Lukács Anita operettprimadonna és Vadász Zsolt bonviván neve nemcsak a Budapesti Operettszínház, de a Budavári Palotakoncert visszatérő közönségének is sokat mond. A művészházaspárral – akik évről évre elvarázsolják a közönséget hangjukkal, eleganciájukkal és humorukkal – július 23-án és 24-én este ismét találkozhatunk az Oroszlános Udvar színpadán. A közelgő rendezvény kapcsán többek között arról beszélgettünk, mennyire fontos, hogy minden egyes napunkat ünnepként éljük meg.
– Az idei gála az Operettünnep címet kapta. Ti hogy készültök egy-egy különleges alkalomra, ünnepre?
Vadász Zsolt: Nem szoktunk igazán nagy különbséget tenni a „hétköznapok” és az „ünnepek” között, mert minden egyes napnak megvan a maga varázsa. Igyekszünk mindenben megtalálni a jót, hogy ne legyenek hétköznapok, és minden napot egyfajta ünnepként élhessünk meg. Ez a pandémiás időszak megerősítette bennünk, hogy minden egyes napra, fellépésre ajándékként tekintsünk. Bízom benne, hogy mindannyian jobban megbecsüljük mindazt a szépet és jót, amit az élet ad, és már nem vesszük természetesnek. Azt hiszem, az emberek többsége felismerte, mennyire fontos, hogy minden pillanatnak örüljünk, és minden egyes lehetőséget kihasználjunk, ami adódik az életben. Megtanulhattuk, hogy nem szabad türelmetlenkedni, hanem minden helyzetben kell találni valamit, amit hasznunkra tudunk fordítani. Így nem vesztegetünk el egyetlen pillanatot sem.
Lukács Anita: A Palotakoncert pedig mindig is különleges ünnepe volt a műfajnak. Idén sem lesz ez másként, sőt idén valószínűleg még különlegesebb alkalomként fogjuk ezt megélni az elmúlt időszak miatt. A koncert helyszíne, a Budavári Palota Oroszlános Udvara varázslatosan szép keretet ad a gálaműsornak, a hely szelleme már önmagában feltölti a lelkét a fellépőknek és a közönségnek egyaránt. Ha pedig felcsendül a muzsika, akkor évről évre rendszeresen csoda születik. Reméljük, idén is születik majd egy új csoda, ami államalapításunk ünnepén, augusztus 20-án a tévénézőket is elvarázsolja.
– Ti hogyan fordítottátok hasznotokra az elmúlt időszakot?
VZs: Az előző években megvolt az ideje a munkának, hiszen rengeteget játszottunk a színházban, és turnéztunk az egész világon. Öregbítettük a magyar operett hírnevét. Az utóbbi több mint egy év viszont az egész világot sújtó nehézségek mellett a pihenés, a lelki megújulás időszaka volt. Kényszerűen letettük ugyan a lantot, de bíztunk abban, hogy hamarosan újra felvehetjük majd, és ez után a minden ember számára nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszak után lelki gyógyírt nyújthatunk a nézőknek.
LA: A rendszeres gyakorlás – ami napi rutinná vált az elmúlt évtizedek alatt – természetesen ebben az időszakban sem maradt el. Ráadásul rendszeresen készítettünk online tartalmakat, felvételeket – olykor egész előadásokat is rögzítettünk –, amikre készülni kellett. Ez is segített, hogy formában maradjunk, mert hittük, hogy „lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!”
– A Palotakoncerten jól megférnek egymás mellett a ritkábban hallható zenei különlegességek és az örökzöld operettslágerek. Idén milyen dalokat hallhatunk az előadásotokban?
VZs: Az elmúlt években én magam is sok olyan művet találtam és adtam elő, amiket itthon ritkábban hallhatunk. Idén viszont a közismertebb slágerekkel lépek majd színpadra. Ezeket az örökzöldeket minden koncerten nagyon várja a közönség, hiszen érthető módon igény van arra, hogy az izgalmas, különleges dalok mellett a kedvenc, ismerős melódiák is felcsendüljenek. A Hej cigány, a Ki esketett? és a Ne szólj, kicsim című duett is azok közé a dalok közé tartoznak, amiket mindig örömmel hallanak.
LA: Már évekkel ezelőtt, még operett akadémista koromban elkezdtem tanulni Vincze Ottó Bolero című dalát, melyet már akkor nagyon megszerettem. Ez a dal amellett, hogy dallamos, izgalmas, pergő és vibráló, igen magas technikai felkészültséget kíván meg az előadótól. Remélem, a nézők is megszeretik majd ezt a lendületes, ritkán hallott számot, és bízom benne, hogy sláger lesz! Ezen kívül Strauss Cigánybáró című operettjéből a Ki esketett? című duettet fogom énekelni. Nagyon sok Strauss-művet énekeltem pályám során, nagyon szeretem a szerző zenei világát. A vidámság és a humor sem maradhat el természetesen, ez Rossini Macskaduettjében fog megvalósulni, amit a közönség is jól ismer. Bízom benne, hogy nem kíméli majd a nézők rekeszizmait.
– Milyen élmény együtt színpadra lépni? Házastársakként jól ismeritek egymás minden rezdülését, olykor szavak nélkül is megértitek egymást, ami gondolom, sok pluszt adhat a közös produkciókhoz.
VZs: Nagyon szeretünk együtt énekelni, a „vibrálás” máig megvan köztünk a színpadon és az életben egyaránt. A köztünk lévő szoros kapcsolat nagyon fontos: sok erőt ad az embernek, hogy otthon is sok mindent meg tudunk beszélni egymással, ki tudjuk kérni egymás véleményét. Anita mind a mai napig rendszeresen meg tud lepni új, eddig talán számomra sem annyira ismert dolgokkal. És bizony én is meg tudom lepni őt. (nevet)
LA: Ha olyan előadást próbálunk, amiben egymás partnerei vagyunk, akkor otthon is mindig elemezzük, összemondjuk és elpróbáljuk a jeleneteket. Az olyan darabokban pedig, melyekben nem együtt játszunk, mindig végszavazunk egymásnak, segítünk a figura megformálásában. Általában már egy pillantásból, egy rezdülésből is érezzük a színpadon, mire gondol a másik, de mindezek ellenére a magánéletben és a fellépéseken is időről időre adódnak váratlan helyzetek. Mindig észreveszünk valami újat a másikban, és képesek vagyunk a meglepetés erejével hatni egymásra. Reméljük, hogy a nézőkre is.
Szilágyiné Tukács Orsolya készítette.
