Május 2-án kerül sor – ingyenes, online koncertként – Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Zenekar Megérthető zene sorozatának (a járvány miatt többször elhalasztott) következő részére, melynek címe: A szimfonikus költemény születése. A délelőtt 11-kor kezdődő előadáson két mű hangzik el: Wagner Tannhäuser-nyitánya és Liszt Les Préludes című szimfonikus költeménye.
Hollerung Gábor ismeretterjesztő, zenét népszerűsítő sorozatának évek alatt bejáratott koreográfiája alakult ki: az előadás első részében a karmester a megszólaló műveket elemzi, részleteket mutat be belőlük, de akár más, a témához kapcsolódó zenékből is, együttese(i) közreműködésével. A hangverseny második felében pedig megszólalnak a teljes művek.
A sorozat korábbi előadásai ingyenesen megtekinthetők a BDZ Youtube-csatornáján, leírt változatban pedig Hollerung Gábor honlapján olvashatók.
A mostani szezonban előzőleg a sorozat két részére került sor: 2020. szeptember 27-én Festmények címen Muszorgszkij-Ravel Egy kiállítás képeit, november 15-én pedig A klasszika harmóniája címen – Haydn-tételekkel vont párhuzammal – Prokofjev Klasszikus szimfóniáját dolgozta fel Hollerung Gábor). Utóbbi előadás annyiban hasonlít a május 2-ira, hogy a járványhelyzet miatt a közönség szintén csak az online térben követhette, a Zeneakadémia Nagytermében akkor sem volt közönség.
A május 2-i előadás témája a programzene, ezen belül a szimfonikus költemény. 1830-ban mutatták be Berlioz Fantasztikus szimfóniáját, és az utókor e művet tartja a szimfonikus programzene origójának. Közismert, hogy Lisztre is hatott a mű, 1833-ban zongoraátiratot is készített belőle, és ezután fordult a szimfonikus költemény (születendő) műfaja felé, melyek közül a mostani előadás tárgya Liszt sorrendben harmadik műve a műfajban, az Amit a hegyen hallani (melyet Victor Hugo 1829-es verse ihletett) és a (Goethe drámája ihlette) Tasso után.
Érdekes, hogy a Les Préludes (azaz prelűdök, prelúdiumok, előjátékok) zenén kívüli ihlető forrása nem egyértelmű: noha az 1854-es bemutatón a teljes cím Les préludes (d’après Lamartine) Alphones de Lamartine-re (1790-1869), a francia költő-drámaíró-politikusra és az ő Méditations poétiques (Költői elmélkedések) című művére utal, de ez csak a darab 1852-54-es kidolgozásakor „ragadt” a zenéhez.
Eredetileg egy férfikarra és két zongorára írott ciklus nyitányaként keletkezett. Liszt 1844-ben Marseille-ben ismerkedett meg Joseph Antoine Autran (1813-1877) francia költővel, akinek négy verséből állt össze a Les Quatre Éléments (A négy elem) című ciklus, és Liszt eredetileg ehhez kezdte komponálni zenekari nyitányát, mely végül önálló szimfonikus költeményként jelent meg 1856-ban, két évvel a weimari bemutató után.
Wagner Tannhäuser című operáját 1845-ben mutatták be, ám ez az a zenedráma, melyet Wagner a legtöbbször dolgozott át a későbbiek folyamán. Ez az operanyitányoknak az a típusa, melyben megjelenik a teljes opera esszenciája, ebben az esetben az opera lélektani kettőssége, melyet Vénusz és Erzsébet – illetve a főhős hozzájuk való viszonya –testesít meg. Az opera ab ovo programzene, és az ehhez hasonló, tematikus nyitány sem 19. századi találmány (gondoljunk Gluck nyitányaira vagy Mozart Don Giovannijára). Az újdonság sokkal inkább az előadói szokások megváltozásában rejlik: hogy a nyitány önálló hangversenydarabként is megállja a helyét – Wagner pl. először a Tannhäuser-nyitánnyal hódítja meg Párizst. Ilyen értelemben tekinthető a Tannhäuser-nyitány önállóan is előadható szimfonikus költeménynek.
Hollerung Gábor kiemelt figyelmet fordít a jövő hangverseny-látogató generációjának kinevelésére. Szuggesztív, elementáris előadásmódjáról és élvezetes, humoros próbáiról vált híressé itthon és külföldön egyaránt. A Megérthető zene az ő és a BDZ márkanevévé vált, az előadások bátran ajánlhatók nemcsak a fiataloknak, hanem bárkinek, aki a zene iránt érdeklődik.
