Laki Péter táncos komikust már 2015 óta visszatérő fellépőként köszöntheti a Palotakoncert közönsége. Július 23-án és 24-én az Oroszlános Udvarban ismét találkozhatunk a mindig derűt árasztó művésszel, akivel az operettjátszás ünnepévé vált gála kapcsán arról is beszélgettünk, hogyan sikerült karbantartania magát az elmúlt időszakban.
– Az idei gála az Operettünnep címet kapta. Mit jelent számodra az ünnep szó?
– Örömöt, boldogságot, szeretetet és összetartozást. A Budavári Palotakoncert is ilyen örömteli alkalom, amikor mi, akik szeretjük ezt a hihetetlenül sokoldalú és lenyűgöző műfajt, együtt ünnepelhetjük a magyar operettet egy különleges, történelmi jelentőségű helyszínen. Mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy évről-évre elkápráztassuk a közönséget. Megtisztelő, hogy eddig szinte minden alkalommal részt vehettem az operett műfaj egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb ünnepén, és évről-évre számítanak rám a szervezők. Ez nem csupán a nyaraimnak, de az életemnek is meghatározó élménye.
– A te életedben fontosak az ünnepek?
– Úgy nőttem fel Szolnokon a kilencvenes években, hogy minden családi eseménynek megadtuk a módját. Még húsvétkor is kiöltöztünk, és minden rokonunkat meglátogattuk. A nagyszüleim egy faluban éltek, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, és a környéken szegről-végről szinte mindenki a rokonunk volt, úgyhogy a locsolkodás reggeltől estig tartott, mert mindenhol kellett valamit enni-inni. Azóta is nagyon szeretek készülődni az ünnepekre, és nagyon szeretek ajándékozni. Arra törekszem, hogy valami egyedi dologgal lepjem meg a másikat. Olyasmivel, ami csak rám jellemző. Erre az egyediségre figyelek a munkámban is.
– Ha már az egyéni, rád igazán jellemző dolgoknál tartunk: általában táncos-komikusként láthatunk a színpadon, de az utóbbi időben – többek között a tavalyi Palotakoncerten – bonviván dalokban is megcsillogtattad a hangi kvalitásaidat. Idén is számíthatunk erre?
– Idén is jelen lesznek a szenvedélyes, nagyívű operettdallamok a gálán, de a partneremmel, Szendy Szilvivel mi az operett másik fontos vonalát, a táncot és a humort szeretnénk belecsempészni a műsorba, többek között a Marica grófnőből ismert Pucikám című duettel, és az Ábrahám Pál Viktória című operettjéből felcsendülő Dodo dallal is. Színpadra lépünk a Hurrá, hurrá című dalban is, amit a Csárdáskirálynőből ismerhet a közönség. Ezúttal tehát a tőlem megszokott táncos-komikus szerepkörben leszek jelen a gálán, de nagyon reménykedem benne, hogy a későbbiekben a nézők olykor-olykor találkozhatnak majd velem bonvivánként is.
– A hosszú kényszerpihenő után sok nehézséget okoz a visszatérés?
– Most valóban vissza kell rázódnunk nekünk is a szerepünkbe, mert nagy kiesést jelentett az elmúlt időszak. Ez a nyár nem a pihenésről, hanem a munkáról fog szólni, de azt hiszem, mindannyian tele vagyunk lelkesedéssel, amit még tovább fokoz, hogy látjuk, mennyire várják már a nézők is az előadásokat, gálákat.
– Hogy tudtad ennyi ideig karbantartani magad?
– Oda kellett figyelnem a táplálkozásra, mert nagyon szeretek enni és főzni. Ha este csülkös pacalt szeretnék vacsorázni, nehezen mondok le róla. Ezt a „bűnözést” utána mozgással kell kompenzálnom ahhoz, hogy minden szempontból formában maradjak. Év elején rengeteget futottam, amitől nagyon jól éreztem magam és sokat sikerült fogynom. Úgy ráéreztem az ízére, hogy még a maratont is célként tűztem ki magam elé. Aztán jött egy derékprobléma, egy porckorong kiboltosulás, amit egy remek kiropraktőrnek hála sikerült időben elkapni, így nem lett belőle gerincsérv, de a futást a kezelés idejére most egy ideig abba kellett hagynom. Tánc közben is oda kell figyelnem a mozdulataimra, a bemelegítésre és arra is ügyelnem kell, hogy ne fázzon meg a derekam, de mostanra már a kezelésnek annál a szakaszánál tartunk, amikor elkezdhettem rehabilitálni magam.
– A színház mellett a történelem is fontos szerepet játszik az életedben, hiszen az egyetemen történelem szakon végeztél. A Budai Várban, egy ilyen fontos történelmi helyszínen fellépni gondolom különleges élményt jelent számodra.
– Szerintem maga az operett műfaj amúgy is összeköthető a történelemmel, kéz a kézben tudnak járni egymással. De való igaz, hogy minden olyan történelmi helyszín, ahol fellépünk, ad egy plusz varázst, mert olyan, mintha mi is részesei lennénk a történelemnek. A Budai Várban, ebben az elegáns és gazdag történelmi múltú környezetben fellépni pedig mindig igazi örömünnep.
Szilágyiné Tukács Orsolya készítette.