötszáz forintot dobott a kiállított ládába, amely így visszatalált az eredeti szellemiségéhez, mivel a pénzhez, csak úgy, mint akkor, nem nyúlt senki. Amikor a teremőrök észrevették a bankjegyet, értesítették a múzeumi ügyeletest, aki riadóztatta a gazdasági osztályt, akik némi papírmunka után elkönyvelték az összeget. A hivatalos jelentésben az áll, hogy „ismeretlen adakozó ötszáz forintot adományozott a múzeumnak”. A történet így tehát körbeért, és kapott egy új értelmezési réteget.