Kiss Diána, a Budapesti Operettszínház primadonnája tavaly debütált a Budavári Palotakoncert fellépőjeként. Július 23-án és 24-én ismét csodaszép, szívhez szóló melódiákkal örvendezteti majd meg az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. A fiatal művésznővel többek között az ajándékozás öröméről is beszélgettünk.
– A 2021-es Palotakoncert az Operettünnep címet kapta. Te hogy készülsz fel egy-egy ünnepre?
– Nekem és a családomnak is nagyon fontosak az ünnepek, és amikor csak tehetjük, összegyűlünk, hogy együtt ünnepeljük meg a karácsonyt, a húsvétot, a születésnapokat és a névnapokat. Azon vagyunk, hogy minél többet együtt lehessünk, de ezt néha nem könnyű összehozni, mert nagy a család: hárman vagyunk testvérek. Még ha ez kicsit sablonosan is hangzik, azt gondolom, hogy ilyenkor a lelkünket is ünneplőbe öltöztethetjük. Épp ezért nemcsak az ünnep pillanatait szeretem, hanem magát a várakozást is, ami megelőzi. Minél tovább nyújtjuk a készülődés idejét, annál tovább tart az ünnep a lelkünkben.
– Az idei gálára a kényszerpihenő miatt a szokásosnál is hosszabban készülődtetek lélekben. Ez tovább fokozza az ünnepi hangulatot?
– Régóta vágytunk arra, hogy újra színpadot érhessen a lábunk, és reménykedtünk benne, hogy ha mást nem is, legalább a Palotakoncertet megtarthatjuk majd. Jó volt egy kicsit feltöltődni, pihenni, de már nagyon vártuk, hogy újra élhessük a mindennapjainkat. A csodás helyszín mellett az is emeli az ünnepi hangulatot, hogy hosszú idő után végre újra együtt lehetünk, és előadhatjuk ezeket a szebbnél szebb melódiákat. Végre újra adhatunk!
Én ünnepekkor is azt szeretem megfigyelni, ki hogyan reagál a tőlem kapott ajándékokra. Szerintem a legtöbb művész így van vele: sokkal jobban szeretünk adni, mint kapni. Jó lenne egy kicsit felrázni az embereket ebből a rémálomból, elvarázsolni őket egy másfajta álomvilágba. Erre egyébként nekünk is nagy szükségünk van.
– A közönség is hiányolta már az élményt. Idén milyen dalokat hallhatunk az előadásodban?
– Többek között az Emlék duettet is előadjuk majd a Csárdáskirálynőből Homonnay Zsolttal, az eredeti partneremmel. Ebben a darabban debütáltam az Operettszínházban, különleges helyet foglal el a szívemben. Ezért is örültem annak, hogy most az Oroszlános Udvarban is elénekelhetjük ezt a duettet. Lesz egy szóló dalom is, Odett belépője a Bajadérból. Ezt az áriát eddig nem énekeltem, számomra új, de fantasztikus dal, a szívem csücskévé vált. Nagyon tetszik a felépítése: kedvelem a benne rejlő játékosságot, és azt, ahogy megcsillogtatja a primadonna lét különböző mozzanatait. Sok színt megmutathatok benne magamból.
– Említetted, hogy az állandó partnereddel lépsz majd színpadra. Mennyire befolyásol egy-egy közös produkciót az, hogy ki áll melletted a színpadon?
– Mindig igyekszem úgy kimenni a színpadra, hogy azt a karaktert keltsem életre, akit számomra az adott szereplő – ezúttal például Szilvia – jelent. De az, hogy adott este pontosan milyen lesz az én Szilviám, az nagyon nagy mértékben függ az Edvint és a Bónit játszó színészektől. Hiszen minden előadás társasjáték, csapatmunka, és sok múlik azon, hogy milyen visszajelzéseket kapunk egymástól.
Minden partnerrel és minden alkalommal egy kicsit másként élünk meg egy-egy szerepet. A fő partnereinkkel – akikkel a próbafolyamatot is végigcsináljuk – persze hamarabb kialakul egy olyan kapcsolat, amikor már szinte félszavakból is értjük egymást, de később a többiekkel is összecsiszolódunk. Kialakulnak azok az összenézések, amitől biztonságban érzem magam. Számomra fontos, hogy kölcsönös szeretettel menjünk fel a színpadra, és együtt akarjunk teremteni valamit. Éreznem kell, hogy közös célért küzdünk.
– Amikor a teljes előadás helyett egy-egy kiragadott dallal léptek a közönség elé, sokkal nehezebb ráhangolódni a szerepedre és a partneredre?
– Teljesen más a kettő: amikor egy előadásra készülsz, gyakorlatilag egész nap a szerepben vannak a gondolataid. A gálakoncerteken persze ugyanúgy meg kell mutatnunk a karaktert, akit a színpadra viszünk, hiszen ezáltal teremtünk színházat, de nyitva maradnak kapuk. Mivel nem vagyunk keretek közé szorítva a rendezés, a történet, a díszletek által, lehetőségünk van szabadabban előadni egy-egy dalt. Ott, abban az éppen megélt pillanatban születik meg a csoda, a varázslat.
– Talán éppen ez jelenti benne az igazi kihívást: csupán egyetlen „pillanat” áll rendelkezésetekre a varázsláshoz.
Ebben is van valami, hiszen csak az a néhány perc a miénk, amíg az adott dalt előadjuk, akkor és ott kell nagyot brillíroznunk ahhoz, hogy megnyerjük a nézők szívét.
Szilágyiné Tukács Orsolya készítette.
