Az alsógödi Belépés családostul következő, augusztus 19-i koncertjén a Holló-család Fejérvári Zoltánnal és Balog Józseffel Bartók Szonátáját adja elő, amelyet két zongorára és ütőhangszerekre komponált és amellyel szinte azonnali világsikert aratott. Az est folyamán más művek is elhangzanak majd, és szerepet kap a cselló is.
Az alsógödi Búzaszem Általános Iskolában kerül sor Fejérvári Zoltán és Balog József, valamint Szabó Judit, Holló Aurél és Holló Mátyás közös koncertjére. A Gödön élő és a Belépés családostul rendezvényein rendszeresen fellépő Holló-család ezúttal is hű maradt a műsor összeállításának egyedi megközelítéséhez, így a hagyományhoz híven a közönségnek színes zenei mozaikot felmutató és több korszakon átívelő estében lehet része.
A koncert első felében Haydn, Fauré művei és az amerikai jazz-zongorista és zeneszerző Lyle Mays műve is elhangzik Holló Aurél átiratában. A koncerten Horváth Balázs Compass című művének ősbemutatójára is sor kerül. A művészcsalád Bartók Mikrokozmoszából is játszik, amely „gyakorlati kézikönyv” abban az alkotói fázisban született, mint a koncert második felében elhangzó Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre. Mészöly Miklós a több mint egy évtizeden át íródó sorozatot „organikus leltárnak” és „puritán képletsoroknak” nevezte, amely mikroszkópként sejti fel a zene szabályozó rendjét.
A műsorból a figyelemfelkeltő koncepció ellenére mégis külön figyelmet érdemel a Szonáta. A műben zenetörténészek szerint az éjszaka toposza jelenik meg, amely Bartók zenéjének sajátossága, visszatérő motívuma és nem csak azokban a kompozíciókban bukkan fel, amelyek címükben is hordozzák azt, mint például Az éjszaka zenéje. Részben magányos melódiákban, disszonanciában, kiszámíthatatlanságban, éberségben, magányban, a természet hangjaiban bontakozik ki.
Elvontabb megközelítésben a toposz kifejezheti az egyén külvilággal és voltaképp önmagával való küzdelmét is, amely témának a nemzetközi szakirodalom is figyelmet szentel. A küzdelem formabontó bemutatása a Bartók által választott, addig példa nélküli hangszerapparátus, az ütőhangszerek hangsúlya és az azokban rejlő lehetőségek felfedezése. A zeneszerző hét ütőshangszert használ, füstdobot, nagydobot, cintányért, tamtamot, pergőhúros és pergőhúr nélküli kisdobokat és xylophont.
Maga Bartók írt így egyhelyütt:
„lassanként azonban megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy egyetlen zongora és a gyakran nagyon éles hangzású ütőhangszerek nincsenek eléggé egyensúlyban. Ezért úgy módosult az elképzelésem, hogy egy zongora helyett kettőt állítok szembe az ütőhangszerekkel”.
Azt is megfogalmazta, hogy „az ütős hangzások szerepe többféle: sokszor csak színezik a zongorahangot, máskor a fontosabb akcentusokat erősítik, néha a zongoraszólam ellenpontjaként megszólaló motívumokat hoznak, s az üstdob és a xylophon gyakran főszólamfontosságú témákat szólaltat meg” (Új Zenei Szemle 1955).
Éppen ezért kaphat ez a mű olyan értelmezést, amely szerint szintézisre és a drámain kifejezett konfliktus feloldására törekszik. Ugyanis a concertókkal ellentétben, ahogy azt egy Bartókkal foglalkozó angol zenetudós is megvilágította, a nagyzenekar áll szemben a magányos szólózongoristával, a Szonátában a szerepek kiegyenlítődnek és kifinomultabb egyensúlyra törekszenek.
Nem csak az éjszakának, hanem a természet másik oldalának is érdekes szerep jut a mű értelmezésében, mégpedig a benne rejlő természettudományi törvényszerűségnek ‒ egészen egyedi arányrendszerével és az aranymetszés jelenlétével elsőként Lendvai Ernő zenetörténész foglalkozott. A természet és az éjszaka motívumai a zongoraversenyekben (1926, 1931, 1945) is meghatározó „testet” öltöttek, amely művek szorosan kötődnek az 1937-es Szonátához, amely alkotást már bemutatásakor is óriási siker övezett.
Egy 1938-as, a modern zeneszerzőket ünneplő londoni fesztivál feljegyzése szerint a darab „hevesen ellenszegül a hangneműség romantikus értelmezésének, erőteljesen azon fáradozik, hogy megszabaduljon a hagyományos formáktól, végül igen fejlett az érzéke, hogy kiaknázza a ritmust, mint a korszerű zenei kifejezésmód leglényegesebb elemét”.
A Szonáta először Bartók Béla és felesége, Pásztory Ditta előadásában hangzott el Bázelben, ahonnan a megrendelés érkezett. Érdekesség, hogy a házaspár a mű születése előtt nem játszott együtt nyilvánosan. Emigrálásukat követően 1941-ben New Yorkban is lelkes fogadtatásban részesültek a mű előadását követően. A darab európai majd észak-amerikai sikere annak fényében külön érdekes, hogy a kelet-európai ideológiai környezet nem mindig tudott mit kezdeni Bartók progresszív oldalával.
Műsor
- Joseph Haydn: C-dúr Londoni trió, Hob IV: No.1
- Gabriel Fauré: Sicilienne, Op.78 (Holló Aurél átirata)
- Bartók Béla: Mikrokozmosz
- Tánc bolgár ritmusban No.2
- Horváth Balázs: Compass (ősbemutató)
- Lyle Mays: Au lait (Holló Aurél átirata) amerikai dzsesszzongorista (20. század)
- Bartók Béla: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre
Helyszín: Búzaszem Általános Iskola (2131 Göd, Vécsey Károly utca 1.)
A koncertre a belépés ingyenes és ingyenes parkolási lehetőség is van. A közönség adományaival nemes ügyeket támogathat. További információk a koncert eseményénél és a Belépés családostul Facebook-oldalán.
